Karácsonyi műsor az iskolában

Idén is megvolt a szokásos karácsonyi kórus, most egy fiatal, új zenetanár bácsi irányítása alatt, aki nagyon izgult előtte. Viszont nagyoon jó (és nehéz) dalokat választott
Természetesen rengeteg videó készült, itt lehet szemezgetni belőlük, mert leválogatni már nem volt időm.
Mivel a műsort mindig az iskolások adják, ezért Kinga addig a többi ovistársával együtt mesefilmet nézett az oviban, és utána csatlakozott hozzánk.
A műsort azonban ő már nálunk is korábban látta, mert a főpróbán az ovisok előtt adják elő a dalokat.

Az iskola főbejáratánál angyalszárnyakat készítettek a nagyobbak, ahol selfie-zni lehetett. Természetesen nem hagytuk ki...

A furcsa vendég

Barátaink hazautaztak az ünnepekre, és megkértek minket, hogy vigyázzunk a nyulukra.
Így került egy nyúl hozzánk két hétre. Nem is akármilyen nyúl, ennél furcsábbat ritkán látni.
Kiskorában túlélt valami betegséget, de a fejét azóta csak 90 fokban félrefordítva tudja tartani. Már így él 3 éve, és emiatt az alsó szeme már nem működik, nem tud mindent megrágni, és csak körkörösen tud rohangálni.
Mindezek ellenére (vagy éppen ezért) azonnal belopta magát a gyerekek szívébe. Kinga óvatoskodott, és nem tudja még felvenni, de szeretgeti és simogatja.
Az igazi barátság mégis (természetesen) a Mesivel alakult ki. Ő gondozza, eteti, simogatja, kiveszi, játékokat talál ki neki. A nyúl sokszor követi, és csak a lábára hajtja (féloldalasan) a fejét, vagy a tenyerébe teszi a fejét, és halkan motyorog (mármint a nyúl).

Még egy kis ballet - a tavalyi előadás

Bár júniusban volt az előadás, a képek és videók csak ősszel készültek el, és én csak most jutottam oda, hogy megnézzem és letöltsem őket.

De ha már itt vannak, élvezzétek ti is.

Itt lehet megtekinteni őket.

(Kinga az első videón - rózsaszín ruhás -  a harmadik a sorban ill. jobbról. A második videón - szines szoknyák, az övé rózsaszín, a negyedik jobbról)
(Mesit könnyű megismerni, mert az egyetlen szemüveges. Az első videón, a fehér ruhás táncban balról az első, a következő két táncban nem szerepel. Szétosztották a csoportot. A második videón, ahogy bevonulnak, a második páros innenső tagja. A körtáncból jobbra szalad ki.)

Balettóra

Az év utolsó balettóráját megnézhetik a szülők is.
Miután nálunk idén párhuzamosan vannak a lányok órái, ezért mi is osztottuk magunkat, és Apa szigorú ukászt kapott, hogy készítsen minél több videót és fotót.
Ő Kingát nézte meg, míg Anya Mesihez ment be.

Mindketten nagyon élvezték a táncot. Mesinél már látszik, hogy nehezebb a koreográfia, a lépések és mozdulatok, és többet kell tanulnia.
Kinga már tavaly végigjárta ezt az osztályt, de a kora miatt nem léphetett tovább, így most ő a legnagyobb és a legügyesebb a csoportjában, amire nagyon büszke is (elvégre agy nagyobb testvér mellett erre ritkán van lehetősége).

A sok videót itt lehet megtekinteni.

Advent nálunk

Idén is a vártnál hamarabb érkezett advent, ki gondolta volna, hogy már december elsejére el kell készülnie?
Ismét utolsó pillanatos pánik a naptárrá avanzsált fa alatt.
Az idei naptár szintén "interaktív", meg kell dolgozni azért a reggeli csokiadagért.

Mivel Kinga most kezdett el olvasni tanulni, ezért neki egy levelet írtam, ahol naponta egy-egy szót kell összeraknia a szétvagdosott betűkből. Mivel angolul tanul olvasni éppen, ezért a levél is angolul íródott.

