Igen, nincs tévedés a dologban, jól olvastátok, valóban templomban voltunk a Mesivel.
Két hete vasárnap, mikor a Levi az egész napos jóga kurzuson volt, úgy gondoltam, jó ötlet lesz templomba menni.
Ne tessék nevetni vagy kiakadni, teljesen 'földi' dolgok vezéreltek. Ez a baptista templom Hampton Wick-ben, jártunk régen ide játszóházba, amikor még otthon voltam a Mesivel, és így hébe-hóba kapunk tőlük levelet (például küldtek képeslapot a Mesi szülinapjára, meg karácsonyra is).
Szóval, most is kaptunk egy meghívót az Aratáshoz kötődő hálaadásra, ahol lesz gyerek program is. Így mi is elmentünk.
Kicsit ciki volt, hogy ez egy kicsi közösség (kb 20-an voltak), így rögtön örvendezni kezdtek, hogy végre új arcok is jönnek, de igyekeztem hátul maradni, hogy ne lássák, nem tudok részt venni az imádkozásban és az éneklésben (ebből sok volt, és mind vidám és lelkesítő).
A gyerekeknek be van rendezve hátul egy játszósarok, így nem unatkoznak az istentisztelet alatt. Amint látjátok, Mesi is hamar kényelembe helyezkedett egy oroszlánon.
Voltak tanmesék az elvetett magról meg ilyesmi, ahol a gyerekeket bevonták játszani, utána pedg elmehettek egy hátsó terembe festeni, ragasztani stb. Én is mentem a Mesivel.
Ja, és ha lehet látni a képen, sokmindent összehordtak a középen álló asztalra, mert ez mutatja, mennyi mindenünk van, és mivel tudunk segíteni a rászorulókon. Az idei évben egy ugandai iskolának gyűjtenek mindent, és viszik ki. És tényleg, az asztalra tett mindenki valamit a kamrájából, volt ott agyümölcstől kezdve konzerveken át minden, meg iskolai dolgok is, mint füzetek, ceruzák, radírok stb.
A szertartás után kaptunk teát, kávét, kekszet és ott lehetett maradni beszélgetni. Én is váltottam pár szót néhány emberrel, köztük a lelkész nénivel (?), aki tartotta az istentiszteletet.
Összességében jó volt a közösségi szelleme az egésznek.
