Gizimama nyomában

Ezen héten végre kihasználtuk az alkalmat, hogy megkeressük azt a kelet-flandriai falut, ahol Gizimama hatéves korában másfél évig élt.
A terv az volt, hogy megkeressük, amit tudunk, aztán pedig – hogy a szünidőt se feledjük – lemegyünk a tengerpartra.

Kemama átküldött jó néhány képet beszkennelve, ezek alapján indultunk neki a keresésnek – mint később kiderült, ezek nélkül valószínűleg nem ment volna a dolog.

Azt már korábban láttam, hogy a mai Wortegemben nincsen Dorpstraat („Falu utca”; kb. főutca), amit az egyik képen láttunk, így az ezen a képen látható kanyar íve meg a kereszteződés alapján próbáltam a neten előre megtalálni a helyet.

(Nagy kép, kattintani kell, hogy az egész látsszon)

Hogy nem sikerült, az nem csoda, mert az elmúlt közel száz évben persze elég sokat változott a környék - ha nem is túl sokat.

A paphoz és a városházára terveztünk bemenni, az utóbbival kezdtük. Itt azonnal szerencsénk volt, mert a titkárságon találtunk egy olyan alkalmazottat, aki valószínűleg ízig-vérig helyi és a fenti kép alapján beazonosította a templom falát és a mellette lévő, még ma is működő trafóházat (az a kis torony, aminek az utca felé emelkedik a teteje; 1913-ban vezették be az elektromos áramot).
Ez alapján elmagyarázta, merre keressük a házat és hogy nagyjából mi változott.

Ráadásul elővett egy kis helytörténeti füzetet, amiben két olyan képet is megtaláltunk, ami Majsán is megvan: az egyik a fenti, a főutcáról készült (ez nem egészen ugyanaz, de ugyanabból a szögből készült), a másik pedig pont az, ahol a magyar gyerekek a pap körül állnak: Gizimama tehát még a flamand helytörténeti forrásokba is bekerült. Alább a könyv és a pillanat, amikor megtaláltuk Gizimama képét:

A helytörténeti adatok szerint a fenti utcaképen a távolban, nagyjából középen látható Remi De Lavie udvarháza és a fák fölött látható kémény valahogyan a kukorica- és endíviatermeléshez kötődik (a régi szakszónak tűnő korenmijte-ról majd a flamandul jól tudókat kell megkérdeznem), a Gizimama által bejelölt házról pedig azt írják, hogy a feleség, Leonie De Lavie tulajdona.

Megtudtuk még, hogy a helyi levéltárban valószínűleg több információt is található a De Lavie családról, de mivel elég keveset van nyitva, azért egy másik alkalommal kell majd visszamennünk.
Miután megköszöntük a segítőkészséget és megígértük, hogy beszámolunk az eredményekről, az instrukciók birtokában elindultunk megkeresni a házat (vagy a helyét).
A templom fala és a trafóház ma is szinte változatlan, így nem volt nehéz megtalálnunk az utcát. A mai neve Oudenaardseweg, vagyis Oudenaardi út (a következő falu neve); így néz ki nagyjából onnan, ahonnan az eredeti kép készült (a jobbról nyíló utca éppen csak látszik; az eredeti kép jobb oldalán látható házak már nem állnak, a helyükön egy kis tér van).

Mesi és Szilva mentek előre és egyszer csak azt kiabálták, hogy „Megvan, ez az a ház!” Nem gondoltam volna, hogy ennyi idő után is meglenne ugyanaz az épület, de odaérve tényleg úgy látszott, hogy a szerkezete nagyon hasonlít a képen láthatóra. Kicsit az utcafrontnál beljebb esik, ugyanannyi ablak, az ajtó is a helyén volt.

Le is fényképeztük magunkat néhányszor előtte, amire egy idő után a tulajdonos is felfigyelt. Mivel kilesett az ablakon, gondoltam, becsöngetünk hozzá. Megmutattuk a képeket és ő is megerősítette, hogy ez tényleg ugyanaz a ház. Azt is elmondta, hogy a falak még az eredetiek, csak a homlokzat és a tető új. Így aztán megkerültük oldalról és megérintettük a falakat, amelyeket még Gizimama érinthetett majd' száz évvel ezelőtt.

A sikerélménytől felvillanyozva ezután még elmentünk a helyi temetőbe is, ahol megpróbáltuk megtalálni Remi vagy Leonie De Lavie sírját, ez azonban már nem sikerült. Persze lehet, hogy van másik temető, vagy hogy valamilyen oknál fogva nem a faluban temették el őket.

Részben ezért, részben pedig a levéltár miatt még visszatérünk Wortegembe, amikor lehetőségünk lesz rá és remélhetőleg újabb hírekkel tudunk majd szolgálni.