Mesinek nehezebb volt kitalálni. Mivel idén feladtuk az olvasókört és töriórákat, ezért kevesebb magyar hatás éri. Épp ezért minden nap kap egy kifejezést/szólást/szlenget, amit meg kell fejtenie, hogy mit is jelenthet. A "kihúzod a gyufát" és az "apád nem volt üveges" elég jól ment neki, biztos többször hallotta már tőlünk is. A többi kifejezéssel már meggyűlt a baja, és rá kellett vezetni, vajon mit jelenthet az, hogy "kenyérre lehet kenni", "miért itatja az egereket", "be van sózva", "csípem a búrádat" vagy éppen "leesett a tantusz".
Először attól tartottam, nem jut eszembe elég, most már annyi összegyűlt, hogy lehet, jövőre is folytatjuk...

Hétvégenként, amikor több idő van reggel, kis rajzos feladatok is kiegészítik a naptárat, csak hogy ne legyen olyan egyhangú (meg szeretnek rajzolni).

Mikulás

Itt járt december 6.-án. Nem a Télapó, nem Santa, aki majd karácsonykor jön, hanem Saint Nicholas vagyis a Mikulás.
Járt az iskolában is (ott Fekete Péter kísérgeti), és itt is sikerült kis ajándékokat csempészni a kitisztított csizmákba.
Idén valahogy gyorsan és nagy körítés nélkül történtek az események, de mindenki boldog volt.

Amikor a fürdés új értelmet nyer

Bár hétközben a rohanós esti rutin nem nagyon engedi a hosszanti fürdőzést, néha azért sor kerül rá, de főleg hétvégén van rá lehetőség.
Ilyenkor a lányok akár egy órát is a vízben vannak, és kis helyen összezárva, de viszonylag békésen elvannak (azért néha előfordul egy-egy érdekegyeztető vita).

És mit lehet a kádban csinálni ennyi ideig?
Nos, még a brüsszeli lakások óta velünk költözik egy polclap mindenhova, aminek soha sehol nem volt semmi szerepe. Egészen eddig...

Nagy mennyiségű playmobil megtartására képes, és egész házrészek és rendelők és irodák és éttermek épülnek a víz felett...

Londoni kirándulás

Bár úgy tűnik, hogy folyamatosan Angliába járunk, nem voltunk Londonban már majdnem két éve.
Így az őszi szünetben pótoltuk ezt a hiányosságot (nálunk mindenki hiányként éli meg).
Jó kis hideg, őszi idő volt, de ez nem rettentett el minket. A kompon süvített az északi szél, amint ez a képen is látható.
Sikerült barátokkal is találkoznunk ebben a körben, és újfent olyan sok program adódott, hogy jól elfáradtunk a végére.
Röviden - és időrendben - így nézett ki az utunk:

Indulásnál és visszajövetelkor természetesen lekéstük az általunk foglalt kompot, de a következőt is csak éppenhogy elértük.

Odafele szinte azonnal megálltunk Dover mellett, mert olyan szép naplemente volt, egy kis alagút vitt le a parti természetvédelmi kis területhez, amit egyébként a Csalagút építése során kiemelt földből hoztak létre mesterségesen.
Aztán már mentünk is Kingstonba, ahol végigjártuk az ismerős helyeket, találkoztunk barátokkal, megnéztük a szarvasokat a Bushy Parkban (köszönik, jól vannak, csak megy a szarvasbőgés, és kicsit hepciásabbak), sétáltunk a Temze parton, és még színházba is eljutottunk, ahol Kinga egyik kedvenc mesekönyvét adták elő.

Utána már barátainknak hála, London belvárosában kaptunk szállást. A szállásunk a London Bridge és a Tower Bridge között volt, és pont előttünk állt a HMR Belfast, egy régi hadihajó, ami ma már látogatni lehet. És bár ott volt előttünk, oda nem jutottunk el (ez a nagy szürke a Temzén, a díszes fekete hajó a kék vízben, az valóban csak egy dísz egy medencében).

