Kinga zeneóra

Az oviban a zeneóra angolul zajlik, és a zenetanár bácsi és az angoltanárnéni együtt tartják.
Az év végén bemutatót tartottak, hogyan is zajlik egy ilyen foglalkozás, és természetesen a szülők olvadoztak a műsortól (és a melegtől).

Nem csoda, hogy Kinga nagyon szereti, és otthon is sokszor énekelgeti ezeket a dalokat.

Rengeteg rövid videó készült, amiket itt lehet megnézni.

Carpathia családi nap 2017

Pár évvel ezelőtt rendezték meg a táncházasok utoljára a családi napot, de ezentúl remélhetőleg gyakrabban lesz. Már akkor is, és idén is nagyon jól éreztük magunkat.
Bár a mostani egy kicsit másképp alakult, mint ahogy elterveztük... Mivel 11-re készültünk odaérkezni, Levi azt mondta, hogy előtte még gyorsan levágja a füvet. Ezzel együtt majdnem a lábujját is, így a délelőttöt a kórház balesetijén töltöttük. Miután várni kellett a varrásra, kötözésre, így otthagytuk, és mi egyenesen a családi napra siettünk, immár megfogyatkozva.

Sokakat ismertünk már mind a szervezők, mind a látogatók közül, és játék- és beszélgetőtársakból nem volt hiány. Ebédre bográcsos babgulyást evett a Mesi, Kinga pedig túrós csuszát kért. De annyi mindent lehetett csinálni, hogy alig jutott idő evésre. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki talált valamit magának.

Felsorolni is nehéz, mi minden volt ott: Mesi készített egy kis nemez tarsolyt, Kinga pedig fakanál babát. A töritanárnénivel lehetett a várakról és lovagokról tanulni (Mesi kardozott), egy másik asztalnál pedig a magyar ABC betűiből volt sok játék. A kisebbeknek volt kartondobozból játékkonyha (ezt Kinga és Nóri barátnője nagyon szerette), egy nagy asztalnál rengeteg színes gyurma.

A legnagyobb sláger a szintén házi készítésű mini körhinta volt, amit megállás nélkül hajtottak a gyerekek.

No és délután kezdődött a hétpróba, ahol minden állomáson más-más feladatot kellett teljesíteni a gyerekeknek ahhoz, hogy pecsétet kapjanak. És az összegyűlt hét pecsétért pedig egy 7próbás mézeskalácsot és egy CD-t székely népmesékkel. A feladatok között volt diótörés, zsákbafutás, gólyalábazás, patkódobálás stb.

És ha már a kalácsról is szó esett, természetesen mindketten készítettek egy-egy kürtőskalácsot, amit délután rágcsáltak. Estefelé volt még egy nagyon vicces mesélős előadás, majd még egy kis gulyásleves következett, és este 10 felé már autóba is tudtam rakni őket.

Apa ezalatt taxival hazament és otthon lábadozott.

Képeket itt lehet látni (de nem a lábáról).

Apák napja 1 és 2

Apa nagyon szerencsés, hogy kétszer is ünnepelhet (bár nem annyira, mint Anya, aki háromszor).
Így két hétvégén egymás után is megköszöntöttük.

Először a belga ünnep volt, amikor is a gyerekek az iskolában készített ajándékaikat, no meg a házilag készített közös ajándékot adták át. Miután szép, meleg idő volt, inkább az itthoni kerti partira szavaztunk.

A következő apák napja máris jött egy hét múlva, de annyira sok programunk volt már akkor, hogy előrehoztuk péntek estére. Elmentünk bowlingozni és étterembe. Egy mexikói étteremben kötöttünk ki, ahol bár az ennivaló elment, viszont székek helyett hinták voltak az asztaloknál. Nagyon jól éreztük magunkat, bár  úgy terveztük, hogy 8-ig maradunk, este tízkor Mesi már alig élt, olyan fáradt volt, és akkor mentünk csak haza.

Rajzkiállítás

Emese idén is járt rajz szakkörre, és év végén idén is kiállították az alkotásaikat. Kaptunk rá meghívót, volt egy kis snack és üdítő is. És persze rengeteg kép.
Kingával mi is megcsodáltuk az alkotásokat, míg Mesi büszkén körbevezetett minket.

A teljesség igénye nélkül néhány kép:

Boucles de Lasne - a bicikli "verseny"

Igazából nem is verseny ez, hiszen nem együtt indulnak a résztvevők és senki nem méri az idejüket (hacsak ők nem maguknak). Inkább egy lehetőség a mozgásra.
Úgy emlékszem, 15, 30 és 60 km-es pályákat rajzoltak ki az indulóknak, mindenki maga választotta a távolságot.
Apa természetesen a helyi bicis erőkkel együtt a 60 km-en indult. Részt vett már ezen a múlt évben is, de idén annyival változott a helyzet, hogy nem is kellett elmennünk, hogy drukkolhassunk neki, hiszen a 60-as útvonal épp a házunk mellett vezetett el. Mivel az egyik szomszéddal együtt tekert, a két család gyerekestül felsorakozott, hogy üdvözölje őket, mikor ide érnek. Hozzánk csatlakozott még egy-két szomszéd is, és máris teljes lett a szurkolótábor.

