A szülinapi ajándék. Az volt a kívánságom, hogy a Levinek és a gyerekeknek is megmutassam, milyen is egy rugby meccs hangulata Twickenham-ben, a rugby Mekkájában.
Így is lett, de Levi bedobott még egy színházjegyet egy zenés előadásra, Benjamin Button különleges életét néztük meg péntek este. Ő és a lányok amúgy is pénteken érkeztek, Peternek és nekem pár nappal előbb kellett mennünk munka miatt, de ugyanabban a hotelben voltunk.
A szombat egész nap Twickenham-ben telt, reggeli után indultunk is. Vicces, hogy annyira közel laktunk hozzá 10 évig, és soha nem érdekelt a rugby, de most kiderült, hogy milyen jó is. Bár korán mentünk, a vonatok már tele voltak szurkolókkal - mégiscsak 80,000 ember gyűlik össze a stadiumban.
Kicsit sétáltunk a Temze parton, megkerestük az ismerő helyeket, a helyi édességboltot, a helyi kocsmát, és végül a helyi indiai éttermet, ahol ebédeltük a meccs előtt. Nem hiszem, hogy sikerült a lányokat meggyőznünk arről, miért is imádja mindhárom felnőtt a curry-t, de ők is találtak meguknak ennyivalót.
A stadiumban mindig jó a hangulat, és mindenki jó fej, senki sem azért megy oda, hogy az ellenfél szurkolóiba belekössön, nagyon civilizált az egész. És nagyon jó buli, a meccsen kívül is. Utána kisebb élőkoncertek vannak több helyen is a stadiumban, ital és ételstandok, és persze lehet venni mindenféle rugby pólót, sapkát stb.
Természetesen ott maradtunk meccs után is egy kicsit (sajnos Anglia vesztett egy ponttal az utolsó másodpercben, de akkor is jó volt), mert amúgy sem lehet felférni a vonatra még egy-két órát, de volt mivel töltenünk az időt.
Este értünk vissza a hotelba, a lányok elmentek lefeküdni, és a felnőttek még megittak egy italt a bárban, mielőtt ők is aludni tértek.
Másnap együtt vonatoztunk vissza Brüsszelbe, és mindenki jó fáradtan kezdte a következő hetet, de azért megérte.
A képeket és videókat itt lehet megtekinteni.