szegény Mesinek be volt pár napig dugulva az orra, és ez főleg szoptatásnál és az éjszakai alvásnál okozott gondot. Mármint ő aludt nagyjából és küzdelmesen, mi meg hallgattuk a szortyogását. Sem a kis kézipumpa, sem az apai csattanós csókok nem hoztak eredményt. Végül vettünk sós oldatot a gyógyszertárban, s délután rápróbáltam: fantasztikus eredmény született egy hatalmas (a Mesi orrához képest) takony formájában, amit szinte szépnek láttam, hiszen amióta kijött, tisztán lélegzik a gyerek.
Azért vicces, hogy szülőként mennyire lehet örülni a test váladékainak, örvendünk a kakinak, a pukinak, a böfinek és most a takonynak is.
Mi jön még?
Ezt szepen megmondtad, hogy atyai csattanos csokok :)
ReplyDeleteSokkal jobban hangzik, mintha azt mondanam: es akkor megprobaltam kiszivni a taknyot a gyerekem orrabol...
A "ha en ezt egyszer a klubban elmeselem" minositett esete.
Jóhogy, azért igyekszik az ember, ha már publikus, amit ír... :)
ReplyDelete