A legjobb ajándék, a hó

Bár csak pár nappal karácsony után érkezett, mégiscsak nagyon örültünk a havazásnak. Persze csak szolidan esett, pont, amennyire kellett.
Éppen barátainkhoz voltunk hivatalosak Overijse-be, és velük együtt ki tudtunk menni a közeli rétre szánkózni. Hógolyózásra és hóember építésre már nem volt alkalmas ez a hó, de így is jót szórakoztunk.
Kingát eleinte zavarta, hogy hideg, de aztán ő is lecsúszott Apával a szánkón néhányszor, és már jobb kedve is lett.

A karácsony

Ideje elmesélnünk a karácsonyt.
A nagy kulturális csatában az angyalka, Jézuska és St Nicholas ellenében Santa nyerte a versenyt Rudolffal, a pirosorrú rénszarvassal. (Időközben az is kiderült, hogy a holland részen pedig St Nicholas Spanyolországból jön, és a hajóból kiszállva fehér lovon érkezik...)
Szóval, Santa nagy örömére 24.-én este Mesi kikészített egy pohár tejet, gyömbéres kekszet neki, és vizet és répát ppedig a rénszarvasoknak... el is fogytak, megrágcsálódtak az ennivalók...

A vártnál sokkal több ajándék várt minket a fa alatt. Mesi már hajnalban felkelt, fél hatkor fogta Apa hálózsákját és lekempingezett a fa alatt az ajándékok mellett és addig őrizte azokat, míg a család többi tagja (nem sokkal utána) fel nem kelt.

Az ajándékok kibontása már gyorsan ment. Családunkon kívül Rosie ismét kitett magáért és karácsonyi pólókat és sapkákat küldött a lányoknak.

A fő attrakció a Jégvarázs ruha volt, és miután Kinga nem kapott most ruhát, a régi piros hercegnő ruhába öltözött be.

A sok ajándékot fel sem lehet sorolni. Még eltelik egy kis idő, mire mindegyikkel játszanak.
Kinga kapott egy angol nyelvű mesekönyvet is, aminek szintén sikere volt.

Mesi még kapott egy ágyneműt is, aminek már nagyon ideje volt, hiszen a kisgyerek takaró alól már kilógott a lába. Így most már felnőtt méretű ágyneműje van, aminek Apa és Anya is nagyon örül, akik néha szintén abban az ágyban kötnek ki, ha pihenni szeretnének.

Noel musical tábor

... azaz karácsonyi kétnapos kis zenés-táncos tábor, ahol a második nap végén a szülők (és kistesó) megnézhették az addig tanult kis lépéseket és énekeket.
Mesi nagy örömmel ment és szerepelt annak ellenére, hogy angol és francia dalokat tanultak. A francia dalhoz esélye sem volt, hogy megtanulja két nap alatt, gyors volt és hosszú szövegű. Az angol ének viszont meglepően jól ment, pedig nem a szokásos egyszerű gyerekdallamokra épült.
A táborban (a szteptánc tanárai tartották) vegyes korosztály volt, és úgy tűnt a nagylányok megszerették a Mesit, kapott tőlük két saját készítésű karácsonyi üdvözlőlapot is, a legaranyosabb lánynak dedikálva.

Az előadásra várva Kingával sikerült az első sorba ülnünk, ami abból a szempontból hiba volt, hogy a Mesi mindig kiintegetett neki, a Kinga pedig bekiabált a Mesihez. De azért mindketten nagyon élvezték a show-t.

Advent a magyar iskolában

Még a karácsony előtti utolsó héten az ovisok meghívták a családjaikat egy közös adventezésre. Bemutatták, hogy milyen énekeket és verseket tanultak, és kaptunk egy karácsonyi lapot is.
A szülők hozzájárulásával volt egy kis terülj-terülj asztalka is az ünneplés után.
Nálunk a családot Anya képviselte, és sikerült néhány rossz minőségű felvételt készítenie,

És ezen a héten búcsúzott el Mesi ettől az iskolától / óvodától is. A kis barátaival igyekszünk még sokszor találkozni. Linni, a legjobb barátnője nagyon sokat sírt az utolsó napon, amikor megtudta, hogy nem lesznek már együtt.

Búcsúzóul még sikerült megszereznem néhányat az óvodában évközben készült képekből és leválogatnom azokat, amiken a Mesi is rajta van. Itt lehet megnézni ezeket.

Bukfenc

Mostanában sokat gyakoroljuk...

Karácsonyi előkészületek

Már régóta számoltuk a napokat, mennyit kell aludni még karácsonyig, és amint megérkezett a  fánk, és Apa felállította, azonnal neki is láttunk a díszítésnek. Szerencsére a kis segítők értették a dolgukat és gyorsan kész lett a mű.

