Régészkedés

A nemrégiben elkezdett töriórák keretében Mesi nagyon nagyvonalakban és játékosan, de ismerkedik a magyar történelemmel.

Íme, amikor éppen István, a királlyá koronázták.

A lelkes töritanárnéni (Gabi) talált egy magyar régészt a Leuven-i egyetemen (szintén Gabi), aki eljött megszervezni a régészkedést.
A helyszín egy játszótér egy sarka volt, ahol a homokos talajt rendesen bejelölgették, lerajzolták a feltárási területet és a talált tárgyakat.
Nagy volt az érdeklődés és sokan eljöttek. Mivel tudomásunk szerint ők voltak a legelsők, akik e játszótéren kutattak, ezért ők lettek a Feltárási egység 1.
Mesi is lelkesen vetette be magát a munkálatokba, vittünk spaklit és ecsetet. Nagyon sok mindent talált, kis pénzérméket és egy bőr ostordarabot is.

Kinga, Apa és Anya ezalatt játszóterezett és a többi szülőkkel csevegett. Teljesen ideális volt mindenki számára. Reméljük, lesz még több ilyen.

További képek itt láthatóak.

Efteling

Kinga egyik szülinapi meglepetése volt az eftelingi kirándulás.
Már sokat hallottunk erről a vidámparkról, ami Hollandiában, tőlünk másfél-két órányira van, és mindenki csak dicséri. Én sem tehetek egyebet, mert valóban nagyon jó hely, és nagyon sok szempontból is.
A Disney-vel szemben, ami tele van Miki egeres, hercegnős műanyag giccsvilággal, itt minden természetes. Hercegnők és tüllfodrok helyett tündérek és manók bújkálnak a(z igazi) fák között.
Egy mesevilág, amit ha valaki be szeretne járni, szánjon rá 2-3 napot.
Mi egy napot töltöttünk ott, és egy félórás ebédszünet kivételével folyamatosan mentünk vagy csináltunk valamit, és talán, ha a felét láttuk a parknak.
A bejáratnál Piroska odajött hozzánk és elbeszélgetett (angolul) Kingával. Mesi már cikinek tartja, hogy beöltözött emberekkel fényképezkedjen, de Kinga nagyon örült neki.
Rögtön az elején betévedtünk a meseerdőbe, ami egy gyönyörű természetes park, és egy-egy tisztáson egy-egy mesejelenet elevenedik meg. Bekukucskáltunk Gepetto kunyhójába, ahol táncoltak a bábuk, Holle anyó rázta a párnáját (ez különösen tetszett Kingának), egy beszélő fa mesélt (hollandul, de ez senkit sem zavart)... A végén megnéztük még a császár új ruháját kétszer is, mert mekkora pocakja volt már... Két órát sétáltunk ott békésen, és csak azért jöttünk ki, hogy másra is jusson idő ebéd előtt.

Így jutottunk a kis csigavonatra, ami a fák magasságában utaztatott körbe minket. Itt Anya és Kinga ült az első csigába, és utánunk jött Apa Mesivel.

Ami mindenkit teljesen lenyűgözött, az az Álomvonat (talán így hívták) volt, ami egy sötét barlangba vitt minket, ahol egyik hatalmas teremből a másikba jutva különböző tündérvilág tárult elénk, mind nagyon szép, egy sem giccses. Annyira tetszett mindegyőnknek, hogy ahogy kiértünk, mentünk is vissza, aztán még egyszer....Sajnos megörökíteni nem sikerült.

A rövid ebédszünetben a Kinga kapott egy rózsaszín kis sütit, a Mesi pedig egy zöld sárkányosat, a szülinapot megünnepelvén. Ezen kívül semmi mást nem vettünk a gyerekeknek, és ami a legmeglepőbb, nem is kértek semmit egy pattogatott kukoricán kívül. Még az ajándékbolt sem jutott eszükbe, úgy elvarázsolódtak.

Ebéd után rájöttünk, hogy bele kell húznunk egy kicsit, így vonattal mentünk át a park másik végébe, ahol a különböző hullámvasutak és hasonló szerkezetek voltak. Emese Apával együtt felült élete első hullámvasútjára. Előtte nagyon izgult, közben sikított, a végén ujjongott. Kinga és Anya ezalatt egy kis pedálos vonaton pedáloztak körbe-körbe.

Utána még volt egy csónakos-vizes élményünk, ami Kingát és Apát jól lefröcskölte. Majd még egy hullámos körvasút még belefért az időbe, mielőtt rohantunk vissza az erdő mellé, ahol kezdődött a műsor. Négy lovasakrobata küzdött meg az ötfejű és lángot lövellő sárkánnyal. Amekkora szerencsénk volt, odajött hozzánk az egyik ajtónálló és kaptunk tőle VIP jegyeket, vagyis mi ülhettünk a díszhelyen. Persze Kingát, mint ünnepeltet, ültettük a trónra. Mivel az előadás hollandul beszélt, kaptunk fülhallgatókat hozzá, hogy azon keresztül halljuk az angol szöveget.
Mesi annyira vagánynak tartotta a lovasakrobatikát, hogy nem ódzkodott utána lefényképezkedni velük.

