tegnap járt a Mikulás Hampton Wickben - és ma esik a hó

Nagysokára újra jelentkezünk Hampton Wickből. Tegnap itt járt a Mikulás!

A Hampton Wick Társaság szervezésében megünnepeltük a karácsonyt. A főtéren állítottak egy karácsonyfát, és ott gyűltek össze a helyiek. Énekeltek karácsonyi dalokat, volt műhó (amint a képen is látható - akkor még nem tudtuk, hogy ma az igazi is esni fog).

Lehetett venni forralt bort és ingyen osztogattak sült gesztenyét és csokikat, a helyi indiai étterem is kínálgatott édességet.

Aztás egyszer csak berobogott a Mikulás. Szó szerint, hiszen egy 1920-as évekből való, muzeális autón érkezett, aminek az elején propeller is volt. Hát ez a modern kor, kérem szépen. Leült a trónszékébe, és kiosztogatta a gyerekeknek az ajándékokat - mind név szerint, személyre szólóan (a szülők ezt előre lezsírozhatták a szervezőkkel).

Még beszélgetett egy kicsit a manóival (kis zöld ruhás gyerekek), aztán elrobogott, csak úgy lebegett a szakálla utána....

A tömeg lassan feloszlott. Mi is hazamentünk, mert nagyon-nagyon hideg volt, és várt minket a vacsora.

Áll a baba, áll...

Ennek is eljött az ideje, nemsokára a magasabb polcok tartalma is átrendeződik. Mesi már gyakorolgatja a felállást egy ideje, de most jutott el addig, hogy nemcsak a fenekét nyomja fel a lábát kinyújtva, hanem most már törzsből is kiegyenesedik (vagyis próbálkozik vele). De, amint látjátok, remek bicepszfejlesztő program, ha csak egy kézre támaszkodsz - próbáljátok csak ki!

9. hónap

Most, hogy betöltöttük a kilencedik hónapunkat is, eljött a kötelező mázsálás ideje. Az eredmények:

7.96 kg (átlag alatt van egy kicsivel)

71 cm (átlag felett van egy kicsivel)

A hancúrozás az ágyon még mindig kötelező esti program.

Padlógázzal

Gyermekünk felettébb mobilis lett az elmúlt hetek során, nem tölt sok időt a fenekén ücsörögve. A helyváltoztatás módjai közül a mesterfokig elsajátított mászás vezet, de az apamobil beüzemelése is jó szórakozást ígér.

Víz alatti úszás

Ez az, ami most már nagyon megy. Bár a tanfolyam rövidnek tűnik és csak heti egy alkalom, mégis hatásos. Most már az összes baba többé-kevésbé bátran küzd a víz alatt, és pár pillanatra el is lehet engedni őket.

Sok képet csináltam a legutóbbi alkalommal, ha a többit is szeretnétek látni, fennt vannak a Flickr-en egy webalbumban, csak klikkelj ide.

A képeken természetesen leginkább a Mesire fókuszáltam, de sokat láthattok közelről egy kisfiút is, ő a Mesi magyar barátja, a Bende, aki négy hónappal fiatalabb nála.

Táncol a család

Gyermekünk a szüleitől örökölt fantasztikus ritmusérzekkel van megáldva, és ezt úton-útfélen bizonyítja is. Zenei ízlése változatos, az aktuális diszkóslágerektől a mosógép zúgásáig, a kis mobiltelefonjától (igen, már az is van) az apja ritmikus dünnyögéséig bármire beindul, ha kell. A derékból rugózás mindenre alkalmazható.

Egy kis kacagás

Ehhez a videóhoz feltétlenül javaslom, hogy kapcsoljátok be a hangot a gépeteken, érdemes meghallgatni.

cuppogóverseny

Természetesen nem is kérdés, ki nyerhet egy ilyen versenyt. A képes beszámolóban látható versenyszámban pufirizzsel indult a kisasszony, amivel szemmel láthatóan legyőzte ellenfelét (hozzá kell tennem, hogy aki bátran, pufirizs nélkül vágott neki az esélytelen küzdelemnek). Az ezt követő versenyszámban már lédús körtedarabokkal induló Miss Juhász abszolút verhetetlennek bizonyult.

