Advent és előkészületek a karácsonyra

Bár a folyamatos közvetítés elmaradt, de azért itt is megtörténtek a szokásos karácsonyi előkészületek.
December elején megkezdődött a visszaszámlálás az adventi naptárral, ami idén egy Playmobil Betlehem volt. Ennek darabjait rakosgatták a lányok minden reggel, először az istálló, majd az állatok, a pásztor, a három királyok, és végül József és Mária kerültek a helyükre, és 24.-én megérkezett a kis Jézus is.

Megírtuk a levelet Santa Claus-nak, és a lányok nagyon szisztematikusak voltak idén. Kingának minden, ami Jégvarázs, Emese pedig csak Legót választott.

De nemcsak itthon készültek a gyerekek a karácsonyra. Kinga nagyon sok mindent készített az oviban Dominique segítségével. Itt éppen a karácsonyi gyertyát festik csillogóra. Emese pedig a cserkészeknél készített nagyon szép koszorút.

Az utolsó előtti pillanatban pedig még zserbót is sikerült sütni. Mesi a garázsban tört hozzá diót, és a lányok kenték a rétegeket, amíg Anya a tésztát gyúrta és nyújtotta.

Saint Nicholas....

Megint utolsó pillanatos készülődés előzte meg a Mikulást. De szerencsére az eredményt ez nem befolyásolta.
Mivel Anya iskolában volt hétfő este, ezért a lányok Apával együtt készítették elő a csizmákat. Apa fejében kissé összekeveredtek a dolgok, és Santa vonalakban gondolkodva tejet és csokit is raktak ki, meg répát a rénszarvasnak. Igen ám, de Saint Nicholas hajóval jön Spanyolországból, majd fehér lóra száll, és egy szerecsen, Pere Fouttard kíséri.
A gyerekeket természetesen nem zavarta meg a mitológiai keveredés, a fehér ló végül megette a répát és Saint Nicholas is jóllakott, ők a szemüket inkább az ajándékokon tartották.

 Az iskolába is ellátogatott Saint Nicholas és Pere Fouttard, és minden osztályt meglátogatott. Talán majd kapunk képeket róla (tudom, hogy készültek), de egyelőre be kell érnetek azzal, hogy az ovisoknál készült székére felültek a gyerekek. Mindenkinek hozott édességet, de az iskolások emellé kaptak fogkefét és fogkrémet is. Végül is, miért ne?

Prokofjev: Péter és a farkas

Színházban voltunk vasárnap, és nem akármilyen előadást láttunk.
A Brüsszeli Filharmonikus Zenekar éves gyerekelőadását láttuk, és egy klasszikus darab modern feldolgozását. (több előadás volt francia nyelven, ez az egy pedig angolul).
Maga az eredeti darab komolyzene és narrátor meséli el a történetet. Itt a színészek mellett balettot is láthattunk, és volt 3 operaénekes is. Itt is elmondták az elején, hogy a zene hogyan utal az egyes szereplőkre, és bemutatták a gyerekeknek, hogy a fuvolára hogyan balettozik a kismadár, az oboára a kacsa és a klarinétre a macska. Pétert a vonósok követték, a vadászok lövéseit pedig az ütősök.

Az eredeti zene mellé beraktak még Csajkovszkijt is (Minden zenéhez kiírták egy kivetítőn, hogy micsoda és hány évvel ezelőtt írták - nem én vagyok ilyen művelt), és modernizálták a résztvevő felnőtteknek néhány közismert remekművel is, mint például a 'Those were the days, my friends', ami eredetileg egy orosz popdal volt és magyarul a Dolly Roll hozta be Ábrándos szép napok címmel. És a másik nagy sikert aratott modernizálás a farkas által énekelt 'Wild thing' amerikai rock zene volt a 60-as évekből.

A szünetben a gyerekek találkozhattak a zenekar tagjaival és kipróbálhattak néhány hangszert is. Kinga ehhez félénknek bizonyult, de azért megnéztük együtt, ahogy a Mesi megpróbálja megszólaltatni a csellót, a fagottot stb.

Mivel kevés ilyen előadás van, sikerült úgy ülnünk, hogy mögöttünk Mesi osztálytársai voltak, és a színház másik feléből pedig a cserkészbarátok integettek át.

Megyünk jövőre is.

