Olive megfürdik

Na nem önszántából.
Akármennyire is szereti a vizet, azért a fürdetésnél remeg mind a négy lába, és szivesen elmenekülne, ha hagynánk.
Egy ideje már elég büdös volt a kutya, nem a szokásos kutyaszaga volt, hanem csípősebb. Valószínűleg, amikor a földeken sétáltattuk, néha belehempergett a műtrágyába és minden másba. A lényeg, hogy nem volt más hátra, mint a fürdetés. Mesivel végül ketten oldottuk meg, és az emeleten a kádban mostuk le Olivot, még kutyasampont is vettünk neki (direkt fekete szőrre való!)

Nem mondhatom, ogy nagyon élvezte, és néhányszor megpróbált kiugrani, de egy időután lemondott a szabadulás reményéről.
Természetesen Mesi is és én is csurom vizesek lettünk.
Ha gyakran nem is, de időről időre ezt majd megismételjük, és nagyobb gyakorlatot szerzünk benne.

Emese szülinapja

...persze már régen elmúlt, és szülinapi buli sem lett, mégis valahogyan sikerült a nagy összevisszaságban megünnepelni.
A nagy nap pont síelés idejére esett, és Rékáéktól kapott tortát és ajándékot is, aminek nagyon örült.

Mi családilag hazaérkezés után köszöntöttük fel, és a szervezetlenség ellenére sok ajándék gyűlt össze, és mind olyan volt, ami tényleg örömet okozott neki.
Még ő is készült egy kis ajándékkal Kingának, hogy ne csak egyedül ő ünnepeljen. Kinga pedig maga csomagolta a kis ajándékát, egy rózsaszín szemtakarót (persze előzetes egyeztetés alapján választotta).

Sielés Rékáéknál

Milyen jó is az, ha bizonyos rokonok 1500 méteren laknak a hegyekben. Mégis milyen sokára jött össze, hogy síelni induljunk.
Csak pár nap jött össze, de nagyon intenzív és fárasztó (mind a kettő jó értelemben!) kirándulás lett belőle. Rékáék nagyon jó házigazdák és remek síoktatók is egyben, ami nagy hasznunkra vált.
Két alkalommal foglalkozott velünk oktató, utána a saját sílécünkre voltunk bízva.
Apa és Emese kamikázék, ők nem sokat vártak azzal, hogy a nehezebb pályákon is kipróbálják frissen szerzett tudásukat. Anya és Kinga megelégedtek a lankásabb lejtőkkel, és élvezték a nyugalmat.

Gabriel egyre jobban beszél angolul, de a nyelvi nehézségek nem okoztak gondot abban, hogy a gyerekek jól eljátszanak egymással.

Emese szülinapja is éppen erre a pár napra esett, és Rékáék sütöttek tortát is neki, ami mindenkinek nagyon ízlett.
A házassági évfordulónk is éppen a visszaút napjára esett, így egy prosecco-s reggeli után kirándultunk még egyet Innsbruck-ban, és egy közös ebéd után nekiindultunk a hosszú útnak hazafelé. Hajnal 2 lett, mire hazaértünk, és Olive nagyon örült nekünk.

A képeket itt lehet megtekinteni.

Papó temetése

Ez egy nagy hiányosság, hogy nem osztottuk meg még a képeket Papó temetéséről.
Elmesélni nem fogom, mert mindenkinek megvan a saját élménye róla.


A képeket itt lehet megtekinteni.

Anya Párizsban

Ismét régen jelentkeztünk utoljára, és még mindig kevés lehetőségünk van unatkozni.

Most már lassan 3 hete, hogy elmentem egy hosszú hétvégére Párizsba. Egyrészt nekem is járt egy kis kimenő, másrészt olyan közel lakunk hozzá (másfél óra vonattal), és az elmúlt évek alatt nem jutottam el odáig, úgyhogy muszáj volt elmenni és megnézni.
Levi már volt, nem igényelte, és inkább otthon maradt a gyerekekkel - így igazán felnőttes és önálló élmény lett belőle - és már tervezem a következő ilyen kirándulást!!! De még Párizsba is vissza szeretnék menni...

Próbáltam kerülni a turistás helyeket és a múzeumokat, de valahogy olyan ez a város, hogy akármerre indulsz el, valamibe belebotlasz. Kinga kérésére az Eiffel tornyot megnéztem, de sorba állni már nem akartam, hogy feljussak - azt majd, ha egyszer családostul eljövünk.

Inkább maga a város érdekelt, de azért sokmindent láttam. Egy picike hotelszobám volt, de nem is kellett több, közel az állomáshoz, és rengeteget gyalogoltam, de metróztam is.
A gyerekeknek persze muszáj volt egy-egy micisapkát beszereznem...