Szombaton volt az első úszólecke. Mesi a maga hat és fél hónapjával a középmezőnybe tartozik; volt ott néhány 8 hónapos baba is, a legfiatalabb versenyző pedig egy 12 hetes magyar kisfiú volt (a felső sor utolsó képén Mesi előtt van a sorban), Bende, akinek a szüleivel természetesen össze is barátkoztunk.
Maga a lecke félórás - a vízminőséget dupla pelenkás módszerrel védik. Bár a medence vize 30 fokos, javasolt a neoprene úszóruha, nehogy a babák kihűljenek. Mi kaptunk kölcsön egyet, most próbálok venni egyet a következő alkalmakra.
Most még leginkább az ismerkedés megy a vízzel: ide-oda vontatás, döntögetés, vízből kiemelgetés főleg az óra anyaga, néha egy-egy dalocska tartozik némely feladathoz. A lecke végén az edző mindegyik kisbabát lemerítette a víz alá. Mesi is, mint a legtöbbjük, meglepődött az akción, de nem sírt. Egyik baba sem nyelt vizet, pedig igencsak próbálkoztak inni belőle, amíg a víz színén úszkáltak - úgy látszik, működik az ösztön.
A tanárnő szerint ez a félórás úszás a babáknak egyenértékű egy kétórás konditermezéssel a felnőtteknek, így várhatóan nagyon éhesek és fáradtak lesznek. Mesi ennek nem sok jelét mutatta, bekapott egy gyümölcspürét, de a délutáni alvást kihagyta. Reméltük, hogy ez javít az éjszakai felkeléseken, de továbbra is sokszor ébred, még mindig álmosak vagyunk...
Így mostantól szombat délutánonként úszni járunk.
No comments:
Post a Comment