Eljött a záróra, és kifele indultunk a parkból. A nap végén a bejáratnál zenés vízijáték búcsúzik el a közönségtől.
Vettünk még vacsorára egy igazi, finom kemencében sült pizzát, és elindultunk hazafelé.

A képeket itt lehet megnézni.

A balettvizsga

Mesi akkor léphet a csoportjával együtt a következő szintre, ha átmegy a balettvizsgán.
Már egy hónapja készültek rá, és ő is sokat foglalkozott vele, hiszen az iskolában inkább projekt jellegű feladatok vannak, nincs nagy súlyú számonkérés (ami nem baj), viszont itt volt az ideje megtapasztalni, milyen is egy vizsga, amikor az egyszeri szereplés alapján értékelnek.
Hétfő reggel letettük Kingát az oviban és mentünk is azonnal a balettra, hogy ott még legyen sok időnk felkészülni.
Mesi, bár ügyesen táncol és tudja a lépéseket, nagyon izgult. Szerencsére pont ott voltunk, amikor a vizsgáztató megérkezett, és kiderült, hogy egy nagyon kedves néni.
A tánctanár elkészítette a lányok kontyait, eligazgatta a ruhákat és sorszámokat, és lekötötte a figyelmüket azzal, hogy gyakoroltatta, hogyan menjenek be, köszönjenek stb, stb, így nem volt idejük nagyon szétesni.
Négyen mentek be egyszerre, és több táncot táncoltak, volt, hogy együtt, vagy párosával, és volt, amikor egyedül kellett szerepelni.
Összesen 40 percig tartott a vizsga, és eufóriával jöttek ki a gyerekek.

Mesi el sem tudta képzelni, miért is izgult annyira előtte, és milyen jó volt, és úgy érzi, hogy nagyon büszke magára, hogy ezt tudta teljesíteni.
Az eredményt majd csak nyáron fogjuk megtudni, és ha átment, akkor kap érmet és oklevelet is.
Mesi annyira büszke volt magára, hogy a balerina kontyot két napig nem engedte szétbontani, és így is ment utána iskolába.

Itt várják, hogy bemehessenek a vizsgára.

 Az iskolába pont ebédszünetre értünk vissza, és bár már az osztálya megebédelt, azért még ő is ehetett, ami jól jött, mert már nagyon éhes volt. Hogy ne egyedül üljön az asztalnál, a tanár nénije odavitte egy másik asztalhoz, nagyobb gyerekek mellé.

Palánták

Bár eredetileg úgy döntöttünk, hogy a kert hátsó részét meghagyjuk "vadonnak", azért mégiscsak megpróbálkoztunk az ültetéssel.
Rengeteg mag maradt még régebbről, és ezeket tojástartóban keltettük az ablakban, hogy meg ne fázzanak és az esetleg kibúvó hajtásokat meg ne egyék a csigák.
Nem gondoltuk, hogy a sok kicsi magból mennyi beindul, és hogy a répa szinte úgy nőtt ki, mint a fű, és utólag nehéz volt szétválogatni őket, amikor nagyobb helyre kerültek.

Még korai megmondani, mennyire leszünk sikeresek idén a kertészkedésben, de jó játék.
Ültettünk (a teljesség igénye és bármiféle kert-tervezés nélkül) répát, póréhagymát, spenótot, bazsalikomot, kaprot, fodros káposztát, retket, kakukkfüvet, salátát és koriandert (amit csak találtunk itthon).

A fejleményekről még a nyár folyamán beszámolunk...

Látogatás egy buddhista templomba

A következő cserkészkirándulás egy buddhista templomba vitt minket. Igen, minket, ugyanis az egész család csatlakozott.
Nem messze a cserkészek szokott találkozóhelyétől egy nagy családi ház húzódik meg a többi között, egy még nagyobb udvarral. Ebben található a buddhista templom amit thaiföldi szerzetesek "üzemeltetnek".
Természetesen szellemiségüknél fogva nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk, vittünk adományokat, és a gyerekek csak ámultak és bámultak a sok színes képen, szobron és egyéb dísztárgyakon.
A szerzetes maga egy órán keresztül beszélgetett a gyerekekkel, kedvesen, kicsit tört angolsággal és sok humorérzékkel válaszolgatott a kérdésekre. Attól, mert gyerekekkel beszélgetett, ugyanúgy használt nehezebb kifejezéseket, szavakat, magyarázó történeteket (valószínűleg nem minden üzenet ment át a kis fejekbe, de nem volt hiábavaló).
A modern, nyugati gyerekek benyugodtak, és nyitottak voltak a számukra új világra, ám egy óra után már kezdték beunni és mocorogni.
Viszont kellett egy kicsit meditálniuk (meglepően sokan ültek jógapozícióban), átadhatták az adományokat, kaptak áldást a szerzetestől, vágtak fel nekik gyümölcsöket és közösen nassoltak, majd kint a kertben rohangálhattak még egyet, mielőtt elköszöntünk tőlük. Természetesen a felnőttek is kaptak áldást és egy kis ajándékot a szerzetesektől.
Többen is mondták, hogy szivesen visszajönnének ide.
Mi is sok képet készítettünk, de a szerzetesek zsebéből is előkerültek az okostelefonok, és ők is folyamatosan fényképeztek.

