Nem vagyok biztos benne, hogy gyereknap volt-e, de mindenesetre a gyerekeknek szólt az egész.
Volt ott minden, óriás csúszda, óriás buborékfújás, felfújható ugrálóvárak, dodzsem, íjászat és rengeteg minden, amit ki sem próbáltunk.
Különböző intézmények (bankok, galériák stb) képviseltették magukat valamelyik eseményt szponzorálva vagy maguk alkalmaztak lufihajtogatókat vagy arcfestőket.
A játéksor után két kis tó között voltak a kajás sátrak, de mi piknikkel készültünk. Mesi a többi gyerek hatására feltétlenül szeretett volna vattacukrot, és kiderült, hogy nem szereti. Hurrá! Egyébként megtanultuk, hogy a vattacukrot itt Barba papának hívják. De komolyan.
Mi másik két családdal egyeztettünk, hogy ott piknikezünk, Csabáékkal (a volt osztálytárs, két fiú) és Noémiékkel (ott 3 fiú van és várják a negyedik babát), de ott még több magyar családdal is összefutottunk. Mindenesetre sok időt töltöttünk a füvön, és jöttek-mentek az emberek és gyerekek. Noémi kijelentette, hogy ő nem csinál ezer szendvicset a fiúknak, inkább készített egy gyors tésztasalátát, amiért a Kinga otthagyott engem, és ott kuncsorgott újabb falatokért, pedig ecet, só és bors is volt rajta... Ez látható az egyik képen, amikor egy csomó nagyobb gyerek között üldögél. A mögötte lévő fiú kék pulcsiban a Huba, Noémi legidősebb fia, aki Mesivel egyidős és nagyon jól kijönnek egymással.
Az óriás csúszda nagy élmény volt mindenkinek, hamar hosszú sor állt előtte. Zsákon kellett lecsúszni 20 métert. Még Kinga is kipróbálta, rámkötve.
Képek itt láthatóak.
No comments:
Post a Comment