Thursday, 18 April 2019

... és a tengerpart

A sikeres wortegemi kirándulás után már csak egy óra választott el minket a tengerparttól. Végül a francia határ mellé mentünk át, ahol úgy láttuk, megfelelő dűneellátottságú partot tudunk találni, nem a tízemeletes házak árnyékában kell homokozni és vizezni.

Egy kellemesen lepukkant üdülővárosban, Bray-Dunes-ben kötöttünk ki, ahol először megebédeltünk, aztán célba vettük a partot.

Vittünk mindenféle strandfelszerelést, sőt elvittük a még Angliában – Mesi születése előtt – vett sárkányokat is, miután Mesi kipróbált egyet Julcsiékkal az ottalvós buli után. A mienk persze kétkezes, amit nehezebb kezelni, de úgy gondoltuk, ideje kipróbálni a gyerekekkel.

A szél sajnos elég rapszodikus volt, így nehéz volt fenntartani a gépeket, a legnagyobb baj viszont az volt, hogy a tizenpár év alatt elöregedtek a zsinórok és állandóan leszakadtak, pont, amikor kezdett jó lenni a szélerő.
Azért sikerült kipróbálni az irányítást:


...aztán miután sokadszor elszakadt a madzag, alternatív sárkányozással folytatták a csajok:



Emellett persze volt homokban szaladgálás, vizezés, meg dűnemászás is.
Gyűjtöttünk kagylót is és a végén a meredek parton azonos magasságú tornasort alkottunk a lányokkal.








Ui.: a másnapi pihenés során Kinga valamilyen rejtélyes oknál fogva József baba szerepét töltötte be. Íme a csomagolt gyermek:


No comments:

Post a Comment