Nyílt terek - zárt helyek

Az vajon miért van, hogy a kisbabák remek hatodik érzékkel pontosan tudják, hogy mikor kerülnek egy zárt légterű, lehetőleg zsúfolt helyre, ahol is azonnal ordítani kezdenek?

Szabad téren, parkokban, utcán, ahol meg se lehetne hallani, nagyon szépen és csöndesen tudnak viselkedni.

Mondjuk nem panaszkodhatom (nagyon...). Emese remekül bírta például a British Museum klasszikus görög kiállítását. Egy hangja nem volt, sőt a java részét csendes érdeklődéssel megnézegette, amit néhány turistáról nem lehetne elmondani. Volt is sikere a teremőr-nénik és a látogatók között, mint legfiatalabb múzeum-járónak. Ez a pozitív tapasztalat.

Viszont, ahogy most hétvégén egy barátlátogatás és parkos kiruccanás után találtunk egy orosz éttermet, megtapasztalhattuk az érem másik oldalát is. A gyermek láthatóan mélyen aludt, így engedtünk a csábításnak, és hosszú idő után végre ehettünk borscsot, pirogot és pelmenit. Éppencsak be tudtuk fejezni az amúgy kiváló levest, amikor beindult a picsogás. Természetesen az étterem is kezdett megtelni, így a főfogás alatt mindenki minket hallgathatott, akkorra már a teljes hangerejű bőgés volt soron. Ugyanez volt a helyzet hazafelé a metrón és a vonaton is (de a kettő között ismét béke volt és nyugalom.

Ez kivédhetetlen, ugye? Ha eddig úgy gondoltad, hogy csak a mások elkényeztetett, hisztis kölykei tudnak jelenetet rendezni, akkor várd meg, míg a saját gyereked lehetőleg minél előbb megtanít arra, hogy teljes szimpátiával nézz egy éppen gyötrődő másik szülőre :)