Family day - sport vasárnap az iskolában

Az egyik vasárnap (már pár hete, de megint le vagyunk maradva) a Cesam Nature nevű cég, ami iskolai szünetekben sporttáborokat szervez a gyerekeknek, Family napot hirdetett vasárnapra. Helyileg ott volt az iskolában, csak a felső tagozat újonnan épült tornatermében, ahol mg eddig nem jártunk.
Apát hagytuk pihenni, és elmentünk a lányokkal.
Nagyon jól éreztük magunkat. Nem volt túlszervezve, és nem voltak sokan, így a nagy hodályban kényelmesen lehetett játszani és rohangálni. Gyakorlatilag csomó játéklehetőséget kiraktak a gyerekeknek, és sok fiatal animátor asszisztált az egyes játékoknál.
Volt tornatermi cuccokból épült akadálypálya, egy kis tanpálya roller, görkori és gördeszka tanuláshoz, de a legjobbak mégiscsak a felfújható légvárak voltak, ahol az egyik egy pálmafa volt, amire fel lehetett mászni, a másik meg szintén akadálypálya, csak a Kingának túl nagy volt még ... szerencsére ott volt a gondoskodó nővéére, aki áttolta a fenekét a magasabb pontokon.

Mesi persze kipróbálta a gördeszkázást is és meglepődött, hogy mennyivel nehezebbnek találta, mint a már megszokott görkorizást.
És természetesen az elmaradhatatlan arcfestés.
Mindez ingyen volt, és a büfé is nagyon kedvezményes árakon kínálta az enni és innivalókat.

Az egyik fiatal srác az animátorok közül elbeszélgetett a Mesivel és név szerint szólította a Kingát is. Mint kiderült, emlékezett ránk még augusztusból, amikor a lányok jártak egy hétig a koruknak megfelelő sporttáborba, ő foglalkozott velük.

Mindezek után persze elég nehéz volt hazaindulni.

Halloween

Nagy várakozás előzte meg az idei Halloweent, vagyis a Mindenszentek éjszakáját.
Miután Mesi már ismeri tavalyról az angolszász hagyományokat, beoltotta Kingát is, és együtt öltözködtek boszorkánynak és gyakorolták a Trick-or-treat szokását, vagyis az ajtóról ajtóra vándorlást és leginkább az édességek begyűjtését.

Az ünnepfát is sikerült feldíszítenünk különböző figurákkal.

A gyűjtögetés estéjét előbbrehozták az őszi szünet miatt, így hétközben sikerült még suli után elrohannunk és gyorsan sötétedésig körbejárni a környező utcákat. Természetesen nem üres vödörrel tértek haza, és az autóban szépen elosztották egymás között a zsákmányt.

Most először mi is faragtunk töklámpást. Mesi rajzolta, Mamával együtt kikaparták a tököt és Anya kivágta a lyukakat. Meglepően jól sikerült, és vonzott is néhány esti látogatót az ajtónkhoz.

Apa 10 km futása - Ekiden

Apa munkahelyén szerveztek csapatokat az Ekiden váltómaraton futásra, amit rendszeresen megszerveznek a világ számos országában. Csak hogy a rendezvény nagyságáról is szó essen, a brüsszeli Ekiden maratonon több, mint 1700 csapat nevezett be, csapatonként 6 fővel, azaz több, mint 10,000 futó vett részt.
A maraton távot elosztották a 6 csapattag között aszerint, hogy ki mennyit vállalt, lehetett 5, 10 vagy 7.5 km-t futni. Apa természetesen a 10 km-t bevállalta, és a két hét felkészülés, és a még előtte soha le nem futott táv ellenére 46 percet futott, ami még a gyakorlott futó csapattársakat is maga mögött hagyta. Erről Anya (aki hónapokat töltött azzal, hogy egy óra alá vigye a 10km-t) azért mégiscsak azt gondolja, hogy hosszú lábak ide, biciklizés oda, ez azért mégsem fair.

Így szombat délután a Mesi balettórája után elvittük Apát a stadionba, ahol megvártuk, míg elindul, szurkoltunk és integettünk neki, amikor elfutott előttünk, majd hazamentünk. (Őt csak este vettük fel, mert addig a többi csapattagot is bevárta, meg volt after party (=buli))
A lányoknak először szokatlan volt a terep, még sosem voltak stadionban, de hamar belelkesedtek és szurkoltak mindenkinek, és együtt megfigyeltük a különböző futókat és futási technikákat (voltak idősek és fiatalok, vékonyak és testesebbek, és persze a profik, akik elsuhantak mindenki mellett - egyébként az olimpiai futócsapat nyerte a versenyt, akik potom másfél órát vertek Apa csapatára).