Mesi a kirakatban

Persze teljesen önkéntes alapon került ő oda... Beültünk kávézni Kingstonban egy kávézóba, és annyira kényelmes nagy ablakpárkánya volt belülről, hogy ideális volt a gyereknek. Néhány járókelő megmosolyogta, az ő figyelmét az emberek helyett inkább a galambok kötötték le.

a nátha vége

Szerencsésen véget ért az első hosszú nátha, sok takonnyal és még több porszívózással. Más tünet nem jelentkezett és Mesi megbízhatóan végigvisította az összes porszívózást. Most, hogy végre elrakhattuk a porszívót, még egyszer azért bosszút állt rajta az összes kénylmetlenségért.

egy kis dobolás

Csak egy röpke kis bevezető a ritmus alapjaiba apával.

Láttátok már a fogaimat?

'Hát, ha nem, akkor itt az ideje, hogy megmutassam.' - mondta Emese, és kitátotta a száját...

Első játszóházi élmény

Ma voltunk először játszóházban Emesével. Nagy buli volt a kb. 15-20 gyerek (főleg totyogó-korúak), ahogy rohangáltak mindenfelé. A baptista templom szervezi, és a szülők kapnak kávét vagy teát, a gyerekek pedig pár szem gyümölcsöt vagy kekszet (1 font a beugró). Nagyon élveztük a pörgést, bár kevés hasonló korú gyerkőc volt, de Thomas-szal jól el lehetett játszani. Ültek a Mesivel egymás mellett, és mindegyik egy-egy dinoszauruszt rágcsált - nagyon viccesen néztek ki, muszáj volt lefotózni őket.

Mesinek bejött a forgatag, és jól elvolt más kismamák ölében, sőt rá is mosolygott egy-két gyerekre és mamára, pedig ő elég gyanakvó az idegenekkel. Jó lesz ide járni és megtanulni másokkal együtt játszani.

Vettünk egy új kanapét

Azt majd' elfelejtettem megemlíteni, hogy vettünk egy új kanapét, amiből kényelmes ágy varázsolható egy perc alatt, így leendő vendégeink kényelmesebben tudnak majd aludni.

A holdkomp

Legújabb szerzeményünk ez a holdkomp, ami azonnal sikert aratott. Természetesen ebben is kizárólag hátrafelé közlekedik. Ilyenkor próbáljuk akadálymentesíteni a nappalit és a konyhát, eltávolítva az útból a szőnyeget, a székeket, a lábainkat valamint lehetőleg az összes bútort...

Mászni jó!

Emese a csoportjában a lányok közt elsőként 'emelkedett' négykézlábra, és eddig csak egy kisfiú van, aki hasonló fizikai kihívásokkal lepi meg édesanyját (bár ő meg állásban verhetetlen). A mászás technikáján még dolgozni kell, eleddig inkább hernyószerű mozgással haladt, de meglepően eredményesen. Emese kizárólag hátrafelé közlekedik és kiválóan parkol 90 fokban szűk helyekre betolatva, ahogy ez a képen is látható.

Egy kis fürdés előtti móka

Legnagyobbakat vacsora után, fürdés előtt szoktunk hancúrozni, amikor természetesen apa a mókamester, bár Emese egyéni produkciói sem elhanyagolhatók. Íme egy kis ízelítő a magánszámából.

A nagy brit kacsaverseny

Kissé megkésve jelentünk a szeptemberi elején megrendezett nagy brit kacsaversenyről, ahol rajtunk kívül most már Mesi is büszkén viselte a rajtszámát (persze nem magán, hanem a babakocsin). Most már elragadtattam magam annyira, hogy a logóval együtt 'terveztem' a dizájnt, és ennek eredményeképpen többen is odajöttek hozzánk megkérdezni, hol lehet ilyet venni...

Amint a képen is látható, Mesi az apja válláról szurkolta végig az amúgy felettébb izgalmas versenyt (a folyó sodrása a nullával volt egyenlő, így a 175000 kacsa - már megint kékek!!! - szinte visszafele úszott).

Szerintem már onnan kiszúrta magának az áldozatát, mely a fürdőkádjában landolt (és a szájában - lemosva, kedves aggódó nagyszülők) és azóta is kiváló cumipótlék az előző versenyről érkezett sárga kacsákkal együtt.

