Kinga 5 éves

Már nagyon régóta számolta vissza a napokat a szülinapjáig. Utána persze bekavartuk azzal, hogy előbb volt a buli, de még nem volt szülinap. Mára már büszkén mondogatja, hogy ő már öt éves.
Emesétől kapta első ajándékát, egy esernyőt és egy körömlakkot.

Az osztályából mindenkit meghívtunk egy cirkuszos szülinapi bulira, amit az egyik kisfiúval közösen tartott. Állítólag mindenki jól érezte magát, bár mi ebből semmit sem láttunk, mert az asztalt dekoráltuk, a termet készítettük elő, és azokat a nyakas gyerekeket tartottuk vissza, akik mindenáron a torta közelébe akartak jutni még idő előtt.
Kinga nagyon örült a sok ajándéknak, és mivel néhány szülő inkább egy nagy közös ajándékba szállt be, ezért kapott egy mikrofont. Ezzel Emese és Kinga is rengeteget "szerepel" mindenféle (főleg képzelt) közönség előtt.

Az igazi szülinap szerdára esett, és akkor családi körben ünnepeltünk. Ekkor kapta meg a postán érkezett csomagokat, amik szintén nagy sikert arattak.

És szerda lévén mentünk cserkészkedni, ami azért volt nagy szó, mert bár már egy éve jár oda a Kinga velem együtt, hivatalosan csak ötéves korában kezdheti. Így az első hivatalos alkalom is megvolt, és nagyon büszkén viselte az egyenruhát. Két hét múlva lesz a fogadalomtétele.

Így összességében szokás szerint sokszor és sok ajándékkal sikerült megünnepelnünk a jeles napot.

Emese balettvizsgája

Idén is túléltük a balettvizsgát, bár nagyon izgultunk előtte.
A vizsgán természetesen csak a vizsgáztató vehet részt, de az előzetes gyakorló órán beleshettünk az ajtón.

A vizsga napján Emese nem ment iskolába (csak utána), és a tökéletes megjelenésre nagyon ügyeltek.

Belépésre készen:

Kijövetel megkönnyebbült mosollyal:

Emese és Seren is úgy érezték, hogy jól sikerült a vizsgájuk. Az eredményeket csak június végén tudjuk meg.

Az iskolai ünnepnap

A múlt szombaton ismét sor került a kétévente megrendezendő nyílt napra az iskolában.
Eredetileg Apa az egész hétvégére elutazott volna, de időközben lemondták az utat, ami nagyban megkönnyítette a logisztikát a délelőtti balettórák, a nemzetközi büfére való készülődés, az óvodások műsorának megtekintése és úgy az egész napos részvétel során.

Közkívánatra (többen is emlékeztek a 'fekete sütire') ismét beiglit sütöttem, de most csak mákosat, és jól sikerült. A két évvel ezelőtti rakott krumplit egy nagy adag csirkepörkölt (Levi főzte!) és nokedli váltotta fel.

Délelőtt még megnézhettük az óvodások műsorát, mely a "virágok ünnepe" nevet kapta, és valóban az összes kisgyereknek hatalmas, házilag készített virágkalapja volt. Itt az utolsó dalról egy kis videó, mely után azt kiabálták, hogy "Vive les printemps!" (Éljen a tavasz!)

A nemzetközi büfében ezúttal is minden elfogyott, és a mákos süti ismét sikeresnek bizonyult. A pörköltesfazék is gyorsan kiürült.

Mesiék osztálya idén sokat kertészkedett, és most sok palántát árultak. Mi is vettünk egy tököt és egy futóbabot.

Nagy sláger volt a gyerekek körében, hogy a rendőrség is képviseltette magát a bejáratnál, és a biztonsági öv használatát reklámozták. Mégpedig úgy, hogy hoztak egy autót, amit körbe lehetett forgatni, hogy megmutassák, milyen hasznos az öv használata. Ennek eredményeképpen az adrenalin éhes gyerekek, mint a Mesi is, sorban álltak, hogy minél többször pöröghessenek. Még Apa is kipróbálta az autót.

Utána körbejártunk az iskolában, beszélgettünk a többi szülőkkel, és megnéztük a felső tagozatot, ahol nagyon lenyűgöző volt a dráma tagozat kiállítása, a szelektív hulladékből készült divatbemutató és a kémiai kísérletek a laborban.

Jakab Leviék

A múlt héten meglátogattak minket pár napra Jakab Leviék, ami a címszereplőn kívül a barátnőjét, Esztit és annak a barna labrador kutyáját, Bonbont foglalja magában.
Mivel pont aznap jöttek, amikor Mesi és Anya kempingezni indultak, így az első két napban Kinga teljesen magáénak tudhatta a vendégeket. Másnap még a tengerpartra is lementek együtt.

