Akármennyire is szereti a vizet, azért a fürdetésnél remeg mind a négy lába, és szivesen elmenekülne, ha hagynánk.
Egy ideje már elég büdös volt a kutya, nem a szokásos kutyaszaga volt, hanem csípősebb. Valószínűleg, amikor a földeken sétáltattuk, néha belehempergett a műtrágyába és minden másba. A lényeg, hogy nem volt más hátra, mint a fürdetés. Mesivel végül ketten oldottuk meg, és az emeleten a kádban mostuk le Olivot, még kutyasampont is vettünk neki (direkt fekete szőrre való!)
Nem mondhatom, ogy nagyon élvezte, és néhányszor megpróbált kiugrani, de egy időután lemondott a szabadulás reményéről.
Természetesen Mesi is és én is csurom vizesek lettünk.
Ha gyakran nem is, de időről időre ezt majd megismételjük, és nagyobb gyakorlatot szerzünk benne.
No comments:
Post a Comment