Kinek hosszabb a nyelve?

Egy kis padlóközeli élethelyzet tőlünk...

Az első úszólecke

Szombaton volt az első úszólecke. Mesi a maga hat és fél hónapjával a középmezőnybe tartozik; volt ott néhány 8 hónapos baba is, a legfiatalabb versenyző pedig egy 12 hetes magyar kisfiú volt (a felső sor utolsó képén Mesi előtt van a sorban), Bende, akinek a szüleivel természetesen össze is barátkoztunk.

Maga a lecke félórás - a vízminőséget dupla pelenkás módszerrel védik. Bár a medence vize 30 fokos, javasolt a neoprene úszóruha, nehogy a babák kihűljenek. Mi kaptunk kölcsön egyet, most próbálok venni egyet a következő alkalmakra.

Most még leginkább az ismerkedés megy a vízzel: ide-oda vontatás, döntögetés, vízből kiemelgetés főleg az óra anyaga, néha egy-egy dalocska tartozik némely feladathoz. A lecke végén az edző mindegyik kisbabát lemerítette a víz alá. Mesi is, mint a legtöbbjük, meglepődött az akción, de nem sírt. Egyik baba sem nyelt vizet, pedig igencsak próbálkoztak inni belőle, amíg a víz színén úszkáltak - úgy látszik, működik az ösztön.

A tanárnő szerint ez a félórás úszás a babáknak egyenértékű egy kétórás konditermezéssel a felnőtteknek, így várhatóan nagyon éhesek és fáradtak lesznek. Mesi ennek nem sok jelét mutatta, bekapott egy gyümölcspürét, de a délutáni alvást kihagyta. Reméltük, hogy ez javít az éjszakai felkeléseken, de továbbra is sokszor ébred, még mindig álmosak vagyunk...

Így mostantól szombat délutánonként úszni járunk.

hason alvás

Ezennel tudatom, hogy mostantól Emese csak hason hajlandó aludni.

Nem tudom, hogy emiatt vagy az új fogacskák miatt, de éjszaka kétóránként felébredt... Mit mondjak, eléggé elszoktunk már ettől... Nagyon álmosak vagyunk...

Újabb fejlemények videóval illusztrálva

Természetesen videóval kell alátámasztanom, hogy mennyire jó fej gyerekünk van... A hírek pedig a következők:

- Mostantól fogva már térdel négykézláb, és előre-hátra hintáztatja magát, ami a mászás előzményének teknthető

- Kibújt az első kis fog, alul-középen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Látni még nem láttuk (a nyelve mindig útban van), de érezhető a hegyes kis taraja, ahogy megharapja az ujjadat.

Szóval mi csak próbálunk lépést tartani Mesivel.

Találós kérdés

Mit mutat a kép?

A. Indián kisbaba harci díszben

B. Békés szemlélőt tüsszentett le egy zsiráf

C. Répapüré volt vacsorára

A helyes megfejtők között mini-óriás posztert sorsolunk ki az általuk választott képből. 

Kirándulás Leith Hill-be

Rövid hétvégi program volt az elmúlt hetek egyikén. Londontól délre a hegyek közé autóztunk, hogy nagyot sétálgassunk, és megnézzük a kis falvakat. Jó idő volt, jó levegő, piknik a dombtetőn majd kései ebéd a helyi kocsmában. 

Nota bene: a helyiek nem túl koránkelők - sehol sem sikerült délnél előbb kávét találni.

A gyakorlópohár és egy almaszelet

Az első videó hatalmas sikerén felbuzdulva újabb videót töltöttem fel. Ez is a kamera híján a legkönnyebben fotózható helyzetet örökítette meg vagyis Mesit az etetőszékben, különböző tárgyakkal foglalkozva.

U.i.: A nagyon lelkes és bizakodó szűk családi körnek ezúton üzenem, hogy nem lesz az összes újonnan bevezetett püré elfogyasztása megörökítve vagy megemlítve a blogon, s nem lesz naponta újabb videófelvétel feltöltve. Ööö... öööö... technikai okok miatt... meg ilyesmi...

szilvapüré evés videó

egy kis csemege (neki is és nektek is)

Ja, és ma féléves!!!

a pürék hatásai...

