A kiskutya, aki ellopta a lányok szívét

A két héttel ezelőtti hétvégét Luxemburgban töltöttük a Papp Csabiéknál. Nagyon jól kijött a leosztás, hiszen ott is két lány van, Apa a Csabival együtt egy irodalmi olvasókörön vett részt, Anya pedig Patríciával Quimby koncertre ment este, ami már önmagában is egy időutazás, de most még extrában még egy 20 évvel ezelőtti ismerősbe is belefutott.

Nos, vendéglátóink vettek egy kiskutyát. Törpe tacskó, tehát még a szokűsosnál is minibb, és nagyon drágán fajtiszta. Mindez nem érdekelt minkt annyira, de a kutya tündéri volt, és jól viselte a megpróbáltatásokat. Nem zavarta, hogy amíg Emese a házban volt, addig az ő lába alig érte a földet, mert mindig ölben volt.

Elült ő Emesénél, Kingánál és Anyánál is, és eléggé belopta magát a szívünkbe...

Kinga válla...

... már jól van, köszöni szépen.
Két hete kezdődött a történet, amikor az esti mese alatt Kinga lecsusszant az ágy széléről és pont rosszul esett. Először nem gondoltuk, hogy bármi komoly történt volna, mindkét lány többször pottyant már le az ágyról, és rajta sem látszott semmi.
A sírás abbamaradt, de a karját nem tudta magasra emelni, ezért úgy gondoltuk, hogy kiugrott a válla.
Családostul elrobogtunk a közeli kórház ügyeletére (Mesi természetesen ki nem maradt volna egy kórházi látogatásból), ahol kb 20-an vártak előttünk.
Miután este 10 volt, Apa Mesivel hazament lefeküdni (másnap iskola), mi meg a Kingával vártunk még pár órát. Elaludt az ölemben, és amikor a doktor néni megnyomkodta, akkor sem sírt, hanem ügyesen válaszolt a kérdésekre (franciául). Csak a röntgen után derült ki, hogy egy kis csont valóban eltört a vállában.
Katonadolog. - mondta a doktor néni, és egy hevedert tett Kinga vállára, amit két hétig kell hordania éjjel-nappal.
Kinga szuper csajszi, semmi dráma, semmi nyafogás, két hete hordja a cuccot, abban alszik, és még fájdalomcsillapítót sem adtunk neki.
Másnap otthon maradtunk, mert túl fáradtak voltunk, hiszen éjfél után értünk haza. Utána viszont végig járt oviba, csak a tornaóra, az úszás és a balett maradt ki.
Az első hét végén már a trambulinon ugrált. Most még néha fáj neki, ha úgy mozdul, de amúgy jól van.

Az első pár nap felkötöttem a kezét, hogy ne mozgassa feleslegesen. Kinga nagyon élvezte az extra figyelmet, és hogy mindenkinek el kellett mondania, mi történt, és mindenki szörnyülködött. Egy kicsit kiléphetett a testvére árnyékából.

Miután az öltözködés nehezen ment, az első héten kabát helyett egy kis piros pelerinben járt, és ezért mindenkki csak Piroskának hívta.

Az első nap már segített főzni is:

WC projekt

Aki már volt nálunk, az ismeri az előszoba / lenti WC / lépcsőház színeit. Barackos-bordós sötétebb színek, a kinti helységeknél még egy vastag és málladozó bordűrrel megspékelve.
Nem annyira a mi stílusunk, és már régóta érlelődik a vágy, hogy csinljunk ezügyben valamit.

A legkisebb helységgel kezdtük. Levi a szokásos alaposságával leszedte a WC tartályt, a mosdókagylót. Majd egy hetet vártunk, hogy egy barátjával együtt röpke 5 óra alatt rendezzék a vezetékeket, hogy a szagelszívó is rendesen bekapcsoljon.
Ezután kezdhettünk csak festeni. Legalább három réteg kellett, hogy eltűntessük az erős színeket.

Egy újabb hét után a közösen kiválasztott tapéta is felkerült. Életünk első tapétázása (ki tudja, lesz-e folytatása), így jóval tovább tartott, és kzelről látszik egy-két baki is, de összességében örülünk az eredménynek. Főleg, mert már szombat este 11 volt, mire befejeztük, és vasárnap jöttek vendégek, és persze már 3 hete nem volt a WC használható állapotban.

