A tükör a barátom

Voltunk ma játszóházban a Kingával. A szokásos keddi helyünkre mentünk, miután Mesit (jó nagy késéssel) bekísértük az iskolába.
A játszóház babarészén az egyik falat térdig tükör borítja. Ezt már korábban is kiszúrtuk, de most kifejezetten sok időt töltöttünk előtte... és nem, nem sminkeltünk...

Kinga mászik

Hétfőtől egyszercsak Kinga elkezdett négykézláb mászni.
Csak úgy, minden további nélkül átváltott az új módszerre...

Mesi 5 éves

Úgy látom, kimaradt a Mesi ötödik szülinapjáról a beszámoló.
Pedig nem is szülinap, inkább szülihét lett belőle, a vártnál jóval több ajándékkal.

Kezdtük azzal, hogy pont azon a héten látogattunk vissza Teddingtonba. Így a családi ünneplés egy olcsó szállodai szobában zajlott, a Tesco-ban vett kész torta ment is hozzá stílusban.
Az ajándékok meglepően sok Barbie-t rejtettek (miután még egy, még karácsony előtt rendelt csomag is előbukkant), de ezt az ünnepelt egyáltalán nem bánta.

De volt ünneplés a Rosienál is, Scarlettal pár nap különbség van köztük, így megajándékozták egymást, és persze Bendéék is készültek a jeles napra.
Sőt, pénteken beugrottunk Mesi volt iskolájába, a Carlisle-ba, ahova csak pár hónapot járt, mégis nagy szeretettel fogadták, a gyerekek emlékeztek a nevére, a tanárnő maga mellé ültette és meséltette az új élményekről, és mikor kiderült, hogy szülinapja volt, ott is megköszöntötték és elénekelték neki a 'Happy Birthday'-t. Ha úgy szerveztük volna, ott is maradhatott volna egész napra is.

 Mi is szerveztünk még egy meglepetést Mesinek (improvizáltunk, így nekünk is az lett). Bementünk Londonba, és a Piccadilly Circus-től nem messze van a Rainforest Coffee (azaz Esőerdő Kávézó), amire sikerült rábukkannunk. Sokkal többet nyújtott, mint amire számítottunk. Az egész étterem (mert végül is az) esőerdőként funkcionál, a fák között állatok lapulnak (nálunk gorillák húzták meg magukat, kicsit arrébb jaguár hasalt egy ágon, de voltak majmok és madarak is). A hanghatások is elég élethűek voltak, például időnként kitört a vihar is, dörgött, villámlott, de az állatok is időről időre megélénkültek. Mindenesetre bejött a hely, arról nem is szólva, hogy amikor az asztalhoz vezettek minket, rá is kérdeztek azonnal, hogy van-e valakinek szülinapja, és persze Mesi kapott egy kis fagyitortát gyertyával, miközben a pincérek elénekelték neki a 'Happy Birthday'-t is.

Miután visszatértünk Brüsszelbe,  az ünnepségsorozat záróakkordjaként az új oviban is ünnepeltek. Nemcsak tortát kellett bevinnünk, hanem képeket az előző szülinapokról, ami ott felkerült a falra. Íme:

Március 15

Kicsit megint megcsúsztunk a blog folyamában...
Telnek a napok, és kevés új hírértékű dolog adódik, és bár a gyerekeket mindig lehetne fényképezni, mégsem sikerül mostanában, de ez inkább technikai nehézségekre vezethető vissza.


Szóval pénteken volt a magyar ünnepség. A másik iskolában rendezték, ahova a szülőknek kellett elvinni a gyereket, parkolni nem engedtek benn, így az utcán kellett helyet vadászni, majd onnan berohanni. Maga az ünnepség kint volt az épület előtt, gyakorlatilag utána busszal visszavitték az ovódásokat a saját sulijukba, így nem is voltunk a nagy iskola egy épületében sem.

Reggel elég hideg volt, és a műsor maga rettentően emlékeztetett gyerekkorom oroszos ünnepségeire. Szegény gyerekek ott álltak és nézték, ahogy a nagyobbak közül páran elszavalták a Nemzeti Dalt, ahogy mindenki elénekelte a himnuszt, a nagykövet úr beszédet mond, majd nagyobb gyerekek citeraszóra körbesétálnak (bocsi, táncolnak). Csak álltak ott végig, kezükben a saját festésű zászlóval, és fogalmuk sem volt róla, hogy mit 'ünnepelnek'.
Viszont nagyon fáztak, többen is elkezdtek sírni. A végére Mesi is, aki utána nem volt hajlandó visszamenni az oviba, így hazavittem.

Otthon viszont felöltöztettük az ünnepfát nemzeti színekbe, de arról, hogy mit ünneplünk, most még nem beszéltünk.

Piknik

Vasárnap, 20 C és piknik a Sonian erdőben Brüsszelben.

Szerintetek hol a lakás kulcsom?

Kinga felállt