Advent és előkészületek a karácsonyra

Bár a folyamatos közvetítés elmaradt, de azért itt is megtörténtek a szokásos karácsonyi előkészületek.
December elején megkezdődött a visszaszámlálás az adventi naptárral, ami idén egy Playmobil Betlehem volt. Ennek darabjait rakosgatták a lányok minden reggel, először az istálló, majd az állatok, a pásztor, a három királyok, és végül József és Mária kerültek a helyükre, és 24.-én megérkezett a kis Jézus is.

Megírtuk a levelet Santa Claus-nak, és a lányok nagyon szisztematikusak voltak idén. Kingának minden, ami Jégvarázs, Emese pedig csak Legót választott.

De nemcsak itthon készültek a gyerekek a karácsonyra. Kinga nagyon sok mindent készített az oviban Dominique segítségével. Itt éppen a karácsonyi gyertyát festik csillogóra. Emese pedig a cserkészeknél készített nagyon szép koszorút.

Az utolsó előtti pillanatban pedig még zserbót is sikerült sütni. Mesi a garázsban tört hozzá diót, és a lányok kenték a rétegeket, amíg Anya a tésztát gyúrta és nyújtotta.

Saint Nicholas....

Megint utolsó pillanatos készülődés előzte meg a Mikulást. De szerencsére az eredményt ez nem befolyásolta.
Mivel Anya iskolában volt hétfő este, ezért a lányok Apával együtt készítették elő a csizmákat. Apa fejében kissé összekeveredtek a dolgok, és Santa vonalakban gondolkodva tejet és csokit is raktak ki, meg répát a rénszarvasnak. Igen ám, de Saint Nicholas hajóval jön Spanyolországból, majd fehér lóra száll, és egy szerecsen, Pere Fouttard kíséri.
A gyerekeket természetesen nem zavarta meg a mitológiai keveredés, a fehér ló végül megette a répát és Saint Nicholas is jóllakott, ők a szemüket inkább az ajándékokon tartották.

 Az iskolába is ellátogatott Saint Nicholas és Pere Fouttard, és minden osztályt meglátogatott. Talán majd kapunk képeket róla (tudom, hogy készültek), de egyelőre be kell érnetek azzal, hogy az ovisoknál készült székére felültek a gyerekek. Mindenkinek hozott édességet, de az iskolások emellé kaptak fogkefét és fogkrémet is. Végül is, miért ne?

Prokofjev: Péter és a farkas

Színházban voltunk vasárnap, és nem akármilyen előadást láttunk.
A Brüsszeli Filharmonikus Zenekar éves gyerekelőadását láttuk, és egy klasszikus darab modern feldolgozását. (több előadás volt francia nyelven, ez az egy pedig angolul).
Maga az eredeti darab komolyzene és narrátor meséli el a történetet. Itt a színészek mellett balettot is láthattunk, és volt 3 operaénekes is. Itt is elmondták az elején, hogy a zene hogyan utal az egyes szereplőkre, és bemutatták a gyerekeknek, hogy a fuvolára hogyan balettozik a kismadár, az oboára a kacsa és a klarinétre a macska. Pétert a vonósok követték, a vadászok lövéseit pedig az ütősök.

Az eredeti zene mellé beraktak még Csajkovszkijt is (Minden zenéhez kiírták egy kivetítőn, hogy micsoda és hány évvel ezelőtt írták - nem én vagyok ilyen művelt), és modernizálták a résztvevő felnőtteknek néhány közismert remekművel is, mint például a 'Those were the days, my friends', ami eredetileg egy orosz popdal volt és magyarul a Dolly Roll hozta be Ábrándos szép napok címmel. És a másik nagy sikert aratott modernizálás a farkas által énekelt 'Wild thing' amerikai rock zene volt a 60-as évekből.

A szünetben a gyerekek találkozhattak a zenekar tagjaival és kipróbálhattak néhány hangszert is. Kinga ehhez félénknek bizonyult, de azért megnéztük együtt, ahogy a Mesi megpróbálja megszólaltatni a csellót, a fagottot stb.

Mivel kevés ilyen előadás van, sikerült úgy ülnünk, hogy mögöttünk Mesi osztálytársai voltak, és a színház másik feléből pedig a cserkészbarátok integettek át.

Megyünk jövőre is.

Family day - sport vasárnap az iskolában

Az egyik vasárnap (már pár hete, de megint le vagyunk maradva) a Cesam Nature nevű cég, ami iskolai szünetekben sporttáborokat szervez a gyerekeknek, Family napot hirdetett vasárnapra. Helyileg ott volt az iskolában, csak a felső tagozat újonnan épült tornatermében, ahol mg eddig nem jártunk.
Apát hagytuk pihenni, és elmentünk a lányokkal.
Nagyon jól éreztük magunkat. Nem volt túlszervezve, és nem voltak sokan, így a nagy hodályban kényelmesen lehetett játszani és rohangálni. Gyakorlatilag csomó játéklehetőséget kiraktak a gyerekeknek, és sok fiatal animátor asszisztált az egyes játékoknál.
Volt tornatermi cuccokból épült akadálypálya, egy kis tanpálya roller, görkori és gördeszka tanuláshoz, de a legjobbak mégiscsak a felfújható légvárak voltak, ahol az egyik egy pálmafa volt, amire fel lehetett mászni, a másik meg szintén akadálypálya, csak a Kingának túl nagy volt még ... szerencsére ott volt a gondoskodó nővéére, aki áttolta a fenekét a magasabb pontokon.

Mesi persze kipróbálta a gördeszkázást is és meglepődött, hogy mennyivel nehezebbnek találta, mint a már megszokott görkorizást.
És természetesen az elmaradhatatlan arcfestés.
Mindez ingyen volt, és a büfé is nagyon kedvezményes árakon kínálta az enni és innivalókat.

Az egyik fiatal srác az animátorok közül elbeszélgetett a Mesivel és név szerint szólította a Kingát is. Mint kiderült, emlékezett ránk még augusztusból, amikor a lányok jártak egy hétig a koruknak megfelelő sporttáborba, ő foglalkozott velük.

Mindezek után persze elég nehéz volt hazaindulni.