Illetve majdnem. Mivel telefonos kapcsolatban voltunk, hogy tudjuk, nagyjából mikor érkeznek (ki akar 3 órát az út szélén dekkolni?), kiderült, hogy igazából fogalmuk sincs, merre járnak, így a "tömeg" szétszéledt, mielőtt még ide értek volna, csak a kemény mag, a két család tartott ki. De azért csináltunk egy fényképet, hogy bizonyítsuk, ki mindenki szurkolt nekik...

Előbb-utóbb aztán begurultak a fiúk is, Apa megcsodálta az általunk készített (és a szél által megcibált) transzparenst, ettek-ittak, feltöltekeztek, majd folytatták az útjukat, mi pedig mentünk a dolgunkra.

A nap nem végződött túl szerencsésen, mert a csapat egyik tagja akkorát esett, hogy kórházban kötött ki, eltört a kisujja is, így a többiek úgy érezték, inkább hazatekernek, és nem fejezték be a pályát. De így is gurultak kb 50 km-t.

Szomszédok ünnepe 2017

Idén is sikerült megszervezni az szomszédok ünnepét (persze nem nekem, hanem lelkesebb lakótársaknak).
Idén volt először napsütés és jó idő, eddig mindig esett az eső. Így most előkerültek a kerti grillek és asztalok a kis téren, és lassan összegyűlt a szomszédság. Mi is csatlakoztunk a lányokkal, virslirudacskákat készítettünk. Apa jógázott, így csak késő este jött meg, amikor mi már visszavonultunk.
De addig is, a gyerekek és a felnőttek is élvezték egymás társaságát.
Este 9 után csepergett egy kicsi eső, ami jó ürügy volt, hogy lassan ágyba bújjanak a gyerekek.
Apa és néhány szomszéd éjfélig is kitartottak.

Mint kiderült, az ünnepségnek következménye is lett. A lelkes szomszéd nénik ,ár tudták Leviről, hogy tanít jógát, így rábeszélték egy kis vasárnapi jógázásra.
Így vasárnap délután a Clos megtartotta első közös jóga szeánszát, amit remélhetőleg több is fog követni.
Az eredetileg 3-4 fős csapat vasárnapra 10 főre duzzadt. Levi laza másfél órás lassú tempóban megdolgoztatott mindenkit. Még a gyerekek is csatlakoztak (bár volt, aki nehezített feladatot kapott...)

A képeket a szomszédok ünnepéről és a jógáról itt lehet megnézni.

Egy angol előadás és az emu jelmez

Az angol szekcióban a gyerekek Ausztráliáról tanultak sokat ebben az évben, és egy ausztrál író meséjéből készítettek színdarabot. Így a szülőknek is meg kellett ismerkedniük ezzel a különleges állatvilággal, hiszen ők készítették a  koala, wallaby (kenguruféle), dingo, kookaburra (magyarul dacelo, madár) és vombat jelmezeket.
Emese emu lett, így Anyának el kellett gondolkodnia azon, hogyan is lehet valami struccfélét létrehozni. Szerencsére a tavasszal itt voltak a Szabolcsék és Adél bábos múltja segített pár ötlettel.

Így lassan nekiálltunk a jelmeznek. Az emu teste szürkésbarna tüllszoknyából lett, amit Mesi segített összeállítani. Egy szürke boa lógott a válláról a kezéig, ami szárnyként is szolgált, és hosszú fekete kesztyűs kezére nagy szemeket tettünk, ami az emu feje lett. Kinga is boldogan próbálta fel a jelmezt.

Az előadás jól sikerült, mindenki szépen tudta a szövegét. Mesi ügyesen a magasba emelte a kezét és mozgatta az ujjait, amikor az emu beszélt, és ez nagy sikert aratott. Utána néhány szülő gratulált is az ötletes jelmezhez. Mindenesetre eltesszük későbbre, hátha a Kinga is emu lesz 4 év múlva...

Pairi Daiza

Ez a neve a nagyon híres és nagyon szép állatkertnek itt Belgiumban, bő egyórányira tőlünk. Papp Csabiék látogattak meg minket és velük együtt mentünk megnézni az állatokat.
Sajnos az év legmelegebb napját sikerült kifognunk, de még ennek ellenére is végiggyalogoltuk a napot a 32 fokos melegben (mondanom sem kell, hogy nem vagyunk hozzászokva).
Az idő egy része azért elment árnyékkereséssel és folyamatosan locsoltuk a fejünkre a vizet.
Az állatkert tényleg nagyon szép, és hatalmas, megintcsak lemaradtunk a feléről legalább, de legközelebb már felkészültebben érkezünk. Hatalmas játszótere is van a gyerekek számára, amit már csak délután 5-kor fedeztünk fel, a kijáratot keresve.
Itt sajnos nem maradt ki az ajándékbolt, ahol legalább három kört mentünk, mire eldöntöttük, mit vegyünk, majd meggondoltuk magunkat, visszacseréltük és újra választottunk.
A legnagyobb attrakció az állatsimogató volt a legelején, és a legvégén a fák magasságában húzódó, nagyon hosszú függőpálya, amin végig lehetett sétálni. Természetesen Mesi azonnal ment, és utána Kinga is bátran végigsétált rajta Apával.
Az állatokat szelektáltan és érdeklődés szerint néztük meg, és pont az állatkert legnagyobb nevezetességét, a pandát hagytuk ki, mert akkor már kifele terelgettük a gyerekeket. Majd legközelebb.