Ellátogattunk egy újonnan felújított Mithras templomba a belvárosban, amit igyekeztek hangokkal-fényekkel feldobni, és a feltárt műtárgyak falát interaktív tablet-tájékoztatóval lehetett megtekinteni.
Hazafelé pedig a Tate Modern Museum pont útba esett.
A Science Museum természettudományi kiállítása gyakorlatilag egy egész napra beszippantotta a gyerekeket, gyakorlatilag estére értünk haza. (Anya azért közben meglógott egy kicsit vásárolni).
Még egy ebéd a barátokkal, és Sir Francis Drake eredeti hajójának megtekinése után (ezzel hajózta körbe a Földet), már mentünk is a tengerpartra.
A hideg, esős idő miatt, és mert kellett is, vettünk télikabátot mindenkinek. Gondoltuk, jól jön a szeles tengerparton. Eastbourne-ban aludtunk, és mellette a Beechy Head nevű partrészt fedeztük fel, ami gyönyörű. Nem lent a tenger mellett, hanem fent, a fehér sziklák tetején (akárcsak Dover).
Egy csepp szél nem fújt, sőt, hétágra sütött a nap, így miután megjártunk néhány hullámzó dombhátat, hát ledobtuk a télikabátokat, de még a pulóvereket is!

Útban Dover fele azért még megálltunk az igazi tengerparton is, Cumbersand-nél, hogy tapicskoljunk egy kicsit a vízben, és gyűjtsünk néhány kagylót (Emese pedig ráklábakat).

Ennyi volt, későn értünk haza, jól elfáradtunk, és bár egy csomó mindent csináltunk, nagyon sok megint kimaradt. Na, majd legközelebb...

Képeket itt lehet megtekinteni

.

Walibi

Walibi a neve a közelünkben lévő vidámparknak.
Apa munkahelye oda szervezett egy családi napot múlt vasárnap, így (miután évek óta a közelében lakunk, de még sosem jutottunk el oda) már nem volt más kifogás...

Mesit természetesen nem kellett félteni, hogy unatkozni fog. Már előre tájékozódott a jártasabb barátaitól, hogy mire érdemes felülni, és nyitásra oda is mentünk, hogy legyen elég időnk.
Mivel hűvösebb volt az idő, a vizes dolgokat (amik fröcskölnek, csobbannak) kihagytuk, de még így is maradt elég, amit kipróbálhattak.

Kipróbálhattak ők, merthogy Apa és Mesi az összes hullámvasutat kipróbálták, gyorsat, bucskázót, láblógatóst...

Kinga viszont egyrészt méretben is kicsi volt pár dologra, meg ő inkább a biztonságosabb dolgokat élvezi. Legalábbis az elején... Így Anya felült a mini-vasútra, a kisautóra, és végigácsorogta a mű-lovaglós pályát is (nyolcszor)... Közben Anya próbálta levideózni, ahogy Apa és Mesi elsuhannak felettük egy hullámvasúton - bár nem látszik, de ők ülnek azokban a kocsikban a fejünk felett.

Apa ugyan felajánlotta, hogy cseréljünk, de Anya sem a bátrabbak közül való...

A mini körhintára először felült Kingával, de utána Kinga már egyedül ment rajta (ötször), így Anya tovább ácsorgott...

Szerencsére találkoztunk barátokkal, és Nóri csak egy évvel idősebb Kingánál, így nagyon jól érezték magukat együtt, és ketten ültek fel a polipra meg a mini körhintára is. A polip lett Kinga nagy kedvence. Ez már délután volt, délelőtt nem mert még felülni rá, délutánra azonban Mesit és Apát is felcipelte oda.

Láttunk még 4D-s filmet is, aztán még kifele egy klasszikus körhinta-kör, és indultunk is haza, hogy még legyen idő előkészülni a másnapi iskolára.

Képeket és videókat itt lehet megtekinteni.

Kinga úszik

Tavaly még nem volt hajlandó a fejét beletenni a vízbe, vagy úszószemüveget hordani, de mostanra már egész kis vizicsibe lett belőle.
Kinga egyre magabiztosabb a vízben, és egész jól mozog. A tanárnénit is nagyon szereti, aki sokat magyaráz és nagyon kedves a gyerekekkel.

Mesi általában a medence széléről drukkol, és közben nagyon irigykedik, dehát sajnos ez egy tanuszoda, nem pedig strand...

Anya szekrénykéje

Van egy kis komódunk, ami már régóta a pincében lapult használatlanul.
Elég csúnya is volt, egykor még kívülről lemázolták meg dekopázsolni próbálták, de nagyon hanyag munkát végeztek rajta,

Így szeptemberben ez volt a terápiás projektem a két könyv között, és nagyon élveztem.

