A cserkészekkel mentek megnézni egy közeli tűzoltó állomást. A váratlan fordulatok úgy hozták, hogy a Rainbow vezetőnek, aki a közelünkben lakik, lerobbant az autója, így őt és a két lányát is mi vittük a helyszínre. Emiatt nem volt időm kitölteni az ilyenkor kötelező meghatalmazásokat, csak éppen kinyomtattam.
Miután a látogatás után gyalog sétáltak vissza a törzshelyükre, kértek fényvisszaverő mellényt is. Mivel ez mindig jól jön, rögtön kettőt is vettem, hogy a Kingának is legyen, ha majd biciklizünk stb. Így ő is beleillett a csoportba, csak a méreténél/koránál fogva lógott ki.
Amíg ugyanis én ott aláírogatttam, az idegenvezetés elindult, és mi engedelmesen ballagtunk utánuk, Anya a papírokkal, Kinga a mellényben. Szerencsére Mesi vezetője nagyon jó arc, és mondta, hogy maradjunk nyugodtan.
Így mi is megnéztük, milyen egy tűzoltóautó belülről, milyen felszerelésbe bújnak bele az emberek, milyen magasra tud felemelkedni a létra, sőt, mindenki kipróbálhatta a locsolót is (Kinga azért még nem, de Anya is boldogan locsolt).
Kinga az elején félénk volt, egyszer majdnem el is sírta magát, amikor a tűzoltó bácsi rajta mutatta be a biztonsági övet az autóban, de utána boldogan rohangált a többiekkel.
A végén még egy mentőautót is megnéztünk, megnézték Mesi ujjában a vér oxygénmennyiségét, egy másik kislányon bemutatták a nyakmerevítőt, és már végeztünk is.
No comments:
Post a Comment