Mindamellett is sokat alkottak, rákaptunk a festésre, gyurmázásra, dekopázsra... Hiába az elővigyázatosság, az asztalterítőnk bánta...

És ha már karácsony, most már két segítségem is akad a konyhában is, bár ettől a feladat nem lesz könnyebb... sőt...
Megsütöttük együtt a kedvenc banánkenyerünket, mégha a banánból furcsa módon hiányzott a fele is...
és a karácsonyi muffintepsiben készült töltött pitéhez is gyúrták-nyújtották a tésztát a lányok, bár ott meg néhány nyers rizs került bele valami csoda folytán, amit aztán csipegethettünk ki belőle (még sütés előtt).

Karácsonyi vásár - Monschau

Múlt hétvégén meglátogattunk egy karácsonyi vásárt.

Mesinek az itteni soknyelvűség után meg sem kottyant, hogy ott németül beszéltek, hiszen a határon túlre autóztunk, a meseszép hegyvidékre. Bár nagyon figyelt, hogy Apa ugyan mit is mond a pincéreknek és egy szót sem értettünk belőle.

Nem mintha itt nem lett volna karácsonyi vásár, de mindenki nagyon dícsérte ezt az elbűvölő kisvárost. És valóban, nem vártuk volna, de már az odaút is gyönyörű volt, ahogy a hegyek közé értünk (innen kb két óra), és meg kellett állnunk az idei év első havt megkóstolni, hógolyózni.

Maga a városka is nagyon bájos, simán lepipálta az eddig általunk látott összes helyet a környéken.

Két másik családdal együtt mentünk, jól éreztük magunkat, ittunk forralt bort, ettünk korhely kaját és emlékül vettünk a fára díszeket az egész évben karácsonyi házból.

Az angol Mikulás

Szombaton elmentünk a lányokkal az angol boltba, mert hallottam, hogy érkezik oda is a Mikulás. Kicsit hamarabb érkeztünk, így elsők voltunk, akik megcsodálhatták Santa feldíszített barlangját, a fenyővel, a hatalmas karosszékkel, és az ablakok mögött megcsodálható sarkvidéki tájjal, hóeséssel és állatokkal.
Na itt látható volt pingvin is, rénszarvas is, jegesmedve is...
Amíg vártunk, felfedeztünk egy kis zenélő-táncoló karácsonyfát, és ez tökéletesen elszórakoztatott minket a hátralévő kis időben.

Majd a hangosbemondóban hallottuk, hogy bemondták: 'Megérkezett a Mikulás.'
Mesinek nagyra  nyíltak a szemei és izgatottan figyelt. A lépcső felől (mi fent voltunk a másodikon) csengő hangja és nehézkes lépések hallattszottak. Mesi szinte ugrált izgalmában. És végre felbukkant a Mikulás. Kedélyesen köszöntött mindenkit, és megdícsérte a Mesit és a Kingát, hogy szép piros ruhában vannak. Majd elhelyezkedett a foteljában és elaludt.

Mivel mi voltunk az elsők a sorban, nekünk kellett felébreszteni. Mesi hezitált egy kicsit, de a Mikulás egy nagy horkantással felébredt, majd elbeszélgetett a Mesivel.
Kingát semmivel nem lehetett rávenni, hogy közelebb merészledjen, szinte remegett a félelemtől, nagyon csimpaszkodott belém, és ahányszor a Mikulás ránézett vagy hozzászólt, belefúrta az arcát a hónom alá. De utána már vidáman szaladgált és integetett búcsúzóul.
Még nevettünk egyet az elf-en, a Mikulás vicces manó-segítőjén, aztán egy gyors bevásárlás után (hiába, a 'hazai' ízek) igyekeztünk is haza.

Mesi néhány otthon kifesthető karácsonyfadíszt kapott a Mikulástól. És még az sem zavarta, hogy előző nap egy másik Mikulás csak franciául tudott. Azt hiszem, ott tartunk, hogz minden nemzetnek megvan a maga Mikulása...

A francia Mikulás

Kinga bölcsijébe is eljutott a Mikulás, méghozzá jó nagy csinnadrattával. Az egész család elmehetett megnézni, és a szervezők kitettek magukért.
Először is bemehettünk a Kinga csoportszobájába, a középső csoportos Katicákhoz. Ott eltöltöttünk egy kis időt, Mesi is körbenézhetett, kipróbálhatta a játékokat. Majd szüllők, gyerekek és ovó nénik együtt lementünk a földszintre, ahol az ünnepség volt.
A tornateremre nem lehetett ráismerni. A jászol állatait készítettk el mindenféle formában, kartonból, műanyagból, papírból... és nagyon ötletes megoldások születtek. Remek kiállítás született malacokból, tehenekből és sok más állatból. Terülj-terülj asztalkám is várta a vendégeket, ebben minden ovó néni részt vett, elvégre ők a házigazdák is egyben. Volt sok süti, innivaló és frissen sütött palacsinta. Nem győztünk repetázni.
A szabadban pedig igazi csacsik és kecskék várták a vállalkozó kedvű gyerekeket, aki boldogan simogatták és etették az állatokat. Kinga is megsimogatta őket, de tartózkodó maradt, elvégre tízszer akkorák voltak, mint ő. Mesit viszont nem lehetett elhozni onnan, a végén félő volt, hogz az egyik csacsit haza kell hoznunk vele együtt az autóban...

