Mini, a nyúl egész otthonosan viselkedik már nálunk, sokkal aktívabb, és szemmel láthatóan igényli a társaságunkat. Ahányszor a közelébe megyünk, majd' kiesik a ketrecből, annyira nyújtózkodik kifelé. Igazából ki is jöhetne, mert nincs bezárva, de vagy nem akar, vagy nem tud. Amikor kivesszük, egy idő után magától visszamegy és beugrik a ketrecébe.
Persze nagyon sok szeméttel és takarítással jár, de azért nagyon jó fej kis állat. Már Kinga is egészen jól emelgeti.
Egyik nap észrevettük, hogy letört az egyik foga. Betegségéből adódóan csak féloldalasan tud rágni, és havonta viszik állatorvoshoz, hogy vágja vissza a fogát. Azt mondták nekünk, a törött fog nem baj, csak a hosszú. Hát mi a másik fogat hosszúnak találtuk, és ezért elmentünk a helyi állatorvoshoz.
Mesi úúúúúgy izgult, hiszen ő is az akar lenni, és még sosem volt igazi állatorvosi rendelőben. A szabad rendelésre ugrottunk be, mivel nem volt időpontunk, és nagggggyon sokat kellett várni. Nem voltak sokan előttünk, de a doktor néni alapos volt mindenkivel.
Röpke másfél óra után mi is sorra kerültünk. Rövid magyarázkodás után, hogy nem a miénk, és miért ilyen a feje, a kedves, fiatal állatorvos néni Mesi hathatós segítségével levágta a fogakat (Mesi tartotta). Sokat magyarázott is, mit miért csinál, és Mesi tényleg nagyon odafigyelt. Kinga az elején félt, hogy fájni fog a nyuszinak és befogta a szemét, de utána ő is bátran végignézte.
Együtt lemázsálták Minit (1.85 kg), és még egy manikűr-pedikűrt is kapott. Mesi még elrakta emlékbe Mini levágott fogait, és már készen is voltunk.
Nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak, de szegény nyuszi boldogan pihegett a ketrecében utána, hogy ezt a napot is túlélte.
No comments:
Post a Comment