A balettvizsga

Mesi akkor léphet a csoportjával együtt a következő szintre, ha átmegy a balettvizsgán.
Már egy hónapja készültek rá, és ő is sokat foglalkozott vele, hiszen az iskolában inkább projekt jellegű feladatok vannak, nincs nagy súlyú számonkérés (ami nem baj), viszont itt volt az ideje megtapasztalni, milyen is egy vizsga, amikor az egyszeri szereplés alapján értékelnek.
Hétfő reggel letettük Kingát az oviban és mentünk is azonnal a balettra, hogy ott még legyen sok időnk felkészülni.
Mesi, bár ügyesen táncol és tudja a lépéseket, nagyon izgult. Szerencsére pont ott voltunk, amikor a vizsgáztató megérkezett, és kiderült, hogy egy nagyon kedves néni.
A tánctanár elkészítette a lányok kontyait, eligazgatta a ruhákat és sorszámokat, és lekötötte a figyelmüket azzal, hogy gyakoroltatta, hogyan menjenek be, köszönjenek stb, stb, így nem volt idejük nagyon szétesni.
Négyen mentek be egyszerre, és több táncot táncoltak, volt, hogy együtt, vagy párosával, és volt, amikor egyedül kellett szerepelni.
Összesen 40 percig tartott a vizsga, és eufóriával jöttek ki a gyerekek.

Mesi el sem tudta képzelni, miért is izgult annyira előtte, és milyen jó volt, és úgy érzi, hogy nagyon büszke magára, hogy ezt tudta teljesíteni.
Az eredményt majd csak nyáron fogjuk megtudni, és ha átment, akkor kap érmet és oklevelet is.
Mesi annyira büszke volt magára, hogy a balerina kontyot két napig nem engedte szétbontani, és így is ment utána iskolába.

Itt várják, hogy bemehessenek a vizsgára.

 Az iskolába pont ebédszünetre értünk vissza, és bár már az osztálya megebédelt, azért még ő is ehetett, ami jól jött, mert már nagyon éhes volt. Hogy ne egyedül üljön az asztalnál, a tanár nénije odavitte egy másik asztalhoz, nagyobb gyerekek mellé.