Karácsonyi előkészületek

Miután nemsokára hazarepülünk, ezért nem is nagyon csinosítottuk ki a lakást karácsonyi díszekkel - ezt majd otthon úgyis be fogjuk pótolni még az ünnepek előtt.

Annyit azonban megcsináltunk, hogy narancsba szúrkáltunk szegfűszeget, hogy jó illatú legyen az otthonunk.

Hétvégén Judithoz voltunk hivatalosak vacsorára (neve napja alkalmából). És ha már közeleg a karácsony, Judit angol lakótársa, Rowan ezt kihasználva gyorsan felállította a műfenyőt, amit Mesi segítségével fel is díszített.

Meske teljes áhítattal viseltet minden karácsonyfa láttán, így nagy kitüntetés volt ez a számára. És egyáltalán nem zavarta, hogy Rowanhoz angolul kellett beszélnie, míg a többiekhez magyarul.

Ui: Külön köszönet Adélnak és Rebekának a szép ünneplős-pörgős szoknyáért, nagy sikere volt.

Itt járt a Mikulás..

... és hozott Meskének bugyikat meg csokit és persze virgácsot is...

...és bár Apa és Anya bakancsába is került csoki, valahogy a szájukig már nem jutott el. A virgács bezzeg ottmaradt nekik!

ABC

Bár nemsokára repülünk haza, azért ezt még gyorsan elújságolom.

Rosie elkezdett írni a Mesivel és az eredményen maga is meglepődött.

Az alábbi rajz címe pedig 'Az oroszlán és Apa' (gondolom, ez mindenkinek teljesen egyértelmű)

Reggeli önállóan

Teljesen friss, ma reggeli képeket lehet itt kivételesen látni. A piritóst el kellett készítenünk, de a többi önkiszolgáló módon működött.

Délelőtt a Heni-Attila-Bende-Szofi csapattal bementünk Kingstonba és megnéztük az éneklő medvéket. Még jó, hogy a Mesi és a Bende olyan kicsik, és könnyen előre tudtak furakodni a tömegben. Látjátok őket a korlátnál?

Végül, hogy egy kis képdömpingben legyen részetek, a Rosie-tól is kaptunk újabb fotókat, ezeket itt lehet megnézni.

Amy szülinapja

Átmentünk a szomszédba az Amy szülinapját köszönteni. Gyertyát gyújtottunk, elénekeltük a Happy Birthday-t és ajándékot is vittünk.

Utána Mesi leült a zongorához is még, amint láthatjátok, és most először történt, hogy nem csak kézzel csapkodta a billentyűket, hanem finoman, az ujjaival játszott. Igaz, mindezt igazi szinésznőként, a kötelező figyelmet és ovációt kiharcolva.

Nem játsszunk az étellel!

Mi történik, ha vacsorára Apa két franciakenyeret hoz haza? Nos, általában leültünk volna szendvicsezni, de kivételesen Anyának feltétlenül kardoznia kellett (és kivételesen nem videózott...)

Természetesen az egész lakás tiszta morzsa lett és fel kellett porszívózni.

Néhány kép a Mesiről

Mivel már régen írtam, gondoltam felrakok néhány képet emlékeztetőül, amíg utol nem érem magam, illetve a blog utol nem ér minket.

Így kell fogat mosni

Íme, néhány pillanatkép az esti rutinból, melynek egyik műsorszáma az önálló fogmosás (Nem anya, nem anya, nem anya, Mesi tudja!!!!!!)

Miután Mesi már hozzászokott a sok fényképzéshez, ő maga is már a kamera másik oldalán is próbálkozik, így készíítettünk egy képet a fogkeféjéről is.

1-2-3-4-5

Így mutatja a Mesi a számokat a kezén. Igazából csak a 4-es különbözik, csak olyan aramyos..

A meleg októberi hétvége

A 28 C-os októberi rekordhőmérsékletre való tekintettel elmentünk kirándulni egyet Heniékkel, Judittal és Kemával.

Egy kellemes kis parkban voltunk, ahol a gyerekeknek a legfőbb attrakció egy tocsogó medence volt.

Nekem nincs sok képem erről, de szerencsére a Heni már felrakott mindent a netre, ide tessék klikkelni, hogy lássátok a képeket. A bal felső sarokban lehet a slideshow-ra kattintva egyesével megnézni a képeket.