Bár telítenek, mégis lecsúszik a szokott tejmennyiség is utánuk...

Meg vagyok róla győződve, hogy a Mesire napok alatt újabb hurkák kerültek...

De a lényeges változás mégiscsak az emésztésben van, illetve a végeredményben... vége a finom kis tejes kakiknak, megszülettek az első kemény (és büdös) galacsinok... És hogy a szokásos székelést segítsük, a hivatalos szervek által ajánlott szilvapürét is bevetettük.

Fókuszban a pürék

És elkezdődött...

A hivatalos első hozzáetetés augusztus 18-án történt, bár valójában az azt megelőző napon jócskán kivette a részét a poharamból (lásd az árulkodó képet). Levi készített nekünk gyümölcsturmixot (mangó, alma, körte, banán), nagyon jól sikerült és Mesi is nagy lelkesedéssel vetette bele magát a poharamba. Innen sejtettük, hogy nagyon is készen áll az új ízek kipróbálására. Az első pár napban csak almapüré volt 'ebédre' és babarizs 'vacsorára'. 

Majd fokozatosan adagoljuk neki az újdonságokat... eleddig körte és répa került az asztalra még... 

Az etetéshez szükséges kellékeket beszereztük és hála mindenkinek rengeteg előkénk van :)

Mázsálás, 2009 augusztus 10.

a hétfőn (aug. 10-én) mért eredmények a következők:

6.86 kg és 67 cm. 

Továbbra is magas lánynak jósolják a védőnők.

Hazalátogatás 6: A nyaralás emlékei

Ami még a rengeteg új arc megismerésén kívül Mesivel történt otthon, csak röviden:

- megkóstolta a dinnyét és ízlett neki

- kapott babateát is, de az nem jött be (csak a cumisüveg)

- még több új ruhával bővült a készletünk (3 doboznyi)

- még kánikulában is jókat bírt aludni (csakis mezítelenül)

- botanika apával (fű, fa, virág azóta is változatlanul érdekes)

Hazalátogatás 5: A legifjabb és legidősebb találkozása

A legifjabb és a legidősebb, akik három generációs távlatból ismerkedtek egymással. Gizi mama régi nótái azért még elandalították Emesét is.

Hazalátogatás 4: Az első hasrafordulás

Az első hasrafordulás ugyan nincs megörökítve, de szerencsére Mesi sok helyen bemutatta új tudományát. A neves dátum július 24-e, mikor is a hasraforduláson kívül a lábujj szopogatás is műsorra került (a közönség nagy megelégedésére).

Hazalátogatás 3: A turné

Közel ezer km-t autóztunk kis hazánkon belül, s bár a képen csak három helyszín szerepel, a következő helyeken jártunk: 

Püspökszentlászlóra érkeztünk, ahol mindkét családdal együtt tudtunk tölteni pár zavartalan napot, és még strandolni is el tudtunk szökni (a nagyszülők kárára). Innen egy rövid pécsi megálló után Kiskunmajsára robogtunk. Egy Szegeden eltöltött éjszaka után máris Budapest következett, több helyszínnel, majd Székesfehérvár, Zirc, Devecser és Kapolcs. Majd visszaautóztunk Szegedre, Tiszaszigetre, és mielőtt visszaindultunk volna, beugrottunk Csepelre még egyszer.

Innen az elhatározásunk, hogy legközelebb maximum két bázisunk lesz, és aki szeretne, jöhet meglátogatni minket. Ugye érthető?

Hazalátogatás 2: Isten hozott, Emese!

Mekkora meglepetés volt az első ilyen táblát meglátni, miközben kerestük az utat Püspökszentlászló felé!!!

Nem is tévedtünk el!!!

Hazalátogatás 1: Ausztria

Útközben hazafelé beugrottunk Rékáékhoz Navisba, Innsbruck mellett (ha már úgyis útba esik... kb. 22 óra és 800 km után), hogy személyesen gratulálhassunk az ottani gyarapodáshoz. A kép magáért beszél, milyen festői környezetben laknak.

Tökéletes összhangban mondta mindenki a magáét ebben a bábeli zűrzavarban: a magyar, német és olasz beszédbe néha egy-egy angol szó is becsúszott...