 

Kinga is balettozik

Kissé megkésve közvetíti a híreket a blog, de gondolom, ezt már megszoktátok...
Szóval Húsvét után Kinga is elkezdhette végre a balettot a 4-5 évesek csoportjában. Elnézték neki azt a pár hetet, amíg betölti a 4-et. Ez a csoport azért is jó, mert az oviból már ismer közülük három kislányt, akik, bár már középső csoportosak, szoktak együtt játszani a Kingával.
A másik szempont, amiért jó ez a csoport, mert pont a Mesi balettórája előtt van, így csak megvárják egymást, miközben játszanak a barátokkal... vagy ahogy a Mesi fogalmazta, végre ő most már nem fog soha elkésni, csak a Kinga....

Kingát Mesi kísérte be az első óráján, és bemutatta a tanár néninek (Miss Jessica, ő tanítja a Mesit is). Kinga pedig boldogan végigtáncolta az órát, és azóta is szeret járni.

Az első óra még a régi helyen volt (azóta új stúdióba költözött a balett, ami az állandó helyük lesz), és Anya az ablakon keresztül leskelődött, hogy mennyire élvezi kislánya az táncot. Meg persze egy jó blogoshoz méltóan videózott is, mégha hang nincs is hozzá.... Kinga persze kiszúrta, de boldogan mutogatta a hüvelykujját, hogy minden rendben.

A legközelebbi óra már az új helyen volt, de szerencsére még az ajtót nem szerelték fel, így Apa tudott egy kis videót készíteni. Itt éppen a kis balerinák zsiráfok, majd tigrisek lesznek. Azóta sajnos zárt ajtók mögött folyik az oktatás, így majd csak a nyílt napon lesz legközelebb további anyagunk...

De most már hivatalosan is két balerinánk van otthon.

A cserkészekkel a farmon

Amióta idén új cserkészvezetők lettek (két anyuka avanzsált vezetővé, miután elvégezték az ehhez szükséges képzéseket), nagyon aktív a cserkészélet, sok külső programot szerveznek és nagyon lelkesek. Szerencsére ezeken eddig tudtunk csatlakozni is a Kingával (akárcsak a múltkor a tűzoltóknál).
Most egy farmot látogattak meg, ahol rendes nagyüzemi állattartás folyik. Mindenki fogta az orrát az istállókban, de kint a szabdban megetették a kecskéket, birkákat, tyúkokat stb. Volt kiskecske, kisbárány és sok nyuszi is.
Mesi még mindig érzékenyen reagál az állatokra, ő volt az egyetlen, aki elszomorodott, amikor kihozták a kiskecskét, hogy megsimogassuk, és az anyja nagyon mekegett utána. Ezt nagyon kegyetlen dolognak tartotta, és nem is volt hajlandó megsimogatni, amíg vissza nem került az anyjához. Utána már ő is élvezte az összes állat közelségét és etetését.

Kinga, bár óvatosabban közelítette meg az állatokat, de ment és csinálta, és boldogan etette mindegyiket.

Végül kitraktoroztunk a földekre is, amit  élveztünk, de jól telement a szemünk és szánk a porral és nagyon zötyögött...

 

 

Húsvét

Igaz, a húsvét már régen elmúlt, de még nem került megemlítésre. Pedig készültünk és csináltuk, mégha nem is teljesítettünk idén 100%-osan.
Anya például megpróbálkozott a húsvéti kaláccsal, de az a sütőből kijőve is úgyanígy nézett ki, és akár ölni is lehetett volna vele, így a kukában landolt.

A lányokkal festettünk tojást is, bár nem vártunk locsolóhadat. Miután még egy darab hagyma sem volt itthon, így elhagytuk a hagyományokat és a tojásfestékhez folyamodtunk.
De minden igyekezetünk ellenére idén nem locsolt meg minket senki.... egyszerűen elfelejtődött.

Bezzeg a most már hagyományossá vált tojásvadászatot nem lehetett elfelejteni. Nagy izgalommal várták már a lányok, és a különböző erőviszonyok miatt megint két pályán futott a keresgélés. Mesinek igyekeztünk kicsit nehezebb helyszíneket adni és jobban megfuttatni. Kingának még tanulni kell a kézzel rajzolt térképeket...

A tojások persze kis csokikat és apró ajándékokat rejtettek mindenki nagy örömére, de nem is ez volt a lényeg, hanem a keresgélés.