Vannak az albumban régebbi képek is, mint például Bendével a Bushy park játszóterén, vagy náluk a lakásban. (az aggódó nagyszülőket figyelmeztetem ezúton, hogy van sírós kép is köztük, de a Mesinek nem történt baja, pusztán azért sírt, mert a kereplővel nem mehetett közel az alvó Szofi babához)

Mi történik, ha...

Mi történik, ha Mesi lenyúlja Anya rúzsát, hogy kirúzsozza a száját, és amikor Anya nem figyel, akkor a rúzs kupakját elrejti a mosógép leglehetetlenebb zugába, ahol az öblítő folyik le a dobba?

Nos, Anya ideges lesz, Apa pedig sztoikus nyugalommal belátja, hogy a feladat megoldása rá vár.

Pedig sok mindent kipróbáltunk előtte, mint szemöldökcsipesszel benyúlni, evőpálcikával kotorni, sőt porszívóval kiszippantani, végül mégiscsak egy megoldás maradt...

a trambulinon

Múlt hétvégén átmentünk játszani az egyik volt kismama társamhoz.

Nekik nagy kertjük és egy még nagyobb trambulinjuk van (na jó, talán nem nagyobb a kertnél). Azt mondta, ez volt eddig a legjobb vásár, mert mindkét fia nagyon élvezi és sokat ugrálnak kint.

Többen is átmentünk hozzájuk, de a lányok közül egyedül Mesi lelkesedett be a trambulinra. Azóta is kérdezgeti, mikor megyünk legközelebb.

a templomban

Igen, nincs tévedés a dologban, jól olvastátok, valóban templomban voltunk a Mesivel.

Két hete vasárnap, mikor a Levi az egész napos jóga kurzuson volt, úgy gondoltam, jó ötlet lesz templomba menni.

Ne tessék nevetni vagy kiakadni, teljesen 'földi' dolgok vezéreltek. Ez a baptista templom Hampton Wick-ben, jártunk régen ide játszóházba, amikor még otthon voltam a Mesivel, és így hébe-hóba kapunk tőlük levelet (például küldtek képeslapot a Mesi szülinapjára, meg karácsonyra is).

Szóval, most is kaptunk egy meghívót az Aratáshoz kötődő hálaadásra, ahol lesz gyerek program is. Így mi is elmentünk.

Kicsit ciki volt, hogy ez egy kicsi közösség (kb 20-an voltak), így rögtön örvendezni kezdtek, hogy végre új arcok is jönnek, de igyekeztem hátul maradni, hogy ne lássák, nem tudok részt venni az imádkozásban és az éneklésben (ebből sok volt, és mind vidám és lelkesítő).

A gyerekeknek be van rendezve hátul egy játszósarok, így nem unatkoznak az istentisztelet alatt. Amint látjátok, Mesi is hamar kényelembe helyezkedett egy oroszlánon.

Voltak tanmesék az elvetett magról meg ilyesmi, ahol a gyerekeket bevonták játszani, utána pedg elmehettek egy hátsó terembe festeni, ragasztani stb. Én is mentem a Mesivel.

Ja, és ha lehet látni a képen, sokmindent összehordtak a középen álló asztalra, mert ez mutatja, mennyi mindenünk van, és mivel tudunk segíteni a rászorulókon. Az idei évben egy ugandai iskolának gyűjtenek mindent, és viszik ki. És tényleg, az asztalra tett mindenki valamit a kamrájából, volt ott agyümölcstől kezdve konzerveken át minden, meg iskolai dolgok is, mint füzetek, ceruzák, radírok stb.

A szertartás után kaptunk teát, kávét, kekszet és ott lehetett maradni beszélgetni. Én is váltottam pár szót néhány emberrel, köztük a lelkész nénivel (?), aki tartotta az istentiszteletet.

Összességében jó volt a közösségi szelleme az egésznek.

Mint tudjuk, a zenei nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Szerencsére kedves szomszédunk, Amy nemcsak profi fuvolista, de elektromos zongorája is van, nameg kedve Mesinek egy kis zenét tanítani.

Az órák persze ebben a korban még nem rigorózus skálázásal kezdődnek: hol egy mesekönyv a téma, hol Mesi néhány kedvenc dala.

Amy véleménye szerint Mesi a modern szerzőket részesíti előnyben, s ez igaz is, ahogy a videón is hallhatjátok: Schönebrg, Nono, Varése, ki tudja, mit hoz a holnap...

Rosie nyuszijai

Kettő is van belőlük, bizony.

Még a nyári szünet előtt érkeztek a Rosie házába, és azóta is az összes gyerek őket eteti.

