Hogyan ne cserélj pelenkát

Pedig hányszor elmondták már: 'Ne vedd ki alóla a régit, amíg kéznél nincs az új!'

Újdonsült és vagány (és sznob) kismamaként beültem a Borders-ba olvasgatni. Arról azt kell tudni, hogy egy könyvesbolt, az emeleten kellemes kávézóval, ahova be lehet ülni újságot, magazint, könyveket lapozgatni, és hogy gyerekbarát. Itt a kismama-sikk, hogy kávézókba jársz. Lehet szoptatni is, meg minden. 

Szóval beültem, kávéztam, szoptattam, olvasgattam. Aztán eljött a pelenka csere ideje, és elvonultunk a wc-be. A szokásos műanyag lehajtható pelenkázóasztal volt. Rádobtam az én kis vízhatlan alátétemet, arra a Mesit, és irány a pelenka. Volt termés rendesen. Talán ezért is gondoltam, hogy mostanában már nem lesz több. Laya mozdulattal kihúztam alóla a régi, teli pelust, és elkezdtem kotorászni az új után, amikor bepisilt. Természetesen a vízhatlanság előnye, hogy az egész pisit egy helyen tartja, nem engedi hogy szétfolyjon a gyerek alól így ruhacserére is szükség lett. Gyorsan felemeltem a Mesit, hogy ne feküdjön a pisiben, és közben azon gondolkoztam, hogy hova tegyem, meg hogy ne szorítsam magamhoz, mert én is pisis leszek, és nekem nincs váltóruhám. Ekkor jött a kaki. Remekül célzott kilövellés volt, és a bal karomon már folyt is le a mustársárga cucc. Jutott belőle a pelenkázóasztalra és a földre is. 

Eltartott egy jó félórát, mire kilogisztikáztam, hogy mit hova tegyek / ne tegyek, hogy ne legyen pisis / kakis, és  mindemellett megoldjuk a pelenkacsere és ruhacsere immár felettébb trükkös műveletét, no és persze feltakarítani a nyomokat.

Miután mindez a női wc-ben zajlott, volt némi átmenő forgalom (szerencsére a legrosszabb pillanatokat áldásos magányban élhettük át). Egy idősebb hölgy csak annyit jegyzett meg, látva a romokat és a foltokat: - Óh, régi szép emlékek!