Barátkozás a pocaklakóval

Most már közeleg az idő, mikor Mesiből nagy testvér lesz.
Nagyon várja már a pillanatot, és a Rosie-nál 'big sister training'-et is kapott. Ennek szellemében segített a Rosie-nak a kisebb gyerekek körül az öltöztetéssel és vetkőztetésnél, ami mondjuk inkább egy egyenlőtlen birkózásra emlékeztet, de önbizalomban nem volt hiány.
Azt már kijelentette, hogy  kakis pelenkát nem hajlandó cserélni.

Sokszor a pocaklakó is része a reggeli vagy esti beszélgetésnek az ágyban, bár eddig nem sokat szólt hozzá.

Úszás

Mint tudjátok, Emese február óta úszni tanul. Ez mindössze egy félórás lecke vasárnap reggelenként, de már most is nagyon eredményesnek mondható.
Mondjuk mindig is szerette a vizet, de nem ment alá (nem úgy, mint kiskorában). Egy hónap alatt már ezt is megtanulta, sőt, most már a karcsapásokkal is próbálkozik.

Először nehéz volt úgy bemenni, hogy mi nem vagyunk vele, de szerencsére Steph, a tanár néni nagyon türelmes, és az a tudat, hogy közben Apa ott úszik a másik, nagy medencében szintén megnyugtatta. Az első pár alkalommal a Levinek oda kellett ülnie, és nézni a Mesit, majd pár perc múlva Mesi kegyesen 'elengedte' úszni.

Most már ő kéri, hogy menjünk, ne hagyjunk ki egy alkalmat se.

Farsang a magyar iskolában

Természetesen ez még februári történet.
Megkaptuk a körlevelet, hogy készülhetünk egy kis farsangi mulatságra, ahova a gyerekek és a vállalkozó kedvű szülők beöltözhetnek. Nem is akármibe, a hangulatot a Vadnyugat kellékei adták, így mi is cowboy vagy indián jelmezekben gondolkodtunk.
Nem így Emese. Mikor ez a téma szóba került, ő kerek-perec kijelentette, hogy spanyol táncosnő szeretne lenni, méghozzá hosszú, piros-fekete fodros-pörgős ruhában.

Nem volt mese, megindult a hajtóvadászat valami hasonló beszerzésére egy héten belül, miközben mindketten végig dolgoztunk. Éljen az internet, és a lehetőségek végtelen száma. Azért Rosie-val megbeszéltem, hogy meséljen egy kicsit a Vadnyugatról, minekután Mesi kiválóan tudott jíííhááázni, mint egy cowgirl és huhogni, mint egy indián, de a ruházat nem változott.

Egészen az utolsó pillanatig (szerencsére nem vettünk semmit), mikor is visszaestünk az aranysárga hercegnő ruhába, és az lett a végső jelmez.

Íme, néhány próbálkozás egy csoportképről.