Betegszabi

Miután hétfő este Mesi nem nagyon vacsorázott, és önként, mese nélkül elment lefeküdni, úgy gondoltuk, hogy biztosan beteg vagy a tavaszi fáradtság lepte meg. Akármelyik is volt, nem voltak tünetei, de itthon maradt kedden egy kicsit lazítani.
Amíg Anya lent fordított, addig Mesi a nap egy részét arra használta, hogy átrendezte (és kicsit kitakarította) a szobáját. Az átrendezésre ez nem az első próbálkozása, de a mostani nagyon jól sikerült (az előzőben néhány fiókot nem lehetett kihúzni), és nagyon büszke is rá, ahogy a képeken is látszik.
A terepszőnyegét kicserélte a Kingáéval (talán az már 'nagylányosabb'), és szerencsére ennek a Kinga is örült, amikor hazajött az oviból. Talán még emlékeztek, hogy Mesi mennyire szeretett játszani a vadállatokkal ezen a szőnyegen, és úgy látszik, ezt Kinga is megörökölte.

A nagy pihenésről csak annyit, hogy a lustanap után, másnap reggel fél hatkor úgy kellett a Mesit visszazavarni az ágyba, hogy pihenjen még, mielőtt iskolába megy....

Március 15.-ei séta

Na persze nem ma, ennyire nem tudok naprakész lenni, hanem a hétvégén sétáltunk egy nagyot.
A brüsszeli magyarok között van egy töri tanárnéni, aki lelkesen szervez különböző programokat gyerekeknek, melyeken a magyar történelemről tanulhatnak.
Határtalan történelem néven rendszeres és kötetlen oktatást is szervez itt.
Március apropójából egy kis sétát tervezett Brüsszel belvárosában, miközben a forradalom egyes szakaszait is átbeszéltük.
Mesinek előtte egy kicsit meséltem róla, de nem sokat tudott, és nem is mutatott érdeklődést az elején, a végére viszont egészen belelkesült, főleg, miután ő lett Petőfi.
A belga kapcsolat Kossuth anyjától kezdődött, de utána inkább a séta lett a fontos, melynek megállóiban egy-egy eseményt idézett fel a tanár néni a forradalomról (a Nemzeti Dal elszavalása, a Pilvax kávéház vagy a nyomda stb.), miközben kisebb tereken álltunk meg, vagy csak a falra ragasztott plakátok kapcsán beszéltünk a nyomdáról.
Az egyik kis téren a gyerekek neveket húztak, és az elmeséltek alapján el kellett dönteniük, hogy melyik csoportba tartoznak, a márciusi ifjak vagy a kormány tagjai közé. Emese Petőfi lett (a képen azért vág ilyen arcot, mert éppen 'verset ír'), Kinga pedig Szemere Bertalan.

A séta a magyar házban végződött, ahol egy nagy tablót készítettek és színeztek ki a gyerekek. (Itt van egyébként a könyvtár is, ahova elkezdünk majd olvasóklubba járni)

A program végén magyaros ünnepünket megtartván Noémiékkel beültünk egy afrikai étterembe, ahol végül az egész délutánt eltöltöttük.

Turisták Londonban

Jó kis kirándulás sikeredett a londoni útból. Igazi turisták lettünk.
Greenwich mellett laktunk egy kis házban, ahol felfújható matracokon aludtunk, így vittünk magunkkal hálózsákot.Innen kirándulgattunk be Londonba, és a következő programokat sikerült bejárnunk:
Greenwichből hajóval mentünk be a London Eye-hoz, és onnan sétáltunk be a Trafalgar tér felé. És egy piros lámpánál megálltunk a Temze parton, mert jött egy motoros rendőr, egy nagy autót kísérve, amiben maga a királynő ült, Ott suhant el előttünk. Onnan a Rainforest (Dzsungel) kávézóba mentünk, ahol a Mesi ötödik szülinapját is ünnepeltük, és most is nagy sikert aratott a hangos zivatarokkal, a mozgó állatokkal és a földre vetített, úszó halakkal. Kingának teljesen bejött, még Mesi is élvezte, bár az éneklős szülinapi köszöntésből inkább nem kért.
Hazafelé felmentünk a greenwich-i csillagvizsgálóba, de be már nem jutottunk, mert túl későn érkeztünk.
Másnap az őrségváltást néztük meg, ahol meglepő módon Mesi egyik osztálytársába botlottunk Belgiumból, és velük sétáltunk a Big Ben-ig. Ott mi buszoztunk egyet, mert Kinga szeretett volna felmenni az emeletre, majd a Southbank Centre-ben belefutottunk iskolakórusokba és zenekarokba, és ott találkoztunk Bandiékkal is, akikkel együtt vacsoráztunk, és jó későn értünk haza.
Az utolsó napon a Horniman múzeumba látogattunk el, Rosie javaslatára (aki végig - és azóta is- sms-ezget a Mesivel), ami szuper hely. A természettudományi részét imádta Emese, és minden állat érdekelte. Kingát zavarta, hogy nem élnek már az állatok, így mi az interaktív részen játszottunk, és megnéztük a hangszer kiállítást. Ebben a múzeumban van egy kicsi akvárium is (mármint kiáállítás, nemcsak egy üvegedény), amit szintén végignéztünk. Ebéd utánra maradt a legizgalmasabb, a robot-állatok interaktív kiállítás, ami néhány állaton megmutatja, hogyan működnek bizonyos szerveik. Nagyon érdekes, gyerekeknek érthető és tele van játékokkal. A kertben még sétáltunk egyet, mielőtt hazaindultunk.
A komp felé megálltunk Leeds Castle-ben, amit eddig mindig láttunk az autópályáról, és szintén egy egész napos program lett belőle. Maga a kastély is érdekes (a gyerekeknek voltak kis képrészletek,, amiket minden szobában meg kellett keresni), a hatalmas kertben pedig sövénylabirintus, melynek alagútszerű kijáratában is szobrok és hangok kísértettek. Meg egy hatalmas lovagi várnak épített játszótér, ahol szintén eltöltöttünk kis időt. Nyáron még sólymászat is látható itt.
Érthető, hogy ezek után nehezen indultunk vissza Belgiumba.

A sok képet itt lehet megtekinteni.