Hálózsákban a cserkészeknél

A cserkészek szerveztek egy ottalvásos bulit az egyik héten, amikor másnap munkaszüneti nap volt.
Mivel ez egy angol szervezkedés, tele van szabályokkal. Ennek szellemében bizonyos gyerek-felnőtt aránynak meg kellett lennie, és ehhez szükség volt egy szülői segítségre. Ez lettem én.
Mesi nagyon örült neki, hogy mi ketten megyünk hálózsákozni. Kinga meg örült, hogy nyugodtan kettesben alhat Apával. Így ezzel a helyzettel mindenki elégedett volt, bár Anya aznap reggel még úgy gondolta, hogy nem kellett volna elvállalni, hiszen ki akar 18 gyerekre vigyázni a szabadnapján, de akkor már késő volt.

Egy iskola udvarában voltak a játékok és foglalkozások, és a tornatermében állítottuk fel a sátrakat, így benti sátorozás volt.
Amíg a cserkészvezetők a gyerekekkel foglalkoztak, Anya segített a vacsorafőzésben, tálalásban, elpakolásban, és alkalmasint egy-egy foglalkozásban is.

Vacsorára pácolt csirkét kockáztunk fel és húztuk saslikra, és sütőben megsütöttük. Hozzá rizs volt és sokféle zöldség. Kissé megcsúsztunk a menetrend szerint, mert nem voltunk ekkora mennyiséghez szokva, de senki nem halt éhen. És nem is maradt sok a vacsora után.

Este volt (mini) tábortűz is, ahol marsmallow-t (amerikai pillecukor) píríthattak a gyerekek (szerencsére Mesi nem szereti, ő kapott kekszet). A tábortűznél volt éneklés és játék is, így nehéz volt abbahagyni és aludni menni.
Nagy nehezen mindenki előkotorta a pizsamáját, fogkeféjét stb, és végre éjfél körül elaludt mindenki. Mesi az utolsók között természetesen, és elsőként ébredt 6-kor három másik lánnyal együtt. Így Anya 6.10-kor átrakta a négy randalírozót a másik terembe, hogy ne ébresszék fel a többieket.
Lassan mindenki felkelt 7- fél 8 fele, és kezdetét vette a reggeli készülődés.

A reggelit saját maguk készítették. Sok gofrisütőt gyűjtöttünk be a szülőktől, és maguk sütötték a reggelit. Annyi gond volt, hogy az egyik gofrisütő annyira füstölt, hogy beindította a tűzjelzőt, ami jó félórát sípolt, mire a gondnok jött és lekapcsolta. Miután nagyon hangos volt az étkezőben, így felpakoltunk mindent és néhány hosszabbítóval megtoldva az udvaron folytattuk a reggeliztetést.

Reggeli után már csak az összepakolás volt hátra és lassan megérkeztek a szülők is, hogy hazavigyék zombivá fáradt gyermekeiket.

Mesi is és Anya is nagyon fáradt volt, de egyikük sem volt hajlandó lefeküdni délután egy kis pihenésre.

További képek itt láthatóak.

Kinga 4 éves

Beletelt egy kis időbe, mire Kinga elmúlt 4 éves.
Előtte folyamatosan várta, hogy mikor lesz az ő szülinapja. Aztán elkezdtük ünnepelni, de még mindig nem az volt az igazi szülinapja... vagy ahogy a Mesi mondogatta: "Még nem vagy 4 éves."
A kirándulás Eftelingbe is az ő ajándéka volt, majd vasárnap családi körben is megünnepeltük, és végül (végre) a saját napján az iskolában is megköszöntötték.

Bár nem volt olyan dolog, amire nagyon vágyott volna, hiába kérdezgettük, nagyon örült minden ajándéknak. És persze a csomagbontogatás és nagy izgalommal járt.

Tőlünk a nevével gravírozott evőeszközkészletet kapott (Mesinek már van, és fontos volt, hogy ő is kapjon olyat, amit nem csak megörökölt).
Mesi óriásbuborékos kerti játékot választott neki.

Az óvodában Dominique, a tanár néni mindig készít koronát az ünnepeltnek (azt írta rá, hogy "ma ünneplem a négy évemet"). Kinga vitt be egy (természetesen Jégvarázsos) tortát az osztályának, és kapott egy kis Playmobil ajándékot is.