Első munkanap

Sikerült! Mindketten túléltük, és egyáltalán nem volt borzasztó!

Mesi jól elvan Rosie-val, nagyot sétáltak a folyóparton, sokat evett, aludt egy nagyot délután, majd a konyhában dobolt az edényeken. Mindezt onnan tudom, mert Rosie vezet egy kis naplót, amiben minden nap leírja az aznapi eseményeket, mit evett, mennyit aludt, hány pelust használt stb. Ez itt bevett szokás, a bölcsiben is így csinálják. Azonkívül délben kaptam egy sms-t is, csak hogy tudjam, rendben mennek a dolgok. Nagyon jól esett.

Bár az én első napom nem ilyen szórakoztató dolgokkal telt (és attól tartok, a többi sem), de kedvesen fogadtak és jó hangulatban telt. Otthagyni a Mesit nehéz volt, de utána már másra kellett koncentrálni. Sikerült reggel is és délután is a tervezett időben elindulni, így egész jól haladtunk az utakon. Bent tanulom az új dolgokat és próbálok emlékezni a régiekre. Ami nagy élmény volt a számomra, hogy zavartalanul megehettem az ebédemet, és végre egyszer forrón ihatom a kávét.

Mesi akkor sem borult ki, amikor 5-kor értementem. Átkéredzkedett hozzám, és vidáman tovább játszott a dobverőkkel (azokat haza is hoztuk, mert nem akarta vsszaadni a Rosie-nak).

Reméljük, mindez a továbbiakban is így folytatódik...

Ui: A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor először mentem a Mesiért munka után, és a Rosie-val ajtót nyitottak. Kicsit homályos lett, de a telefonommal készült.