Természetesen utána együtt is sétáltunk, és a kutya nagyon békésen és barátságosan tűrte az egész abajgatást.

És természetesen Jakab Levinél ott volt a gitárja is, és Eszti tök jól énekel. Még a zongora is előtérbe került egy kicsit.

Mindenesetre várjuk a nyáron a szegedi találkozást (és a saját kutyát...).

Brownie kemping

Már több, mint egy hete, hogy egy éjszakát az erdőben sátraztunk, Mesi cserkészként, Anya pedig szülői segítőként, hogy a gyerek-felnőtt arány meglegyen (plusz a főzés, pisiltetés, foglalkozások)

Összességében nagyon pozitív élmény volt, AZ idő hűvös volt, de legalább nem esett.
Egy nagy sátorban aludtak a Brownie-k (7-10 évesek), egy másik nagyban a Guide-ok (11-14 évesek), és egy harmadik nagyban a felnőttek (20-30, khmm-khmm)...

Nulla elektronika, nulla térerő és mindent nagyon egyszerűen meg kellett oldani. Angol WC volt, nem messze egy kőépületben, de zuhanyzásra nem volt lehetőség (és nem is hiányzott senkinek).

Jó volt látni, ahogy a gyerekek belassultak egy kicsit, és élvezték a természetet. Semmi sem történt azonnal. Ahhoz, hogy egyenek, tüzet kellett gyújtani, ahhoz fát és rőzsét kellett gyűjteni stb.

A meleg kaja egy részét előre elkészítették, hogy csak meg kelljen melegíteni a szószt, és kifőzni a tésztát vacsorára (a konyhasátorban volt egy kis gázrezsó). A leves is már készen volt a másnapi ebédhez, ehhez azonban gyúrtunk kenyértésztát, amit a lányok botokon a tűz felett sütöttek meg. Vittünk még snack-et és gyümölcsöt is, reggelire zabkását főztünk és volt még keménytojás is.

Az éjszaka ideg volt, de ennek ellenére a lányok fent kukorékoltak hajnal 2-ig. Persze 7 körül már fel is keltek.

A tűzbiztonságról tanultak egy kicsit, a csomókötésekkel ismerkedtek (ez nem nagyon ment nekünk), és volt egy-két játékos feladat is. Az utolsó feladat az volt, hogy a kapott különböző dekkorációs elemekkel díszítsenek fel egy általuk kiválasztott helyet az erdőben Erzsébet királyné fogadására (ő a Girlguiding fő védnöke.

A legnagyobb attrakció a lányok körében azonban a cserebogarak rajzása volt. Sok mászkált az erdőben, de főleg este kezdtek repdesni, ami a felnőttek között elég sok sikolyt váltott ki.  Volt néhány, a Mesihez hasonló állatbarát, akik háziállatként örökbefogadtak egyet-egyet, nevet adtak nekik, idomították őket. Nagy volt a szomorúság, amikor el kellett búcsúzni tőlük.

A képeket itt lehet megtekinteni.

Németajkú vendégeink

Amikor Rékáék bejelentkeztek hozzánk pár napra, elgondolkoztunk, mi is lesz a közös nyelv, de úgy gondoltuk, hogy az angol-magyar majd mindent megold azoknak, akik nem beszélnek németül.
Hát nem így lett. Réka persze simán elbeszélgetett magyarul, de Hanes az angol helyett inkább az olaszt választotta, amivel nekem kellett küzdenem. Gabriel viszont nem tudott választani, neki maradt a német, és az iskolában tanult angol azért előbukkant pár szóban.
A kezdeti félénkség után (5 perc) Emese és Gabriel megragadtak egy tabletet, bekapcsolták a Google fordítót, és eltűntek a gyerekszobában. 10 perc múlva már megegyeztek, hogy Gabriel a Mesivel alszik, és éjfélig el sem aludtak. Kártyáztak, sakkoztak, játszottak együtt, és a beszéd hiánya nem jelentett gondot.
Kinga ebből persze kimaradt, még kicsi írni-olvasni. Viszont Rékával társasoztak, és Hanes-szal nagyot fogócskáztak és bújócskáztak a játszótéren, annak ellenére, hogy  egy szót sem értettek egymásból.
Levi persze kedvére gyakorolhatta a németet.

Ahogy a képeken is látható, az apukák is nagyon élvezték a játszóteret.