Rixensart en Fête

Vagyis Rixensart ünnepelt. Most vasárnap (hogy mennyire naprakész ez a blog!!) lezárták kis városunk egyik főbb utcáját, és átadták a szórakozásnak. Mivel Apa Strasbougban töltötte a hétvégét, Anya úgy tervezte, hogy kezdésre, 10-re odamennek (félútig autóval, majd rollerrel, mert parkolni úgysem lehet), és majd 12-1 körül hazajövünk és lesz egy nyugodt délutánunk.
Ez a terv akkor is eszébe jutott, amikor délután 5-kor begurult a garázsba. Reggel 10-től délután 5-ig végigbulizták a napot, és csodás módon minden nyávogás, veszekedés és hiszti és cipelés nélkül.

Sátrak hosszú sorát néztük végig, voltak kézművesek, iparosok - mind helybeli művész , üvegfújó bemutató, különböző alapítványok és non-profit szervezetek mutatták be, mit csinálnak.
Ott volt a szobrász néni, aki Mesit is tanította egy fél évig az iskolában. Körülötte összegyűlt a banda, velünk együtt 9 gyerek, mind az iskolából. Bár mindenki a saját útját járta, mindig egymásba botlottunk.
A katolikus templom sátrában álomfogót készítettünk, amit ki is raktak már az ágyuk fölé. A baptistáknál csillagfejes varázspálca készült, és ingyen volt a pattogatott kukorica. Más szervezeteknél volt felfújható ugrálóház, arcfestés, cirkuszi kellékek, klasszikus vurstli játékok.
Volt felvonulás is, ahol különböző egyletek is magukra öltötték egyenruhájukat.

A bűvészt tátott szájjal néztük, hát még, amikor a fehér galamb is előkerült. De ami leginkább megfogta őket, az a fakír volt, aki szögekre feküdt és tüzet is nyelt.

A rixensarti kertészeti egylet sem maradt ki, ott a gyerekeknek forgácsok között kellett krumplit találniuk, és 5 után járt ajándék. Kinga plüss vizilovat, Mesi pedig egy rajzolós játékot választott. Anya sem jöhetett el üres kézzel, addig magyaráztak neki, míg valahogy 60 virághagymával ment haza. Majd a többiek elültetik!

Apa és a lépcsőfutó verseny

Apa már egy ideje edzett a munkahelyén szervezett nagy lépcsőfutó versenyre. (Ez ma már egy nemzetközi sportág, ha nem tudnátok.) Háromfős csapatok indulnak (a magyar részlegről 4 csapat indult), és 14 emeletet kell felrohanni. A csapattagok összeredményét nézik.
És bár a megelőző héten elkapta Mesi influenzáját, Apa nem adta fel, és lelkesen készült.

A nagy napon telefonon elmesélte hogy csapatuk a harmadik helyen végzett (potom 6 másodperccel az első mögött), és egyéni teljesítményben pedig holtversenyben első lett egy holland fickóval, 1.03 perc futamidővel.
Kapott is egy üveg pezsgőt ajándékba, amit az irodában meg is ittak.

Amikor a lányokat hazahoztam és elmeséltem nekik, úgy érezték, ezért érem is dukál, és elhatároztuk, hogy ezt meg kell ünnepelni. A lányok érmeket készítettek Apának - Mesi rajzolta az érmet, Kinga díszítette a szalagot. Az ünnepléshez együtt gyorsan gyúrtunk zserbógolyókat, amihez meglepő módon minden volt itthon. Ez amúgy nagyon finom és gyors recept, kicsit gyakorlottabb kezek biztos szép, egyforma golyókat tudnak gyúrni, Itt a recept, ha valakit érdekel.

 

Első hét az iskolában

Már több, mint egy hete elkezdődött az iskola, különösebb nehézségek nélkül (leszámítva a beszerzendő füzeteket és egyéb kellékeket).
Mesi azonnal és lelkesen lendült bele az új tanévbe, már tavalyról ismerte az új tanár nénijeit, és első naptól kezdve rutinosan és egyedül ment az osztályába.
Kinga kicsit ódzkodóbb. Sok új osztálytársa van, akiket még nem ismert meg, és új a tanító néni is, Dominique, aki nagyon kedves és barátságos. Nincs reggelente sírás, és jól érzi magát az oviban napközben (sokszor nem alszik már ebéd után Dominique szerint, de elfoglalja magát), ismeri a terepet, kialakult a rutinunk, mit hogyan, hol csinálunk. Ennek ellenére gyakran mondja nekem, hogy nem akar iskolába menni, de gyanús, hogy csak a mű-felháborodásomra vár.

Mosókonyha festés

Miután a hétvégére Mesi meggyógyult a pár napos lázból, Apa esett ágynak. Vele már kevésbé voltunk kíméletesek. Bár sokat feküdhetett és pihenhetett, amíg a lányokkal előkészítettük a terepet, azért csak pemszlit kellett ragadnia és részt venni az oly régóta tervezett festésben.

A mosókonyha (-nak nevezett helységünk) elég ramaty állapotban volt, látszottak a glettelések a falon, és nagyon ráfért már egy új réteg. És így is lett.

A végeredmény nagyon szép lett, és Apa másnap megint pihenhetett.