Kinga első úszóleckéje

Kinga első két leckéje nagyon jól sikerült. Már az első alkalommal is lelkesen ment, és nem volt szégyenlős akkor sem, amikor a tanár néni megkérte, hogy tegye a fejét a vízbe. Csak kategorikusan kijelentette, hogy nem. 

Hamar elrepül a félóra, főleg, hogy a végén szabad játék van, így nehéz kijönni. De tudjuk, hogy egy hét múlva megint jöhetünk.

Az uszoda egyébként most épült az iskola háta mögé, ami azért is jó, mert a Mesi, akinek addig tornaórája van, utána át tud jönni, bár a tanár bácsinak kell a hátsó kapun kiengednie.

A második alkalom még jobb volt, mert Kinga az osztályából a kis barátnőjével került össze (páros úszásoktatásra jelentkeztünk), és Camille-val nagyon jól elvannak a vízben és szárazföldön egyaránt.

Most már várjuk a szerda délutánokat.

Froidmont

A Froidmont egy egykori kolostorból lett közhasznú társaság, mely több, mint 200 hektár földdel rendelkezik Rixensart körül. Maga az épület kb. két utcára van tőlünk. És hogy miért érdekes mindez?

Mert bio- és permatermesztéssel mindenféle zöldséget termesztenek és árulnak helyben. Azonkívül néhány havonta rendezvényeket is szerveznek, ahol a helyi zöldségekből áll össze a menü. És még ezenkívül is a társadalom perifériájára szorult embereket is foglalkoztatják, séfnek vagy felszolgálónak, kertésznek tanítják be őket, új esélyt biztosítva az elhelyezkedésre.

Pér hete elmentünk az egyik ilyen péntek esti rendezvényre. A belső udvarban sátrakat állítottak fel, volt élőzene, játékok a gyerekeknek, és a kerti grillen sültek a bio hamburgerek (az egyetlen húsétel). A hátsó kertben lévő mini piacon a helyi zöldségeket lehetett megvásárolni, míg bent az épületben volt az étterem, ahol többféle leves, főétel és desszert volt a menün.

Jól éreztük magunkat, a lányok hamburgereztek, de belekóstoltak a többi ételbe is. Aztán felbukkant egy-két szomszéd is, akikkel elbeszélgettünk (angolul), mielőtt hazavittük volna az elfáradt gyerekeket.

Rixensart en Fête

Vagyis Rixensart ünnepelt. Most vasárnap (hogy mennyire naprakész ez a blog!!) lezárták kis városunk egyik főbb utcáját, és átadták a szórakozásnak. Mivel Apa Strasbougban töltötte a hétvégét, Anya úgy tervezte, hogy kezdésre, 10-re odamennek (félútig autóval, majd rollerrel, mert parkolni úgysem lehet), és majd 12-1 körül hazajövünk és lesz egy nyugodt délutánunk.
Ez a terv akkor is eszébe jutott, amikor délután 5-kor begurult a garázsba. Reggel 10-től délután 5-ig végigbulizták a napot, és csodás módon minden nyávogás, veszekedés és hiszti és cipelés nélkül.

Sátrak hosszú sorát néztük végig, voltak kézművesek, iparosok - mind helybeli művész , üvegfújó bemutató, különböző alapítványok és non-profit szervezetek mutatták be, mit csinálnak.
Ott volt a szobrász néni, aki Mesit is tanította egy fél évig az iskolában. Körülötte összegyűlt a banda, velünk együtt 9 gyerek, mind az iskolából. Bár mindenki a saját útját járta, mindig egymásba botlottunk.
A katolikus templom sátrában álomfogót készítettünk, amit ki is raktak már az ágyuk fölé. A baptistáknál csillagfejes varázspálca készült, és ingyen volt a pattogatott kukorica. Más szervezeteknél volt felfújható ugrálóház, arcfestés, cirkuszi kellékek, klasszikus vurstli játékok.
Volt felvonulás is, ahol különböző egyletek is magukra öltötték egyenruhájukat.

A bűvészt tátott szájjal néztük, hát még, amikor a fehér galamb is előkerült. De ami leginkább megfogta őket, az a fakír volt, aki szögekre feküdt és tüzet is nyelt.

A rixensarti kertészeti egylet sem maradt ki, ott a gyerekeknek forgácsok között kellett krumplit találniuk, és 5 után járt ajándék. Kinga plüss vizilovat, Mesi pedig egy rajzolós játékot választott. Anya sem jöhetett el üres kézzel, addig magyaráztak neki, míg valahogy 60 virághagymával ment haza. Majd a többiek elültetik!