Mesi portré

Képek a szülőkkel

A meglepően meleg angol nyárban lementünk este egy rövidke sétára fürdés előtt. Nem lehetett megállni az újabb és újabb fotók készítését.

Amúgy a tegnapi mázsáláson 6.22 kg-ot nyomott a gyermek.

Együtt főzünk

Ez az a pillanat, amikor a mosogató már nem megoldás egyikünknek sem, ő már eleget ült ott, nekem meg kell a hely és a víz. Ekkor nagyon hasznos a kenguru, bár meg kell vallanom, a hátam kevésbé örül neki, mert ugye folyamatosan kissé előre vagy oldalra görbülve tudok átnézni a feje fölött vagy mellett, hogy valami fogalmam legyen arról, mi történik a munkalapon. 

Kedves aggodalmaskodóbb családtagjaimnak ezúton üzenem, hogy Mesi nincs kitéve veszélyeknek. Amikor kés vagy tűz kerül használatba, ő egy kis svunggal kikerül a veszélyzónából, és én egy enyhe csípőficammal tudom folytatni a főzőcskézést.

Az első úszás

Megtörtént a gyermek vízbe merítése. Vasárnap elmentünk hármasban az uszodába. Ezt megelőzően gyorsan szert tettünk egy minimális méretű úszóbugyogócskára és hasonló méretű pelenkára. 

Gyakorlatilag csendesen zajlott az esemény, nem volt sem sírás, sem örömködés. Mesi az elejétől fogva gyanakvó érdeklődéssel szemlélte az új környezetet, kóstolgatta a vizet, nézte a fényeket. A nézelődés teljesen lekötötte. Valószínűleg már éhes is lehetett, mert szinte folyamatosan mindkét öklét rágta. 

Víz alá nem nyomtuk, leginkább a nyakánál vagy a mellkasánál fogva tartottuk a felszínen. Legközelebb majd többel is próbálkozunk, ez most csak a bemelegítés volt...

Mesi a mosogatóban

Hát igen, most már oda kerül a gyerek, ha egyszer én főzni szeretnék, ő pedig nem hajlandó magában megmaradni. De hosszú távon ez sem megoldás: vagy elunja magát, vagy nekem kell a mosogató. Így maradunk a szupergyorsan vagy több részletben elkészíthető kajáknál.

Oroszlánordítás és almaevés

Két újdonság mostanában: az egyik az a hangerő, amit felfedezett és szorgalmasan fejleszt, legyen az sikítás (jaj a dobhártyának, ha túl közel vagy!) vagy ordítás, amit leginkább apával lehet gyakorolni. 

A másik a hatalmas érdeklődés az evés iránt: kerek szemekkel bámulja, ahogy a szánkba rakjuk a falatot, ahogy rágunk, nyelünk. Az ember azt hinné, éheztetjük... Valószínűleg hamar rá fog menni a babakajákra, itt már hat hónapos kortól ajánlják, hogy vegyítsd a szoptatással. Levi almát evett, amit nyálcsorgatva kinézett a szájából, így adott neki egy darabot, hogy megnyalogathassa: az első néhány alkalommal elfintorodott és összerázkódott a savanyú íz miatt, de aztán belejött, feszült figyelemmel koncentrált az újdonságra.

Hétköznap anyával

Ha már készült egy sorozat arról, hogy mit lehet apával csinálni a hétvégén, akkor legyen egy ilyen anyával is. Íme, néhány pillanat a hétköznapok (néha hosszú) óráiból:

Mesi arcok

Persze, hogy nem lehet megállni, hogy ne készíts ezermillió képet a gyerekedről. Gondolom, minél idősebb lesz a gyerek, annál kevesebb kép készül majd róla - a tapasztaltak ezt megerősíthetik, ha gondolják...

