A nyúl mégegyszer, és az állatorvosnál

Hát, igen, visszajött a furcsa kis vendégünk, és két hetet nélunk vendégeskedett, amíg a családja síelt (az csak egy hét volt, de mi rákértünk még egy hetet, ha már itthon voltak a lányok).
Mini, a nyúl egész otthonosan viselkedik már nálunk, sokkal aktívabb, és szemmel láthatóan igényli a társaságunkat. Ahányszor a közelébe megyünk, majd' kiesik a ketrecből, annyira nyújtózkodik kifelé. Igazából ki is jöhetne, mert nincs bezárva, de vagy nem akar, vagy nem tud. Amikor kivesszük, egy idő után magától visszamegy és beugrik a ketrecébe.
Persze nagyon sok szeméttel és takarítással jár, de azért nagyon jó fej kis állat. Már Kinga is egészen jól emelgeti.

Egyik nap észrevettük, hogy letört az egyik foga. Betegségéből adódóan csak féloldalasan tud rágni, és havonta viszik állatorvoshoz, hogy vágja vissza a fogát. Azt mondták nekünk, a törött fog nem baj, csak a hosszú. Hát mi a másik fogat hosszúnak találtuk, és ezért elmentünk a helyi állatorvoshoz.

Mesi úúúúúgy izgult, hiszen ő is az akar lenni, és még sosem volt igazi állatorvosi rendelőben. A szabad rendelésre ugrottunk be, mivel nem volt időpontunk, és nagggggyon sokat kellett várni. Nem voltak sokan előttünk, de a doktor néni alapos volt mindenkivel.
Röpke másfél óra után mi is sorra kerültünk. Rövid magyarázkodás után, hogy nem a miénk, és miért ilyen a feje, a kedves, fiatal állatorvos néni Mesi hathatós segítségével levágta a fogakat (Mesi tartotta). Sokat magyarázott is, mit miért csinál, és Mesi tényleg nagyon odafigyelt. Kinga az elején félt, hogy fájni fog a nyuszinak és befogta a szemét, de utána ő is bátran végignézte.
Együtt lemázsálták Minit (1.85 kg), és még egy manikűr-pedikűrt is kapott. Mesi még elrakta emlékbe Mini levágott fogait, és már készen is voltunk.

Nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak, de szegény nyuszi boldogan pihegett a ketrecében utána, hogy ezt a napot is túlélte.

Emese 10 éves

... és még mindig nincs kutyánk!!!
Egyelőre csak családi körben ünnepeltünk, az ittalvós bulihoz még nem sikerült olyan hétvégét találnunk, hogy mindenki ráérjen.
Viszont sok csomag érkezett a postán, és családilag is sikerült a kerek szám ellenére egy kicsi, de lelkes ünneplést összehoznunk.
Az ünnepelt nevében köszönjük a sok-sok ajándékot, remélhetőleg március végével (a Shrek műsor után) lecsillapodnak az események és teljesen kiélvezheti őket.
Még Kinga is adott neki ajándékot (squishy - ezek a habszivacs formák, amiket csak nyomogatni lehet - tényleg csak ennyit tud, mégis nagy sikert aratott), amit ő is csomagolt.
Tőlünk Harry Potter cuccokat kapott, mert még mindig nagy a szerelem, és egy fotóalbumot az elmúlt 5 évről.
Mesi minden ajándéknak nagyon örült, de azért számon tartja, hogy a legnagyobb ajándékra, amire olyan régóta vár, még egy kicsit tovább kell várnia.

Carneval vagyis farsang

Szerencsére az óvodában az osztályok egységesen öltöznek be, és maguk készítik a jelmezeiket.
Kingáéknál idén az indiánokról tanultak, és ehhez kapcsolódott a farsang is. Voltak kirándulni is egy skanzen jellegű helyre, ahol az indiánok életével ismerkedtek.
A kiegészítőkön (nyaklánc, fejdísz, ló) hosszú ideig dolgozgattak, és farsang után haza is hozhatták.

Mindeközben az alsó tagozatban is kijelölték a témát, ami alapján minden osztály beöltözött. Idén ez a sokat mondó, de megfoghatatlan "fordított világ" lett.
Valami olyannak kellett beöltözni, ami vagy nem létezik, vagy két alapvetően nem összetartozó dolgot párosítani.
Hosszan fejtörés után mi a pattogatott kukorica-virágot találtuk ki, ami akkor nagyon jó és egyszerű megoldásnak tűnt. Viszont amikor a nagy nap előtt Anya hosszú órákon át pattogtatta, színezte és fűzögette a kukoricaszemeket, már egyáltalán nem gondolta olyan jó ötletnek, és csendben káromkodott magában. De azért elkészült, és bár nem egészen olyan lett, amilyennek megálmodtuk, Emese boldog volt, és természetesen a nap végén jelmez nélkül jött haza, mert mindenki leette róla.

Betegség és Valentin nap

Megint pár héttel az események után kullogunk.
Február közepén Mesi elkapta az iskolában dúló influenzát. Ez még önmagában nem nagy esemény, de most igazán ágynak esett. Tünetei sem voltak nagyon a magas lázon kívül. Viszont az kitartott az egész héten, így Mesi életében először nem ment iskolába egy hétig.
Természetesen a láz miatt bágyadt volt és sokat aludt, de nagy szomorúságára pont ezen a héten volt egy egynapos osztálykirándulásuk, Valentin nap, és egy péntek esti vacsora barátoknál is. Így mindezekből kimaradt (ill. a vacsorát elhalasztottuk).

Bár az iskolában nem ünnepelhette barátaival a Valentin napot, de szerencsére Apa kitett magáért, hogy otthon se feledkezzünk el róla.

Hétvégére Mesi már jobban lett, de a balettot is kihagytuk. Viszont az étvágya visszatért, és reggelire bolognai spagettit kért. Anya pedig megtanulta, hogy reggel 9-kor sem főzni, sem enni nem szeret.

Míg Mesi betegeskedett, Kingát kellett csak egyedül iskolába vinni, amit nagyon élvezett. Addig előre tettük az autóban az ülését, és nagyon vagányan navigált a sofőr mellett.

Hétvégén a Mesi bár ugrálni még nem volt ereje, de már elég élénk volt ahhoz, hogy mesét olvasson a Kingának.

Mindez természetesen már a múlté. Azóta visszatért a megszokott energiaszintre, és folynak a hétköznapok.