Jó helyük van, egy kis ház a kertben, meg van egy kis elkerített rész is, ahol futkározhatnak.

a nagy bicikliverseny

Amint visszaértünk, a következő nagy kihívás a 12 órás montain bike verseny volt, amire Levi egy négyfős csapat tagjaként indult.

A verseny vasárnap volt, és déltől éjfélig tartott kint egy közeli erdőben.

Természetesen Mesinek és nekem is feltétlenül ki kellett mennünk szurkolni Apának és csapatának (Norbit a Mesi teljes áhitattal követte mindenhová). Septében készítettünk egy kis táblácskát, aminek nyele is volt, és egyik felére a csapat nevét nyomtattuk (Bob's leaving it late), másik felére pedig Go Daddy, Go (Gyerünk Apa, hajrá) feliratot. A kabátunk hátára is ragasztottunk ilyet, így minden résztvevő tudta, kinek drukkolunk.

Mesi nagy népszerűségnek örvendett, főleg, amikor a zápor után a méhecskés esőkabtjában virított.

Íme néhány kép, és egy videó arról, hogyan szurkoltunk.

Miután egész nap nem aludt, mi este 7 körül hazajöttünk, és beájult az ágyba.

A hős Apa még 10 másodperccel éjfél előtt megkezdte utolsó körét az erdőben, ami majdnem egy órát tartott, így csak fél 3 körül ért haza.

Ja, és 33.-ak lettek a 78-ból.

a hazatérés

Csak hogy megnyugtassunk minden aggodalmaskodásra hajlamos családtagunkat, szerencsésen megérkeztünk.

Mint azt mindannyian tudjátok, nem volt egyszerű az elindulásunk Budapestről, és utána még a gépen is várni kellett egy kicsit, a kapitány elmondása szerint a csomagokat kellett újraszámolniuk valami oknál fogva - nem is értem, miért...

Szintén megnyugtatásotokra közlöm, hogy (valószínűleg a légnyomáskülönbség hatására) Mesi telerakta a pelusát egy hatalmas adag kakával, és miután Levi ült a folyosó felől, rá várt a pelenkacsere nemes feladata.

A járat ovóda-járat lett az út második felében, ami nekünk jól jött. Mesi először a mögöttünk ülő nagylányokkal haverkodott össze, akikhez át is mászott időnként, majd a folyosón rohangált és mászott két hasonkorú kisfúval, amit már a többi utas és utaskísérő sem tudott figyelmen kívül hagyni.

Íme, egy rövid és zavaros felvétel a kaotikus ovóda-járatról.

Közkívánatra - az opera

Mint már skype-on és telefonon elmeséltük, egy művészeti fesztiválon voltunk a múlt hétvégén, Kemál és Judit társaságában.

Az 'Art in Action', azaz a művészet akció közben arról szólt, hogy megleshettük, hogyan készülnek a műalkotások. A festő festett, a szobrász fúrt-faragott, a keramikus korongozott, az üvegfújó üveget fújt, a kovács kalapált, a szővőművészek szőttek, az ékszerészek gyöngyöt fűztek, és a méhészek... nos, ők is ott voltak.

Persze, mindent meg is lehette venni, és a gyerekeknek lehetett festeni, rajzolni, de a Mesit leginkább a zene ragadta meg. Az étkező részen felállított sátorban komolyzenei előadások voltak, amikor mi ebédeltünk, akkor éppen egy hegedűn és egy zongorán játszottak khmm-khmm, leginkább Brahms-ot, meg egyebeket.

Bár ez a bejegyzés leginkább Ildinek és Sándornak szól, kérném a vájtfülű hallgatóságot, hogy a felvételt ne minősítsék - mégiscsak egy telefon próbálta a legtöbbet kihozva magából megörökíteni mindezt...

Szóval, ebéd alatt szólt a hegedű és a zongora, és Mesi táncolgatott az asztalok között mezítláb (nagyon meleg lett, és nem volt nálunk szandál).

A nap végén pedig operát hallgathattunk ugyanott. Mesi volt az egyetlen kiskorú a közönség sorai között, de teljes odaadással hallgatta végig a műsort. Az egyik énekesnőtől egy műanyag virágot is kapott.

még egyszer a pizzáról...

...

És hogy miért olyan nehéz elkészíteni...

És mitől olyan érdekes az íze néha...

Mindez kiderül az alábbi videóból.

A repülősnap

Elkésett Apák napját ünnepeltünk a múlt héten (itt június elején van hivatalosan).

