Apát hagytuk pihenni, és elmentünk a lányokkal.
Nagyon jól éreztük magunkat. Nem volt túlszervezve, és nem voltak sokan, így a nagy hodályban kényelmesen lehetett játszani és rohangálni. Gyakorlatilag csomó játéklehetőséget kiraktak a gyerekeknek, és sok fiatal animátor asszisztált az egyes játékoknál.
Volt tornatermi cuccokból épült akadálypálya, egy kis tanpálya roller, görkori és gördeszka tanuláshoz, de a legjobbak mégiscsak a felfújható légvárak voltak, ahol az egyik egy pálmafa volt, amire fel lehetett mászni, a másik meg szintén akadálypálya, csak a Kingának túl nagy volt még ... szerencsére ott volt a gondoskodó nővéére, aki áttolta a fenekét a magasabb pontokon.
Mesi persze kipróbálta a gördeszkázást is és meglepődött, hogy mennyivel nehezebbnek találta, mint a már megszokott görkorizást.
És természetesen az elmaradhatatlan arcfestés.
Mindez ingyen volt, és a büfé is nagyon kedvezményes árakon kínálta az enni és innivalókat.
Az egyik fiatal srác az animátorok közül elbeszélgetett a Mesivel és név szerint szólította a Kingát is. Mint kiderült, emlékezett ránk még augusztusból, amikor a lányok jártak egy hétig a koruknak megfelelő sporttáborba, ő foglalkozott velük.
Mindezek után persze elég nehéz volt hazaindulni.
No comments:
Post a Comment