Két hete kezdődött a történet, amikor az esti mese alatt Kinga lecsusszant az ágy széléről és pont rosszul esett. Először nem gondoltuk, hogy bármi komoly történt volna, mindkét lány többször pottyant már le az ágyról, és rajta sem látszott semmi.
A sírás abbamaradt, de a karját nem tudta magasra emelni, ezért úgy gondoltuk, hogy kiugrott a válla.
Családostul elrobogtunk a közeli kórház ügyeletére (Mesi természetesen ki nem maradt volna egy kórházi látogatásból), ahol kb 20-an vártak előttünk.
Miután este 10 volt, Apa Mesivel hazament lefeküdni (másnap iskola), mi meg a Kingával vártunk még pár órát. Elaludt az ölemben, és amikor a doktor néni megnyomkodta, akkor sem sírt, hanem ügyesen válaszolt a kérdésekre (franciául). Csak a röntgen után derült ki, hogy egy kis csont valóban eltört a vállában.
Katonadolog. - mondta a doktor néni, és egy hevedert tett Kinga vállára, amit két hétig kell hordania éjjel-nappal.
Kinga szuper csajszi, semmi dráma, semmi nyafogás, két hete hordja a cuccot, abban alszik, és még fájdalomcsillapítót sem adtunk neki.
Másnap otthon maradtunk, mert túl fáradtak voltunk, hiszen éjfél után értünk haza. Utána viszont végig járt oviba, csak a tornaóra, az úszás és a balett maradt ki.
Az első hét végén már a trambulinon ugrált. Most még néha fáj neki, ha úgy mozdul, de amúgy jól van.
Az első pár nap felkötöttem a kezét, hogy ne mozgassa feleslegesen. Kinga nagyon élvezte az extra figyelmet, és hogy mindenkinek el kellett mondania, mi történt, és mindenki szörnyülködött. Egy kicsit kiléphetett a testvére árnyékából.
Miután az öltözködés nehezen ment, az első héten kabát helyett egy kis piros pelerinben járt, és ezért mindenkki csak Piroskának hívta.
Az első nap már segített főzni is:
No comments:
Post a Comment