A bulik sorát a szegedi meglepetés party nyitotta, amiről nem kell mesélni, hiszen mindenki ott volt. Levi végig hihetetlenül naívan és ártatlanul ment az eseményekkel, és semmilyen gyanús körülmény nem tűnt fel neki. Így a party teljes siker lett.
Természetesen a szülőkkel is megünnepelték a jeles napot.
Utána, miután visszatértünk Belgiumba, egy újabb party várta, ezúttal szűk családi körben. A lányokkal mi is megköszöntöttük, volt egy kis torta (nagyon hasonlított az Anya szülinapi tortájához) gyertya stb.
Az ajándék egy londoni hétvége volt (mi más) és egy koncertjegy az éppen kezdődő londoni Jazz Fesztivál egyik koncertjére. Így a Levi kapott egy paksamétát, amiben a vonatjegy, a hotel konfirmáció, a koncertről egy nyomtatvány és egy nyomtatvány a pub-ról, ahol a fesztivál hivatalos jegyárusító helyeként átveheti a koncertjegyét.
Amit nem tudott, az az, hogy természetesen ez csak egy pub, ahol azért kellett megjelennie, hogy az ott összeverődött londoni magyar csapat is megköszöntse. Meg kell mondani, hogy az előző meglepetés partyból semmit sem tanulva, ezúttal is teljesen naívan sétált be a csapdába. Talán most már rutinosabban lepődött meg, de sejteni most sem sejtett semmit. Hihetetlen.
A csapat remekül helytállt, kivárták Levi röpke másfél órás késését és megköszöntötték, majd a koncert után kocsmáztak még egyet.
Így Apa most már minden általunk lakott országban hivatalosan is betöltötte a 40-et.
