Hálózsákban a cserkészeknél

A cserkészek szerveztek egy ottalvásos bulit az egyik héten, amikor másnap munkaszüneti nap volt.
Mivel ez egy angol szervezkedés, tele van szabályokkal. Ennek szellemében bizonyos gyerek-felnőtt aránynak meg kellett lennie, és ehhez szükség volt egy szülői segítségre. Ez lettem én.
Mesi nagyon örült neki, hogy mi ketten megyünk hálózsákozni. Kinga meg örült, hogy nyugodtan kettesben alhat Apával. Így ezzel a helyzettel mindenki elégedett volt, bár Anya aznap reggel még úgy gondolta, hogy nem kellett volna elvállalni, hiszen ki akar 18 gyerekre vigyázni a szabadnapján, de akkor már késő volt.

Egy iskola udvarában voltak a játékok és foglalkozások, és a tornatermében állítottuk fel a sátrakat, így benti sátorozás volt.
Amíg a cserkészvezetők a gyerekekkel foglalkoztak, Anya segített a vacsorafőzésben, tálalásban, elpakolásban, és alkalmasint egy-egy foglalkozásban is.

Vacsorára pácolt csirkét kockáztunk fel és húztuk saslikra, és sütőben megsütöttük. Hozzá rizs volt és sokféle zöldség. Kissé megcsúsztunk a menetrend szerint, mert nem voltunk ekkora mennyiséghez szokva, de senki nem halt éhen. És nem is maradt sok a vacsora után.

Este volt (mini) tábortűz is, ahol marsmallow-t (amerikai pillecukor) píríthattak a gyerekek (szerencsére Mesi nem szereti, ő kapott kekszet). A tábortűznél volt éneklés és játék is, így nehéz volt abbahagyni és aludni menni.
Nagy nehezen mindenki előkotorta a pizsamáját, fogkeféjét stb, és végre éjfél körül elaludt mindenki. Mesi az utolsók között természetesen, és elsőként ébredt 6-kor három másik lánnyal együtt. Így Anya 6.10-kor átrakta a négy randalírozót a másik terembe, hogy ne ébresszék fel a többieket.
Lassan mindenki felkelt 7- fél 8 fele, és kezdetét vette a reggeli készülődés.

A reggelit saját maguk készítették. Sok gofrisütőt gyűjtöttünk be a szülőktől, és maguk sütötték a reggelit. Annyi gond volt, hogy az egyik gofrisütő annyira füstölt, hogy beindította a tűzjelzőt, ami jó félórát sípolt, mire a gondnok jött és lekapcsolta. Miután nagyon hangos volt az étkezőben, így felpakoltunk mindent és néhány hosszabbítóval megtoldva az udvaron folytattuk a reggeliztetést.

Reggeli után már csak az összepakolás volt hátra és lassan megérkeztek a szülők is, hogy hazavigyék zombivá fáradt gyermekeiket.

Mesi is és Anya is nagyon fáradt volt, de egyikük sem volt hajlandó lefeküdni délután egy kis pihenésre.

További képek itt láthatóak.