De egyszer csak az ovó nénik dalra fakadtak és megérkezett a Mikulás. Az itteni szokásoknak megfelelően mandarint osztogatott. Mesi megkérdezte, hogz felmehetünk-e a tetőre, hogy megnézzük, ott parkoltak le a rénszarvasok... Mondtuk, hogy ő most gyalog jött...
Az ovi gyerekeinek névre szólóan hozott ajándékot, Kingának egy kis konyhai edényt játék zöldségekkel. A nagy testvérekre is gondoltak, Mesi egykis édesség csomagot kapott.

Nagyon jól éreztük magunkat és nehéz volt elindulni hazafelé.
A végén még a Kinga ovó nénijeit is sikerült lekapnom egy kupacban, csak sajnos nem lett jó a kép.

A sok képet itt lehet megtekinteni.

A hét slágere, a gyurma

Hirtelen ötlettől vezérelve került a gyurma az asztalra, és azóta is gyakran előfordul ott (meg alatta, körülötte és mindenhol máshol)
Kinga nagyon figyelmesen próbálja utánozni Mesi alkotásait vagy az én ügyeskedéseimet.

Christmas Carol Service

... avagy a cserkészek karácsonyi összejövetele.
Szerettünk volna templomba menni vasárnap, bármennyire is ritkán fordul elő. Mesi is a többi kiscserkésszel énekeltek egy kis dalt Rudolfról, a piros orrú rénszarvasról.
A nagyobbak felolvastak vagy énekeltek. Még Apa is lelkesen csatlakozott, mert legtöbbjük a népszerűbb zsoltárok dallamaira épültek.
Az egész az angolokra jellemző módon nagyon rugalmas, nyitott és gyerekbarát volt.
A szertartás után egy kis összejövetelen kaptunk sütiket, gyümölcslét és Anya nagy örömére forralt bort is.

Sajnos jó kéoeket képtelenség volt telefonnal készíteni, de amúgy is szarvasagancs és piros orr takarta a gyerekek arcát. Mesi legelöl áll középen, zsebre dugott kézzel.

Mi a Kingával oldalra ültünk, hogy tudjon szaladgálni. Bátran nekki is indult középre és addig-addig nézelődött, míg megtalálta Mesit a csrkészek között és odament hozzá.
Bár Mesi a szertartás elején és végén zászlóvivő volt, mégis magával vitte Kingát, aki így önkéntesként csatlakozott a mozgalomhoz.

Itt járt a ... khmm... Mikulás?

Péntek éjjel megérkezett hozzánk a Télapó, valószínűleg szánon rénszarvasokkal... vagyis Szent Miklós, akit itt püspöki ruhában ábrázolnak és krampusz kíséri.
Mindenesetre mindenki cipője, csizmája tele volt ajándékokkal.

Nem is csoda, mert előző este a lányok nagy szorgalommal tisztították őket fényesre.

Reggel nagy volt az izgalom, nem lehetett sokáig szundikálni (nem mintha ez máskor opció lenne)

Mindenki kapott saját kis csokifigurát is, ebből kettő nagyon gyorsan el is tűnt...

Az ajándék karácsonyi dekorációk jó ideig az asztalnál tartották őket.

Most karácsonyig ki kell bogoznunk a három kultúra variációit, hogy mégis Santa Claus vagy az angyalkák hozzák az ajándékokat. Bár akkor már nem ez lesz a legfontosabb.

Az adventi koszorú és naptár

A karácsonyi előkészületek megkezdődtek december elsejével. Előkerültek régi dolgok a szekrény mélyéről, mint például a Télapó segítőinek a manósapkái. Bár egy kis játék után vissza is kerültek a szekrénybe.

Mesivel együtt díszítettünk adventi koszorút (azért az alapot úgy vettük), a sok-sok tobozt, amit nyár óta gyűjtögetünk, aranyra, ezüstre és bronzra festettük.

Az adventi naptárral valaki más dolgozott sokat... A sok kis piros-fehér boríték egy nagy karácsonyi puzzle darabjait rejtik, és mire eljön Szenteste, a kép is teljes lesz.
Mesi nagy lelkesedéssel rakosgatja minden reggel. Kinga ebben még nem tud részt venni, de ő így is boldog.