Szóval ez csak Mesi néhány arca az ezer közül, amit eddig szorgalmasan begyakorolt. A legviccesebb az alsó, öltözködés közben készült, alig fért át a fején már a body :)

Barbican

Levi kapott egy pénteki szabadnapot a szombati munkanap helyett, így elmentünk a Barbican-ba, hogz megnézzünk egy kiállítást. Persze az csak egy hét múlva kezdődött, de így is jól éreztük magunkat. Megnéztünk helyette egy másik kiállítást, körbejártuk a terepet (gyakorlatilag az alagsortól a harmadikig minden emeletet végigjártunk pelenkázót keresve, mire legfelül végül ráakadtunk - de azért körbesétáltunk a környező lakóépületek között: ahhoz képest, hogy ronda nagy betonépület mind, nagyon hangulatossá varázsolták. Milyen jól meg lehetne csinálni otthon is a paneleket némi színnel és növénnyel.) 

Meg is ebédeltünk a szökőkutak mellett, és később vettük észre, hogy a mellettünk lévő asztalnal ülő hölgy lerajzolt minket. 

Mesi tök jól elnézelődött végig, és a metrózást is jól bírta. Jobban mint én, mert lift hiányában cipelhettük le és föl a babakocsit vele együtt. Ahogy a Levi meg is jegyezte, ez az én urban buggyfit-em (=városi babakocsis edzésem), merthogy már járok a Bushy Parkba erősödni :).

tornázunk

Egy kismamát mindig megtalálnak a szórólapok, hirdetések, tanácsadó emailek stb. Valamelyikben olvastam, hogy ugyebár el lehetne kezdeni tornászni egy kicsit, csak szép lassan, apránként... Mivel én is úgy tapasztaltam, hogy a babakocsi-tolás önmagában nem nagyon alakformáló és még olimpiai sportággá sem nyílvánították, érdeklődve olvastam, hogy mit javasol a cikk, merthogy se időm, se energiám az ilyesmire. Azt tanácsolta, hogy amíg össze vagy kötve a gyerekkel, addig tedd magad mellé a szőnyegre / szivacsra, és majd érdeklődve fogja figyelni az erőlködésedet. 

Magát a tornát ugyan nem, de az ötletet kipróbáltam, és lefeküdtünk az ágyra, Elkezdtem a karomat, lábamat emelgetni, mindenféle sportos elkötelezettség nélkül, csak úgy kisbaba-módra - közben átfutott az agyamon, hogyha valaki nekem azt mondja, hogy egyszer kísérleti jelleggel az ágyon fogok csalapálni... 

A lényeg, hogy Mesi eleinte érdeklődve figyelt, majd megpróbált utánozni! Bár koordinálni még nem tudja a végtagjait, és az egyensúlyát is sokszor elvesztette (fekve?!?!!), de kitartóan erőlködött. Annyira aranyos volt, hogy muszáj volt megörökítenem. Íme a fotó:

az első kirándulás

Pár héttel ezelőtt volt az első nagy kirándulásunk (= egész napos) a nagy, piros autóval és a kicsi lánnyal. Mindketten jól viselkedtek. Az autó simán gurult, jól gyorsult és mindenki kényelmesen elfért benne (azóta már kipróbáltuk, és a bicikli is simán befér még a babakocsi mellé hátul), Mesi pedig jókat szundikált, elnézelődött az ülésében (igyekszünk hozzászoktatni az autóhoz, mire hazaindulunk júliusban...).

Az első kirándulás a Hurst Castle-hez vezetett, a tengerpartra. Ezt az erődöt VII. Henrik építtette a XVI. században, és szolgált a napóleoni háborúkon át a II. Világháborúig. Sok kiállítás van benne a különböző korok hadászati dolgain át a katonai színházig és mellette áll a Trinity világítótorony. Ez az egész a tengerbe benyúló homokpadon áll, amit autóval nem lehet megközelíteni, hanem az utolsó egy mérföldet vagy gyalog kell megtenni vagy csónakkal. Természetesen mi ez utóbbit választottuk, nyakunkba akasztottuk a Mesit, úgy jártuk végig az erődöt. Mivel nagyon fújt a szél, körécsavartam még egy takarót is, így gyakorlatilag egy nagy, fehér bugyor lógott rajtam.

Az erőd tetejéről ki lehet látni a tenger felé, bár nem nagyon messze, hiszen alig egymérföldnyire található Wight szigete. Oda már nem hajóztunk át, bár azt mondják, nagyon szép. Van néhány kisváros ott, sok kis falu, biztos jó kis túra körbebiciklizni a szigetet. Vajon milyen lehet ott lakni?