A lányokat nem vontuk be nagyon a munkába, anélkül is volt elég tennivalónk.

Emese szülinapja

Most már végleg lezártuk a szülinapi ünnepség-sorozatot, mely már kezdett nagyon hosszúra nyűlni, ahogy Kinga meg is jegyezte: "Mindig csak Emesének van szülinapja...."

Ünnepeltünk egy kicsit folyamatosan, minden adódó alkalommal, itthon, az iskolában, a cserkészeknél, barátokkal.
Mesi természetesen nagyon élvezte minden egyes percét és örült minden ajándéknak.

A szülinapon ő rendelte a vacsorát, és házi készítésű répatortát is kért, amihez Anyának fel kellett kötnie a... kötényét.

 

A szülinapi bulira csak most vasárnap került sor, de azért még otthon is egyszer megköszöntöttük. Ez egybeesett az angol anyák napja vasárnapjával, így mindketten ünnepeltünk.
Mesi megkapta a régen annyira vágyott ukulelét, amit még be kell hangolnunk, és megismerkednünk vele, hogyan is pengetjük.

Maga a buli egy játszóházban volt, ahol minden gyerek pörgött ezerrel a játékok között, mi meg néhány szülővel visszavonultunk a kávézóba. Kingának is meghívtuk a kis barátnőjét, hogy legyen saját korosztálya is, akivel játszhat, ők is nagyon jól érezték magukat.
Mesi a csoki és a palacsinta-torta közül az utóbbit választotta.
Sok fénykép nem készült, ahhoz egy sportfotós készülékére lenne szükség, hogy az elsuhanó gyerekeket lekapjuk. Viszont van egy kis videó az úrült kis asztaltársaságról.

Egy (újabb) zsúfolt hétvége

Mostanában az átlagosnál is gyorsabban telítődnek a hétvégéink (és ennek folytán ritkulnak a blog bejjegyzései, mert nehéz lépést tartani).
A múlt hétvége például így nézett ki:

Szombaton délelőtt vannak a balettórák, igyekszünk rendszeresen eljárni, bár néha nehéz nekiindulni.
Délután nagy volt a sürgés-forgáás, készülődés, mert vártuk a férfiakat! Ugyanis most rajtunk volt a sor, hogy a póker társaságot vendégül lássuk. Készítettünk falatkákat, snack-et, és a lányok a legszebb ruhájukban várták az esti vendégeket. Egészen 10-ig ott kibiceltek Apának, és kínálgatták az ennivalót, osztották szét a zsetonokat. Alig lehetett ágyba dugni őket.

Másnap reggel (Apa nélkül) indultunk az Irodalmi kör foglalkozására, mely pár havonta összeül barátságos kis csapatban, és magyar mesékkel és versekkel ismerteti meg a gyerekeket. Éppen farsang alkalmából be is lehetett öltözni.

Most Kinga volt egyedül a kisebb korosztály képviselőjeként, így amíg a nagyok olvastak, addig ő rajzolgatott.

És még vasárnap délután még egy szülinapi bulira is hivatalos volt Kinga, ahol nem készült róla kép, mert csak egy elmosódó folt lett volna rajta.

A februári szünet és az angol vendégek

Nagyon vártuk már a februári egyhetes szünetet, mert mióta elköltöztünk, idén először esett azonos hétre az angol és belga iskolai szünet. Ennek szellemében Mesi (még mindig) legjobb barátnője, Scarlett és Anya jó barátnője, Louise meglátogattak minket.

Legutoljára másfél éve találkoztak a lányok, amikor átutaztunk a szülők esküvőjére, de ez nem jelentett semmilyen fennakadást. Kicsit félszegen fogadták egymást a reptéren, de az autóban már azonnal összemelegedtek.

A néhány napot igyekeztük nem nagyon telezsúfolni, de azért mentünk egy turistás kört Brüsszel belvárosában, ahol megnéztük a most éppen karnevál alkalmából felöltöztetett pisilő fiút, és elmentünk a csoki múzeumba.

Másnap kirándultunk egyet a Han barlangba, ami az ország legnagyobb cseppkőbarlangja.
A lányok nagyon jól elvoltak, és legtöbbször Kingát is bevették a játékaikba.