Mi lassan és több napon át köszöntöttük az új évet.
Szilveszterkor átmentünk Apa egyik kollégájához, félmagyar család 3 gyerekkel, kb. 10-ig maradtunk, amíg a gyerekek el nem fáradtak a hosszú napról és egymástól. Otthon még fenn voltak egy darabig, de pont éjfél előtt elaludtak, így lemaradtak a tüzijátékról. Annál is inkább mert a szomszéd kisvárosban törölték a január 1-i kora esti tüzijátékot egy építkezés miatt, pedig az nagyon bejött nekünk tavaly. Már azt hittük idén ez teljesen kimarad, amikor a Mesi egyik osztálytársa áthívott minket hozzájuk, mert vettek házi tüzijátékot. A kertjük mögött már csak mezők vannak, így nyugodtan eregethették a petárdákat. Így mégiscsak láthattunk tüzijátékot, és pezsgőzhettünk szúk baráti körben. A gyerekek nagyon élvezték.
Sajnos sötétben nagyon nehéz videózni...
Szóval ez volt elsején. Másodikán reggel ez a látváány fogadott minket. Természetesen ebből azonnal hóember építés lett.
A hóember pár nam alatt karcsúra fogyott, majd teljesen eltűnt.
És a hógolyózás sem maradhatott ki, éppenhogy elég volt a hó a kertben.
Mesi nagyon ügyesen kihasználta a reggeli időt, amikor még csak ő van ébren, és egy egész hógolyó arzenált készített Apa fogadására a kertben. Cseles, bár visszakapta.
Kinga először nem értette, miért bántják és dobálják egymást, de hamar beszállt a buliba.
No comments:
Post a Comment