Íme néhány lépésben az átváltozás.
Egyelőre a hálóban kapott helyet és varrós cuccokat fogok benne tárolni, de ez még nem végleges.

És ha már kézműveskedés, a lányok kaptak egy-egy kis újrahasznosítható tasakot, amiben a snack-et vihetik az iskolába... mert ugye itt is megy a zéró szemét program...

A zene, amit mindenki szeret

Mesi egyik nap megmutatta, milyen dalt tanulnak éppen a karácsonyi koncertre, mert nagyon tetszik neki. Valóban egy nagyon szép kánon, és jól is tudja énekelni.

Alább a Youtube linken meg lehet hallgatni az eredetit, ez egyébként egy francia film zenéje, ami egy a világháború alatti árvaházban játszódik.

Mesi itthon sokszor meghallgatta, énekelgette, és a végén lepötyögte hallás után a zongorán.

Addigra már mi is mindannyian kívülről fújtuk, így végül még Kingának is megtanította, aki szintén lelkesen gyakorolta, és most már az egész kis dallamot le tudja (többé-kevésbé) játszani.


Youtube videó

És az itthoni kezdeti próbálkozások:

Egy nyugis vasárnap és egyebek

Hirtelen csöppentünk vissza a mindennapi zsúfoltságba, és ennek tudatában igyekszünk lehetőséget biztosítani egy-egy pizsama-napra, amikor fel sem öltözünk, mert nem tesszük ki a lábunkat az utcára (gondolom a rossz idővel ez többször előfordul majd).

Szeptemberben egy vasárnapot sikerült erre áldoznunk, lemondtunk minden felbukkanó programlehetőséget.
Levi  hazafele biciklizve nagy mennyiségű gesztenyét halmozott már fel, és komoly tervei voltak ezzel. Úgyhogy őszi kézműveskedés vette kezdetét. Anya közben a varrógép mellett görnyedezett, hogy végre elkészüljön a cicás huzat a Mesi szobájába.

Amúgy a lányok elkezdték (majdnem önszántan) kivenni a részüket a házimunkából (miután Anya az összes projektjével csúszott).
Egy lányos kiruccanás és egy csomag Pringles (csipsz) szétszóródása az autóban nem maradhatott következmények nélkül. Ki kellett takarítani az autót belül. Remélem észreveszitek, hogyy Mesinek ehhez a munkához át kellett öltöznie...

Amúgy Mesi főzni is tanul, és az első "tanórára" a bolognai vegetáriánus változatát választotta, amit mi vörös lencsével készítünk. Azt is vitt magával másnap ebédre az iskolába.

Ennek sikerén felbuzdulva másnap reggel, ha már korán kel, mindenkit meglepett saját készítésű amerikai palacsintájával reggelire. A receptet kinézte az interneten, és összerakta rendesen. Kicsit még csiszolni kell bizonyos konyhai alapfokú tudnivalókat, de amúgy sínen vagyunk...

Kinga ágya

A szokásos napi programjaink mellett néhány itthoni projektbe is belevágtunk, ami még a tervezettnél is több időt vett/vesz igénybe.
Például elhatároztuk (királyi többes), hogy ideje Kingának egy nagyobb ágyat adni, hogy nagylánynak érezze magát. Hónapokkal ezelőtt találtuk (királyi többes) meg az ágyat, amit Kinga megálmodott, hiszen ő is magasan akart aludni, mint Mesi.

Csak hetekbe telt, mire, sikerült helyet csinálnunk (királyi többes) a szobájában, és végre összecsavarozhattuk (ez igazi többes) az új ágyat.
A dekorfüggönyök felrakásában már Kinga is segített.
Nagyon szereti az új ágyát, és néha Mesi is felmászik oda játszani.

A városi ünnep

Mind minden szeptemberben, most is megrendezték a helyi ünnepséget.
Bár csak rövig időre terveztünk kiugrani, mégiscsak ottragadtunk estig, és sok ismerőssel találkoztunk. Úgy látszik, kezdjük otthon érezni magunkat itt.
Képek főleg a Kingáról készültek, mert Mesi egy ideig velünk volt, de aztán elment egy szülinapi bulira.
Kinga viszont kiélvezte az osztatlan figyelmet, és az összes szórakozási lehetőséget.