Telnek a napok, és kevés új hírértékű dolog adódik, és bár a gyerekeket mindig lehetne fényképezni, mégsem sikerül mostanában, de ez inkább technikai nehézségekre vezethető vissza.
Szóval pénteken volt a magyar ünnepség. A másik iskolában rendezték, ahova a szülőknek kellett elvinni a gyereket, parkolni nem engedtek benn, így az utcán kellett helyet vadászni, majd onnan berohanni. Maga az ünnepség kint volt az épület előtt, gyakorlatilag utána busszal visszavitték az ovódásokat a saját sulijukba, így nem is voltunk a nagy iskola egy épületében sem.
Reggel elég hideg volt, és a műsor maga rettentően emlékeztetett gyerekkorom oroszos ünnepségeire. Szegény gyerekek ott álltak és nézték, ahogy a nagyobbak közül páran elszavalták a Nemzeti Dalt, ahogy mindenki elénekelte a himnuszt, a nagykövet úr beszédet mond, majd nagyobb gyerekek citeraszóra körbesétálnak (bocsi, táncolnak). Csak álltak ott végig, kezükben a saját festésű zászlóval, és fogalmuk sem volt róla, hogy mit 'ünnepelnek'.
Viszont nagyon fáztak, többen is elkezdtek sírni. A végére Mesi is, aki utána nem volt hajlandó visszamenni az oviba, így hazavittem.
Otthon viszont felöltöztettük az ünnepfát nemzeti színekbe, de arról, hogy mit ünneplünk, most még nem beszéltünk.
No comments:
Post a Comment