Hogyan ne cserélj pelenkát

Pedig hányszor elmondták már: 'Ne vedd ki alóla a régit, amíg kéznél nincs az új!'

Újdonsült és vagány (és sznob) kismamaként beültem a Borders-ba olvasgatni. Arról azt kell tudni, hogy egy könyvesbolt, az emeleten kellemes kávézóval, ahova be lehet ülni újságot, magazint, könyveket lapozgatni, és hogy gyerekbarát. Itt a kismama-sikk, hogy kávézókba jársz. Lehet szoptatni is, meg minden. 

Szóval beültem, kávéztam, szoptattam, olvasgattam. Aztán eljött a pelenka csere ideje, és elvonultunk a wc-be. A szokásos műanyag lehajtható pelenkázóasztal volt. Rádobtam az én kis vízhatlan alátétemet, arra a Mesit, és irány a pelenka. Volt termés rendesen. Talán ezért is gondoltam, hogy mostanában már nem lesz több. Laya mozdulattal kihúztam alóla a régi, teli pelust, és elkezdtem kotorászni az új után, amikor bepisilt. Természetesen a vízhatlanság előnye, hogy az egész pisit egy helyen tartja, nem engedi hogy szétfolyjon a gyerek alól így ruhacserére is szükség lett. Gyorsan felemeltem a Mesit, hogy ne feküdjön a pisiben, és közben azon gondolkoztam, hogy hova tegyem, meg hogy ne szorítsam magamhoz, mert én is pisis leszek, és nekem nincs váltóruhám. Ekkor jött a kaki. Remekül célzott kilövellés volt, és a bal karomon már folyt is le a mustársárga cucc. Jutott belőle a pelenkázóasztalra és a földre is. 

Eltartott egy jó félórát, mire kilogisztikáztam, hogy mit hova tegyek / ne tegyek, hogy ne legyen pisis / kakis, és  mindemellett megoldjuk a pelenkacsere és ruhacsere immár felettébb trükkös műveletét, no és persze feltakarítani a nyomokat.

Miután mindez a női wc-ben zajlott, volt némi átmenő forgalom (szerencsére a legrosszabb pillanatokat áldásos magányban élhettük át). Egy idősebb hölgy csak annyit jegyzett meg, látva a romokat és a foltokat: - Óh, régi szép emlékek!

Sherlock Holmes vécéje

hármasban együtt elmentünk megnézni a Sherlock Holmes múzeumot. Csak délutánra értünk oda, mindig meg-megállva (ebéd, kocsma stb). Mesi jól viselte az egész napot, eszegetett, aludt, nézelődött. Pont a múzeumra unta be a világot, amit iszonyú üvöltéssel adott a tudtunkra. Nem volt mese (csak mesi - haha), etetni kellett. Szerencsére ott nem csináltak nagy ügyet belőle, és a Sherlock Holmes wc-n ülve megetettem. Levi közben talált egy korhű bidészerű valamit (mintha egy babapiskóta formájú minikád lenne egy barna hokedlibe belevágva), és abban sikerült pelust cserélni - bár kicsit trükkös volt, mert alig fért a Mesi el benne. 

Utána karon ülve járta be velünk a házat, mert a babakocsi nem fért volna fel/le a lépcsőkön.

egy igazolványkép küzdelmei

végre elindítottuk a Mesi szabadalmaztatását, mármint a hivatalossé tételét a magyar hatóságok felé. Nem egyszerű a dolog, mert az angol hivatallal ellentétben a magyar nagykövetség nem enged a hivatalos igazolványkép szabványból. Itt a 6 hónapnál fiatalabb baba esetében igyekeznek megkönnyíteni a szülők helyzetét...

A magyar hatóságok szerint az igazolványképen egyenesen a fényképezőbe kell nézni, a szem nyitva, a száj csukva legyen, nem lehet grimaszolni, és az arcnak a kép 70-80%-át ki kell töltenie. Ezt magyarázd el egy csecsemőnek. A háttér sima felület kell, hogy legyen és nem lóghat bele más személy vagy tárgy, mint pl anyuka támasztó keze. (próbáltam a drapéria mögül támasztani a fejét, de meggyűrődött az anyag a kezemtől, és az nem fogadható el)

Volt egy jó félórás küzdelmünk, ami alatt csak annyit értünk el, hogy a Mesi a/ bealudt, b/ sírt, c/ lehányta a drapériát

Másnap újra próbálkoztunk, és jobb taktikával végre elkészült a majdnem tökéletes igazolványkép. Igaz, a Mesi úgy néz ki rajta, mint egy mini Mao-ce Tung, de nekünk akkor is szép. Mire 3 hónap múlva megjön az útlevele, úgyis tök máshogy fog kinézni.

a takony öröme

szegény Mesinek be volt pár napig dugulva az orra, és ez főleg szoptatásnál és az éjszakai alvásnál okozott gondot. Mármint ő aludt nagyjából és küzdelmesen, mi meg hallgattuk a szortyogását. Sem a kis kézipumpa, sem az apai csattanós csókok nem hoztak eredményt. Végül vettünk sós oldatot a gyógyszertárban, s délután rápróbáltam: fantasztikus eredmény született egy hatalmas (a Mesi orrához képest) takony formájában, amit szinte szépnek láttam, hiszen amióta kijött, tisztán lélegzik a gyerek.

Azért vicces, hogy szülőként mennyire lehet örülni a test váladékainak, örvendünk a kakinak, a pukinak, a böfinek és most a takonynak is.

Mi jön még?

egy hónap

Most, hogy Emese elmúlt egy hónapos, ideje nekilátnunk hogy megörökítsük és veletek megosszuk a gyereknevelés áldott és áldatlan pillanatait.

Természetesen várjuk a hozzászólásokat, megjegyzéseket, úgyhogy ne legyetek lusták és nyugodtan adjátok hozzá a saját gondolataitokat.