Nagyon nehéz összefoglalni, de talán röviden csak ennyit: jó volt.
Bővebben, de igencsak visszafogottan pedig így folytatnám: nem vittünk tabletet, laptopot stb magunkkal, és a gyerekek (nyafogás nélkül) túléltek több, mint egy hetet képernyő nélkül. Nálunk voltak mobilok, navigációnak, hogy megtaláljuk a legközelebbi éttermet, komp menetrendet stb.
Négy fő helyszínen készült a legtöbb kép:
1. Riga, Lettország
2. tengerpart, Litvánia (Klaipeda városa, Neringa félszigete, Nida, kemping)
3. Vilnius, Litvánia (és millió kép az esküvő különböző állomásairól)
4. Trakai (Litvánia régi - és egyik - fővárosa, egy szép tavon álló kastély)
A rengeteg képen sorrendben ezek láthatóak:
Az utazás, a belga reptér minden tekintetben elbújhat a rigai mögött, ami nagyon modern, utas- és gyerekbarát. Rigában airbnb-n keresztül béreltünk egy lakást, és a szállások közül ez nyert minden tekintetben. Barátságos, rugalmas, otthonos. Ebben a lakásban véletlenül volt egy dobszerkó (eldugtuk a hosszabítóját, mert jobb a békesség), és egy kartonpapír házikó, ami megnyerte a gyerekek szívét. A belváros 10 perc séta volt, a legtöbb helyre gyalog mentünk ott. Kivéve a konzulátust, ahova bejelentkeztünk szavazni, a 42 helyi magyar szavazótábort erősítettük. Onnan irány a csokimúzeum, ami, mint a legtöbb hely itt, kívülről nagyon lepukkant, belül viszont fantasztikus és interaktív. Utána még maradt egy kis időnk a szecessziós negyedre is, de a múzeumba már nem jutottunk be. Viszont találtunk egy illúziók múzeumát, ami szintén kicsi és kopott kívülről, belül viszont órákat töltöttünk. Nyugat-Európához képest az ennivaló és éttermi árak alacsonyak, és mindenki beszél angolul, még a játszótéren a lányokkal focizó 7 éves kislány is.
Innen leautóztunk a litván tengerpartra. A házak láthatóan sokkal jobb állapotban vannak, mint Lettországban, a kajaárak kicsit magasabbak, de még mindig olcsó (hozzánk képest). Kemping a tengerparttól párszáz méterre, faház a fenyők árnyékában. Nincs még szezon, mi voltunk az egyedüli vendégek. Minimál komfort. Átkompoltunk Neringa félszigetre, ami hosszan húzódik lefelé. Féúton megálltunk a boszorkányok hegyénél, ami egy csodás erdei kis séta legalább 40-50 faragott faszoborral díszítve. Utána tovább le Nidába, ami a legdélibb kis üdülőfalu, de elfelejtettünk bekanyarodni, és az orosz határ állított meg minket 3 km-rel lejjebb. Nida szép, de még csendes, átmentünk inkább a külső tengerpartra a homokdűnékhez. Nincs szezon miénk az egész tengerpart egész délután. A víz hideg, de azért 10 percen belül mind mezítláb rohangáltunk a homokban.
Még megnéztük kicsit Klaipeda városát, mielőtt Vilniusba indultunk volna.
Útközben megálltunk ebédelni Kaunas-ban, a második legnagyobb litván városban, ahol egy bevásárlóközpontban kötöttünk ki, ahol hatalmas akváriumot találtunk (a világ 10 legmagasabb akváriumainak egyike), meg egy emeletnyi csúzdát.
Vilniusban egy bed and breakfast-ben aludtunk (szállás és reggeli), ahol más útonlevőkkel beszélgethettünk, és a háziak minden reggel amerikai palacsintát sütöttek. Mennyország a lányoknak, egyedül jártak le reggelizni. Ittlétünk az esküvő jegyében telt. A nemzetközi társaság miatt volt egy ismerkedési vacsora az előző napon (éjfélig bírtuk), aztán az esküvő (2-ig táncoltunk), és miután jól sikerült az összebarátkozás, lett egy búcsúebéd is még másnap, és utána még az új házasok is eljöttek velünk Trakai-ba.
Az esküvő a polgári szertartással kezdődött, majd a násznép buszra szállt és városnézett, mielőtt a helyi nevezetes pap áldást adott volna a párra. Utána kisétáltunk a városligetbe piknikezni és fényképezni, majd a hotelbe, az esti vacsora és buli színhelyére. Volt ott még egy 4 éves angol-brazil kislány, akivel Kinga összebarátkozott.
Vilniusból is sikerült pár dolgot megnéznünk saját erőből is. Hasonlít Budapestre, de rengeteg temploma van. Elmentünk Uzupisba, ami régen az éjszakai élet negyede volt, de most már sikkes és felkapott.
Miután minden hídon találtunk lakatokat Rigában is és itt is, úgy tűnt, hogy szokásuk házasságkötéskor lakattal megerősíteni a köteléküket. Miután ezt a barátaink nem tették meg, úgy gondoltuk, hogy közbenjárunk. Mint kiderült, nem is olyan egyszerű lakatot venni, főleg nem a belvárosban, így este fél 10-kor még egy taxis száguldott velünk valami nagykerbe, ahová sikerült zárás előtt 8 perccel beesnünk és vennünk egy lakatot. Miután másnap reggel szépen kidekoráltuk, Trakai kicsi hídja a kastélyhoz tökéletes helyszínt biztosított a hagyománynak.
Trakai taván még vitorlázhattunk is egyet, mielőtt eleredt az eső és indulnunk kellett a reptérre.
