Bár a mostani egy kicsit másképp alakult, mint ahogy elterveztük... Mivel 11-re készültünk odaérkezni, Levi azt mondta, hogy előtte még gyorsan levágja a füvet. Ezzel együtt majdnem a lábujját is, így a délelőttöt a kórház balesetijén töltöttük. Miután várni kellett a varrásra, kötözésre, így otthagytuk, és mi egyenesen a családi napra siettünk, immár megfogyatkozva.
Sokakat ismertünk már mind a szervezők, mind a látogatók közül, és játék- és beszélgetőtársakból nem volt hiány. Ebédre bográcsos babgulyást evett a Mesi, Kinga pedig túrós csuszát kért. De annyi mindent lehetett csinálni, hogy alig jutott idő evésre. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki talált valamit magának.
Felsorolni is nehéz, mi minden volt ott: Mesi készített egy kis nemez tarsolyt, Kinga pedig fakanál babát. A töritanárnénivel lehetett a várakról és lovagokról tanulni (Mesi kardozott), egy másik asztalnál pedig a magyar ABC betűiből volt sok játék. A kisebbeknek volt kartondobozból játékkonyha (ezt Kinga és Nóri barátnője nagyon szerette), egy nagy asztalnál rengeteg színes gyurma.
A legnagyobb sláger a szintén házi készítésű mini körhinta volt, amit megállás nélkül hajtottak a gyerekek.
No és délután kezdődött a hétpróba, ahol minden állomáson más-más feladatot kellett teljesíteni a gyerekeknek ahhoz, hogy pecsétet kapjanak. És az összegyűlt hét pecsétért pedig egy 7próbás mézeskalácsot és egy CD-t székely népmesékkel. A feladatok között volt diótörés, zsákbafutás, gólyalábazás, patkódobálás stb.
És ha már a kalácsról is szó esett, természetesen mindketten készítettek egy-egy kürtőskalácsot, amit délután rágcsáltak. Estefelé volt még egy nagyon vicces mesélős előadás, majd még egy kis gulyásleves következett, és este 10 felé már autóba is tudtam rakni őket.
Apa ezalatt taxival hazament és otthon lábadozott.
Képeket itt lehet látni (de nem a lábáról).
No comments:
Post a Comment