Levi kapott tőlünk egy lehetőséget, hogy kipróbálja a sárkányrepülést (persze szigorúan oktatóval).

Egy egész napos kirándulás lett belőle, hiszen Oxford mellé kellett mennünk, egy kis helyi, füves reptérre. Mindenki nagyon barátságos volt, és Mesivel ott játszhattunk a pálya mellett, amíg Apa repült. A végén persze ő is beülhetett a gépbe, bár ez a része nem annyira vonzotta.

Bezzeg Levi rögtön végignézte, milyen lehetőségek vannak kurzusokra és további repülésekre.

Alább egy kép róluk, és egy rövid videó a Levi egyik felszállásáról.

Mivel az idő elég felhős volt, ez nem kedvez a siklózásnak, így több rövidebb repülésből állt össze az óra (bár nekem erős a gyanúm, hogy ebbe az is belejátszott, hogy néha átadták neki a kormányt...)

Ki van itt ma?

Ez egy gyors és kissé reszketeg felvétel a Rosie előszobájáról.

Ugyanis mindenkiről rakott ki fényképet a lépcsőfeljáróhoz, és minden reggel a táblára teszik a Mesivel együtt azoknak a képeit, akik aznap ott vannak. (Remélem, érthetően magyaráztam ezt el).

Mindenesetre nagyon jól ki van ez találva, és talán az is kiderül, hogy milyen sok ember veszi körül a Mesit. A legjobb 'barátja' még mindig a Lucy.

szedd magad újra és újra 2

És néhány kép a második közös szedd magad akcióról.

Itt már az eper kezdett leérni, viszont beérett a cseresznye. Ilyet még nem is láttunk, dús fürtökben lógott a cseresznye a fákról (biztos jól kinemesítették).

Mesinek mindenesetre nagyon ízlett. És a végén még cseresznye-fülbevalója is lett.

Szedd magad újra és újra

Úgy látszik, nekünk ez lesz a hétvégi kertünk.

Teljesen jó, hiszen nem kell vesződnünk az ültetéssel, öntözéssel, kapálással stb, csak leszedjük, amit szeretnénk.

Az első óta még kétszer voltunk, és mindkét alkalommal elcsábítottuk a Heniéket is. Így a Mesi tudott a Bendével rohangálni, játszani - bár a Bende nem engedte neki, hogy megfogja a kezét vagy megölelje...

Képek az első közös szedésről: Bendével a ribizlibokrok között, Bende és Mesi karfiolt szed, valamint hogy végül mit hoztunk haza.

Ez utóbbiról csak annyit, hogy egész héten ezt ettük: csináltunk egy hatalmas csirkés-zöldséges levest, meg rakott karfiolt és gyümölcslevest. Ezenkívül a Levi már kétszer sütött poharas (joghurtos) sütit teleszórva minden gyümölccsel.

A női vezető

Először is elnézést kérek a ritkás jelentkezésért. Egyrészt a jó időben keveset vagyunk itthon, másrészt technikai problémák miatt nem tudtam videót felrakni a blogra.

De most újra itt, veletek.

Szóval, a női vezető ösztönből vezet, kevésbé figyel a forgalomra, inkább a zene ütemét követi mintsem az utat és találomra rángatja a kormányt.

Viszont mindezt nagyon élvezi.

Szedd magad!

Nagyon jó helyen voltunk ezen a hétvégén. Nem messze tőlünk van egy nagy farm, ahol 'szedd magad' akciókat tartanak májustól októberig az éppen szezonális zöldségekből és gyümölcsökből.

Apának sajnos most dolgoznia kellett, így nem tudott velünk jönni, de egy másik anyukával és hasonkorú kislányával mentünk - és biztos fogunk még menni, jó buli.

Szedhettünk volna répát, borsót és káposztát is, de most inkább a gyümölcsökre koncentráltunk. Hatalmas a gazdaság, így körbe kell vezetni az úton, és mindenhol ki van táblázva, hogy oda mit ültettek, és sok ott dolgozó segít megtalálni, hogy mi érik és hol érdemes szedni.

Amint az a képeke is látható, mi a lányokkal először is málnát szedtünk majd epret és végül egy kis piros (és fekete) ribizlit is.

Pizza

Nálunk így készül a pizza:

Először is a kenyérsütő gép elkészíti a tésztát, majd a kukta kicsit kinyújtja és laposra veri.

Hogy mi kerül a tetejére? Hát ami a keze ügyébe akad...