Boldog Új Évet márciusban...
Bár nagyon rohanós az élet, kevés olyan esemény történt, amirõl érdemes beszámolni.
De azért sikerült összehozni egy jó kis nyaralást, amire már mindenki nagyon vágyott. Sikeresen álltak össze a csillagok, hiszen Jakab Leviék kiköltöztek Tenerifére, és mindenképpen meg kellett látogatnunk õket, ezzel együtt Emese szülinapját is különlegesen tudtuk megünnepelni, és még azt a gondot is leküzdöttük, hogy ez az egyhetes szünet két különbözõ héten volt a gyerekeknek.
Kingát kikértük az iskolából, és már repültünk is. Illetve elõtte volt pár ijedelem, hiszen pár nappal indulás elõtt Emese covid-gyanús lett (de szerencsére gyorsan helyrejött és negatívot tesztelt), majd az indulás elõtti napon olyan hasfájdalmai voltak, ami miatt vakbélre gyanakodott mindenki, így az egész napot a kórházi ügyeleten töltöttük, amíg nem tisztázták, hogy utazóképes.
De elindultunk - hajnal 5-kor...
Az út hosszú volt, madrid-i átszállással, de kibírtuk. Várt minket a napfény és a tenger (meg Levi, Eszti és a kutyájuk).
A gyerekek még aznap bementek a vízbe - szerintem nem volt nagyon meleg, de ez nyílván ízlés dolga. A lányok minden nap fürödtek mindenesetre.
Volt ott egy hatalmas csúzda park is, ahol egy egész napot eltöltöttünk. Hatalmas úszógumikon lehetett lecsúszni, egyesével, kettesével és volt olyan, ahol mind a négyen egyszerre ülhettünk bele. Volt nagy sikítozás...
Kicst megsütött bennünket a nap, a lányoknak kipirult az arcuk, de nagyon élveztük.
Egyik nap Apa és Kinga felmászott a hegyre, míg Emese és Anya a tengerparti kis öblöket választotta. Majdnem elmentünk bálnalesre is, de mivel erõs szél fújt, nem ment ki a hajó... majd legközelebb.
Utolsó nap búcsúebédjén köszöntöttük fel Emesét. Ott voltak Jakab Leviék és az õ barátaik is. Mesi mit sem sejtett az egészbõl, még akkor sem esett le neki, amikor kihozták a tortát. A spanyol pincérek lelkesen énekelték a Happy Birthday-t spanyolul. Az ajándékoknak is nagyon örült. így emlékezetes marad ez a szülinap, pláne, hogy belépett a tinikorba.
A visszaútról még annyit érdemes elmesélni, hogy annyit késett a gépünk, hogy majdnem lekéstük a csatlakozást Madridban, mert azt nem mondták, hogy terminált is kell váltanunk, és rossz helyen kerestük a kaput. Mi voltunk az utolsók, akik a gépre szálltak. De szerencsésen hazaértünk.
A képeket itt lehet megtekinteni.