Tuesday, 30 March 2010
Hasizom és fogócska
Jaj, de régen jelentkeztünk már, de tudjátok, hogy szalad az idő. Főleg az a kicsi, amit együtt tudunk tölteni. Gyorsan egy kis ízelítő, hogy olyankor mi is történik itthon.
Monday, 8 March 2010
Jön a tavasz, meg minden...
A késő téli napfény (ezen a szigeten májusban kezdődik valamirevaló tavasz) kicsalta a tömegeket a Bushy Parkba, s mi is csatlakoztunk ehhez a hevülethez, mert régen nem szívtunk friss levegőt.
Már az indulás előtt jelentős esemény történt, Mesi ugyanis alvás után magától lemászott az ágyról, kinyitotta a hálószoba ajtaját és átcsattogott hozzánk a nappaliba; mindezt ráadásul kábán, de békésen tette, a szokásos kelés utáni sírás nélkül. A trükköt csak egyszer kellett neki megmutatni, elmagyarázni.
Forradalmi volt az alkalom más szempontból is: ma először vettünk cipőt és mentünk hintázni (ld. a mellékelt ábrákat). Indulás előtt adóztunk a cipőbemutatás ősi kelta hagyománynak: az elsőszülött meggyőződik arról, hogy szülei is gyakorolják a cipőviselés szokását, majd a cipők méretét összehasonlítva megerősíti magában a családhoz tartozás tudatát, egyben az univerzumban elfogalt helyéét is. (Egyes források szerint Stonhenge kőóriásai a csillagok állása alapján elhelyezett hatalmas cipőket mintáznak.)
A lány sikeresen megtalálta a helyét a homokban (nem sokáig maradt az idegen közegben), majd a hintán is. Utána még a csúszdát is kipróbáltuk, de arra inkább sztoikus rezignáltsággal válaszolt, nem a korához illő boldog sikolyokkal.
Ezután különböző távolságból megtekintettük a park élővilágát, úgymint (távolsági sorrendben) fű és száraz levelek, kutyák, kacsák és egyéb vízi szárnyasok, szarvasok, biciklisták. Ekkorra kiderült, hogy a napfény csalóka, a szél pedig ellenséges, így másfél óra után egymást váltva fagyasztottuk a kezünket a babakocsi fogantyújához. Még szerencse, hogy Mesi abszolút nullában is alkalmas mennyiségű réteget viselt.
Elkezdődött az angol tavasz(?).
Tuesday, 2 March 2010
Első munkanap
Sikerült! Mindketten túléltük, és egyáltalán nem volt borzasztó!
Mesi jól elvan Rosie-val, nagyot sétáltak a folyóparton, sokat evett, aludt egy nagyot délután, majd a konyhában dobolt az edényeken. Mindezt onnan tudom, mert Rosie vezet egy kis naplót, amiben minden nap leírja az aznapi eseményeket, mit evett, mennyit aludt, hány pelust használt stb. Ez itt bevett szokás, a bölcsiben is így csinálják. Azonkívül délben kaptam egy sms-t is, csak hogy tudjam, rendben mennek a dolgok. Nagyon jól esett.
Bár az én első napom nem ilyen szórakoztató dolgokkal telt (és attól tartok, a többi sem), de kedvesen fogadtak és jó hangulatban telt. Otthagyni a Mesit nehéz volt, de utána már másra kellett koncentrálni. Sikerült reggel is és délután is a tervezett időben elindulni, így egész jól haladtunk az utakon. Bent tanulom az új dolgokat és próbálok emlékezni a régiekre. Ami nagy élmény volt a számomra, hogy zavartalanul megehettem az ebédemet, és végre egyszer forrón ihatom a kávét.
Mesi akkor sem borult ki, amikor 5-kor értementem. Átkéredzkedett hozzám, és vidáman tovább játszott a dobverőkkel (azokat haza is hoztuk, mert nem akarta vsszaadni a Rosie-nak).
Reméljük, mindez a továbbiakban is így folytatódik...
Ui: A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor először mentem a Mesiért munka után, és a Rosie-val ajtót nyitottak. Kicsit homályos lett, de a telefonommal készült.
Monday, 1 March 2010
A szülinap után
Mi sem természetesebb, mint hogy folytatódik a buli másnap reggel is.
Nincs megállás...
A szülinap
Eljött a nagyon várt pillanat, és egyéves lett a kislányunk! Nagy buli volt, sok vendéggel (a lakáshoz mérten) és még több lufival. Az ünnepelt természetesen kapott a szülinapi almatortából, és két kézzel tömte a szájába. Valószínűleg emiatt maradt el az ünnepi beszéd is, bár nagyon sokat fáradozott azon, hogy egyik vendége se unatkozzon. Emiatt még a délután alvását is kihagyta.
A meglepetéseknek nagyon örült, és ezúton is szeretné újfent megköszönni az ajándékokat.
Sok kép készült, de a megfáradt szülők még késlekednek az összeválogatással. Még szerencse, hogy a lelkes vendégek (bár maguk is fáradt szülők) összeállítottak egy kis albumot a képeikből, itt lehet csemegézni belőlük.
Subscribe to:
Posts (Atom)