Táncház mindenkinek

Egy hete volt  egy újabb táncház hosszú szünet után, így már nagyon vártuk, hogy mehessünk. Nem is volt kérdés, hogy az egész család megy.

Mesi azonnal rátalált Linni-re, kedves barátnőjére a még a magyar óvodából (magyar anyuka, afrikai apuka). Azonnal mentek táncolni, és Mesi most szüneteket is tartott, hogy a kézműves foglalkozásokat is kipróbálja, szövőszéken szőtt karkötőt, és virágot nemezelt. És sokat táncolt.

Kinga az első félórában még idegenkedett a helytől, a sok embertől és a hangos zenétől. Utána Anyával, majd Mesivel is beállt táncolni, nagyon figyelte, hogyan csinálják a többiek. Tapsolni nm volt hajlandó. Amikor aztán rákapott az ízére, tapsolt, dobogott és ment táncolni egyedül is, nagyon jól érezte magát. Az ő kis barátnője szintén a Mesi volt magyar óvodájából került, a kis Noa (magyar anyuka, dél-amerikai apuka), aki 3 múlt, hosszú fekete haja van és hosszú kékfestős ruhában táncolt velünk. És nagyon aranyosan foglalkozott a Kingával.

A szülők most először kerültek olyan helyzetbe, hogy álltak és beszélgettek másokkal, és a lányok néha elsuhantak mellettük.
Mindenki fel volt pörögve és nehéz volt eljönni este, még mielőtt a felnőtt táncház elkezdődött volna.

Vasárnap reggel 8

Buborékok

A költözésről részletesebben

Mert eddig nem volt időnk letölteni a képeket (most se nagyon...), így utólag számolunk be a költözésről.
A lányok velünk voltak és nagyon élvezték az izgalmakat. Végül egy magyar brigád költöztetett minket, akik nagyon jó arcok voltak és a gyerekekkel is kedvesen elbeszélgettek.
Kétszer kellett fordulniuk, mert nem fértünk be a teherautóba. így hosszabb lett a nap, mint terveztük.

Előtte este még hajnal 2-ig dobozoltunk a Levivel, de azért jó volt, hogy egy nap alatt lezajlott az egész. Így mennek le itt a bútorok a hatodik emeletről, az erkélyen keresztül, lifteskocsival:

A lányok közben a saját szobájukat pakolták össze és szedték le a falmatricákat, amiket majd az új szobájukban hasznosíthatnak újra.

Mesi musical

Mesi az év során járt egy angol-francia nyelvű táncra kéthetente, ahol balettot, szteptáncot és éneket vegyesen tanítottak.
Ami számunkra nem volt világos, hogy az év végén egy nagy előadással zárul a program, ami bár a nagyobbaknak volt fontosabb, de a kicsik is szerepeltek, így a költözés előtti héten háromszor két órás főpróbára kellett vinnem a Mesit ahelyett, hogy otthon dobozoltam volna...
Ő nagyon élvezte, főleg, hogy igazi színháztermet béreltek, majdnem tele volt a nézőtér, és a végén természetesen a legjobb volt a taps, a meghajlás és a virág.

A kétórás műsorban a kicsiknek egy táncuk és egy énekük volt, de mi azért végignéztük az egészet (a költözés várhatott...).
Felvételeket nehéz volt készíteni a fényviszonyok miatt, de azért talán sikerül egy kis ízelítőt adnunk.

Előadás előtt a közönség izgatottan várta, mikor juthatnak be a színházba... khmmm...

Mesi itt a képen balról az ötödik.

Egy kis ízelítő az egyik főpróbáról:

És a vége:

Ki aludt így?

Emlékeztek még a Mesire, amikor még így aludt? Kinga is kényelmesnek találta.

Az első nap otthon

Csak röviden az első nap élményeiről.
A reggeli, és a nassolók,  akik nem bírták kivárni,  amíg előkerülnek a tojássütéshez szükséges kellékek.
A kis téren a ház előtt lehet virágot szedni és hintázni.
Ebéd után pedig fagyival kifeküdni a kertbe.

Amint a fentiekből is kiderül,  a pakolásra,  kicsomagolásra,  szortírozásra és berendezkedésre nem maradt sem időnk,  sem kedvünk.

Úgy látszik, lemaradtak a képek ehhez a bejegyzéshez, utólag idecsapom őket...

Az első vacsora új otthonunkban

Ma sikeresen átköltöztünk új otthonunkba, a rixensart-i Farkastó utcába.
A múltkori szomszédünnep napjával ellentétben ma az idő is szép volt (és meleg is - ahogy itt mondják, a nyár ebben az évben szombatra esett), így a költözés időjárási bonyodalmak nélkül, simán ment.
Úgy tűnik, jól választottuk a költöztető csapatot is, ügyesek és segítőkészek voltak.
Ma mindenki jól fog aludni a szabadtéri vacsora után.

Ebéd meglepetéssel

Szerdán a Mesinek rövid napja van az iskolában és gyakran ebédelünk menzán.   Én nehezen találok a fogamra való ennivalót,  de azért vállalható. 
Ma is próbáltam megtudni az egyik húsról,  hogy mi és milyen szósszal van de végül mindegy mit mondanak, az tetszett a legjobban.
Hamar gyanakodni kezdtem, marhának túl rózsaszín,  halnak túl csirkeizű volt, piszkálgattam à sok kis csontot benne.
Egyszer csak megszólal a Meske : -'Anya,  hogy ízlik a nyúl? '
-'Micsoda? '
-'A bácsi mondta neked, hogy ez nyúl.  Csodálkoztam is, hogy ezt kérted. ..'
-'A a a a a,  szólhattál volna. '
-'Nem tudtam,  hogy nem érted. ..'

Így Anya sült krumplit ebédelt,  mert nem jött be neki a nyúl,  Mesi viszont vígan tömte magába a paradicsomos húsgolyót.

Vasárnap délutáni kreatív

Ideálisnak tűnt az alkotói szabadság kibontakoztatása. Az asztalt egy régi karton védte, a lányok ruháit pedig a régi, kreatívkodásra használt pólók. Mi egyéb lehet még festékes...?
Amint kiderült néhány kép elkészülte után, sok minden más, de leginkább önmaguk...
Hogy ki kezdte és hogyan, arról lemaradtunk, a többi viszont magáért beszél... A víz fekete volt a kádban...

Elkezdtük a dobozolást. ..