8 hét

A nyolcadik heti mázsálás eredményei:

5.10 kg

59 cm

39 cm (fejtérfogat)

Az eredményekkel meg vagyunk elégedve :)

a hétvége apáé :)

Bizony, ha már hétközben muszáj dolgozni és csak az esték maradnak nekünk, akkor hétvégén feltétlenül ki kell használni minden lehetőséget, hogy élvezzük apa társaságát. Ott legalább nem a kaja jut rögtön Emese eszébe, hanem lehet vele jókat fürödni, nagyokat sziesztázni és persze sokat játszani. Ahogy a fenti kép is illusztrálja.

Köszi Levi!

Nyílt terek - zárt helyek

Az vajon miért van, hogy a kisbabák remek hatodik érzékkel pontosan tudják, hogy mikor kerülnek egy zárt légterű, lehetőleg zsúfolt helyre, ahol is azonnal ordítani kezdenek?

Szabad téren, parkokban, utcán, ahol meg se lehetne hallani, nagyon szépen és csöndesen tudnak viselkedni.

Mondjuk nem panaszkodhatom (nagyon...). Emese remekül bírta például a British Museum klasszikus görög kiállítását. Egy hangja nem volt, sőt a java részét csendes érdeklődéssel megnézegette, amit néhány turistáról nem lehetne elmondani. Volt is sikere a teremőr-nénik és a látogatók között, mint legfiatalabb múzeum-járónak. Ez a pozitív tapasztalat.

Viszont, ahogy most hétvégén egy barátlátogatás és parkos kiruccanás után találtunk egy orosz éttermet, megtapasztalhattuk az érem másik oldalát is. A gyermek láthatóan mélyen aludt, így engedtünk a csábításnak, és hosszú idő után végre ehettünk borscsot, pirogot és pelmenit. Éppencsak be tudtuk fejezni az amúgy kiváló levest, amikor beindult a picsogás. Természetesen az étterem is kezdett megtelni, így a főfogás alatt mindenki minket hallgathatott, akkorra már a teljes hangerejű bőgés volt soron. Ugyanez volt a helyzet hazafelé a metrón és a vonaton is (de a kettő között ismét béke volt és nyugalom.

Ez kivédhetetlen, ugye? Ha eddig úgy gondoltad, hogy csak a mások elkényeztetett, hisztis kölykei tudnak jelenetet rendezni, akkor várd meg, míg a saját gyereked lehetőleg minél előbb megtanít arra, hogy teljes szimpátiával nézz egy éppen gyötrődő másik szülőre :)

Hogyan ne cserélj pelenkát

Pedig hányszor elmondták már: 'Ne vedd ki alóla a régit, amíg kéznél nincs az új!'

Újdonsült és vagány (és sznob) kismamaként beültem a Borders-ba olvasgatni. Arról azt kell tudni, hogy egy könyvesbolt, az emeleten kellemes kávézóval, ahova be lehet ülni újságot, magazint, könyveket lapozgatni, és hogy gyerekbarát. Itt a kismama-sikk, hogy kávézókba jársz. Lehet szoptatni is, meg minden. 

Szóval beültem, kávéztam, szoptattam, olvasgattam. Aztán eljött a pelenka csere ideje, és elvonultunk a wc-be. A szokásos műanyag lehajtható pelenkázóasztal volt. Rádobtam az én kis vízhatlan alátétemet, arra a Mesit, és irány a pelenka. Volt termés rendesen. Talán ezért is gondoltam, hogy mostanában már nem lesz több. Laya mozdulattal kihúztam alóla a régi, teli pelust, és elkezdtem kotorászni az új után, amikor bepisilt. Természetesen a vízhatlanság előnye, hogy az egész pisit egy helyen tartja, nem engedi hogy szétfolyjon a gyerek alól így ruhacserére is szükség lett. Gyorsan felemeltem a Mesit, hogy ne feküdjön a pisiben, és közben azon gondolkoztam, hogy hova tegyem, meg hogy ne szorítsam magamhoz, mert én is pisis leszek, és nekem nincs váltóruhám. Ekkor jött a kaki. Remekül célzott kilövellés volt, és a bal karomon már folyt is le a mustársárga cucc. Jutott belőle a pelenkázóasztalra és a földre is. 

