És mindig találunk valami újdonságot, amit még nem láttunk vagy nem próbáltuk ki.
Idén az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy Kinga úgy döntött, hogy ő már elég nagy és felül néhány hullámvasútra.
Pontosabban kettőre. Az egyik a klasszikus favázas szerkezetű, a másik meg töksötétben ment. Kérdeztem tőle utána, hogy nem félt-e, mire azt mondta, hogy nem, mert meditált közben...
Anya volt a család leggyávább tagja, aki egy ilyenre sem ült fel, így sok időt töltött fotózással és várakozással.
Szerencsére a park nemcsak hullámvasutakból áll, hanem sokféle mesebeli dologból is. A tündérek és a csigavasút ugyanúgy ott volt, de most felfedeztük a környékét is, ahol libikókázni lehetett és vicces tükrök voltak a falakon.
Sikerült feljutnunk a pagodába is, ami nagyon magasra emelkedik fel és lassan körbefordul.
Kingának továbbra is Holle anyó a kedvence, így mi visszavonatuztunk a meseerdőbe, hogy még zárás előtt láthassuk, míg Apa és Emese a park másik felében maradtak hajóhintázni.
Záráskor találkoztunk újra a bejáratnál a viziparádé búcsúnál.
A legnagyobb meglepetés azonban zárás után ért minket. Míg a park bezár, a benne levő éttermek tovább nyitva tartanak. Így ott maradtunk vacsorázni, ami a legjobb döntésnek bizonyult.
Az Octopus (Polip) nevű étterem közel volt a kijárathoz, és egyszerűen zseniálisan rendezték be. A nevének megfelelően egy víz alatti világba lépsz be, majd még beljebb két kis játszó is szórakoztatja a gyerekeket, amíg kajára várnak (vagy a szülők kéváznak). Búcsúzóul még a gyerekmenü kis tányérját is megkapták ajándékba.
Ahogy a képen is látni a hatalmas parkolóban, szinte utolsó vendégként távoztunk. És már tervezzük a jövő évet...
A képeket itt lehet megtekinteni.
No comments:
Post a Comment