Emese elsõ rugby meccse

 Március 25-én játszott elõször meccset a La Hulpe Rugby Club színeiben.

Persze nem ment zökkenõmentesen a dolog, mert elõtte pár nappal derült ki nekünk, hogy orvosi igazolás kell, hogy felvegyék a szövetségbe és a Club biztosítása õ is fedezze stb. Nagy szervezés és rohangálás után sikerült mindent elintézni, és aznap reggel kapta meg az engedélyt, hogy játszhat.

Miután sok betegség miatt kevesebben voltak, az ellenfél adott kölcsön néhány játékost, és meglepõ módon Mesi csapata nyert (de hivatalosan vesztettek, mert nem voltak elegen, és gyengébb csapat amúgy is)

Mindenesetre jó élmény volt. A képeket itt lehet megtekinteni.

Weekend Párizsban

 Már két hete, hogy beváltottuk Mesi születésnapi ajándékát: elmentünk egy igazi, nemzetközi rugby meccsre, ami ráadásul a '6 Nemzet' kupának a döntõ meccse is volt egyben, így nagy várakozás elõzte meg.

Sajnos a francia csapat elõtte héten megverte Írországot, így nagy lelkesedéssel mentek a meccsre, mert ha itt is õk gyõznek, akkor veretlenül nyerik meg a kupát. Ráadásul saját pályán...

Így is történt, sajnos az angolok nem játszottak túl jól, de azért volt néhány helyzetük.

Gyorsvonattal mentünk mindannyian Párizsba (kevesebb mint másfél óra odaérni Brüsszelbõl), és egy hotelt foglaltunk éjszakára, mert este 9-kor kezdõdött a meccs.

Elõtte délután a hotelhez nagyon közel megtaláltuk Párizs egyik legnépszerūbb rugby kocsmáját, ahol a délutáni meccset néztük meg, miközben megebédeltünk. Rengeteg szurkoló volt ott, franciák és angolok vegyesen, és még egy híres játékossal is sikerült a Mesinek lefotóznia magát.

A meccsre mindenki izgatottan ment. Jó nagyon a hangulat, nincs ellenségeskedés a szurkolók között (nem foci-kultúra), és sokan beöltöznek vicces jelmezekbe. Az a pillanat volt a legnagyobb hatással Levire és Kingára is, amikor belépsz a stadionba, és hirtelen kitárul a tér, és meglátod a 80,000 embert.

Mi pont olyan helyen ültünk, ahol nem volt több angol szurkoló körülöttünk, de így is hangosan szurkoltunk. A franciák körülöttünk jó arcok voltak, a gyerekek kaptak kekszet is tõlük. Miuta2n Párizsban volt, és a bajnokság utolsó meccse, és a francia csapat veretlen volt, így mindent beleadtak, nagyon látványos volt a meccs, és mindenki hangosan énekelte a Marseille-t.

Vasárnap reggel Péternek Londonba kellett utazni onnan, így Alexandra velünk maradt és velünk jött vissza Belgiumba. Végre felmentünk az Eiffel toronyba - bár nagy turista látványosság, még sosem voltunk fenn. És bár az ötlet tetszett mindenkinek, Anya és Emese a liftnél rájött, hogy nem szeretik a nagy magasságot, és enyhe pánik hangulatban emelkedtek 340 m magasra... de ott azért helyrejöttek egy kicsit. Mindenesetre nagy megkönnyebbülés volt lejönni.

Utána még egy kis körhinta, egy gyors ebéd és rohanás a vonathoz, amit majdnem sikerült lekésnünk.

Összességében eseménydús hétvége volt. A képeket itt lehet megtekinteni.