Eltartott egy jó félórát, mire kilogisztikáztam, hogy mit hova tegyek / ne tegyek, hogy ne legyen pisis / kakis, és  mindemellett megoldjuk a pelenkacsere és ruhacsere immár felettébb trükkös műveletét, no és persze feltakarítani a nyomokat.

Miután mindez a női wc-ben zajlott, volt némi átmenő forgalom (szerencsére a legrosszabb pillanatokat áldásos magányban élhettük át). Egy idősebb hölgy csak annyit jegyzett meg, látva a romokat és a foltokat: - Óh, régi szép emlékek!

Sherlock Holmes vécéje

hármasban együtt elmentünk megnézni a Sherlock Holmes múzeumot. Csak délutánra értünk oda, mindig meg-megállva (ebéd, kocsma stb). Mesi jól viselte az egész napot, eszegetett, aludt, nézelődött. Pont a múzeumra unta be a világot, amit iszonyú üvöltéssel adott a tudtunkra. Nem volt mese (csak mesi - haha), etetni kellett. Szerencsére ott nem csináltak nagy ügyet belőle, és a Sherlock Holmes wc-n ülve megetettem. Levi közben talált egy korhű bidészerű valamit (mintha egy babapiskóta formájú minikád lenne egy barna hokedlibe belevágva), és abban sikerült pelust cserélni - bár kicsit trükkös volt, mert alig fért a Mesi el benne. 

Utána karon ülve járta be velünk a házat, mert a babakocsi nem fért volna fel/le a lépcsőkön.

egy igazolványkép küzdelmei

végre elindítottuk a Mesi szabadalmaztatását, mármint a hivatalossé tételét a magyar hatóságok felé. Nem egyszerű a dolog, mert az angol hivatallal ellentétben a magyar nagykövetség nem enged a hivatalos igazolványkép szabványból. Itt a 6 hónapnál fiatalabb baba esetében igyekeznek megkönnyíteni a szülők helyzetét...

A magyar hatóságok szerint az igazolványképen egyenesen a fényképezőbe kell nézni, a szem nyitva, a száj csukva legyen, nem lehet grimaszolni, és az arcnak a kép 70-80%-át ki kell töltenie. Ezt magyarázd el egy csecsemőnek. A háttér sima felület kell, hogy legyen és nem lóghat bele más személy vagy tárgy, mint pl anyuka támasztó keze. (próbáltam a drapéria mögül támasztani a fejét, de meggyűrődött az anyag a kezemtől, és az nem fogadható el)

Volt egy jó félórás küzdelmünk, ami alatt csak annyit értünk el, hogy a Mesi a/ bealudt, b/ sírt, c/ lehányta a drapériát

Másnap újra próbálkoztunk, és jobb taktikával végre elkészült a majdnem tökéletes igazolványkép. Igaz, a Mesi úgy néz ki rajta, mint egy mini Mao-ce Tung, de nekünk akkor is szép. Mire 3 hónap múlva megjön az útlevele, úgyis tök máshogy fog kinézni.

a takony öröme

szegény Mesinek be volt pár napig dugulva az orra, és ez főleg szoptatásnál és az éjszakai alvásnál okozott gondot. Mármint ő aludt nagyjából és küzdelmesen, mi meg hallgattuk a szortyogását. Sem a kis kézipumpa, sem az apai csattanós csókok nem hoztak eredményt. Végül vettünk sós oldatot a gyógyszertárban, s délután rápróbáltam: fantasztikus eredmény született egy hatalmas (a Mesi orrához képest) takony formájában, amit szinte szépnek láttam, hiszen amióta kijött, tisztán lélegzik a gyerek.

Azért vicces, hogy szülőként mennyire lehet örülni a test váladékainak, örvendünk a kakinak, a pukinak, a böfinek és most a takonynak is.

Mi jön még?

egy hónap

Most, hogy Emese elmúlt egy hónapos, ideje nekilátnunk hogy megörökítsük és veletek megosszuk a gyereknevelés áldott és áldatlan pillanatait.

Természetesen várjuk a hozzászólásokat, megjegyzéseket, úgyhogy ne legyetek lusták és nyugodtan adjátok hozzá a saját gondolataitokat.