Az iskolaév vége felé nagy volt az izgalom, ugyanis Kinga osztályát és a másik nagycsoportos osztályt összekeverik, és feltöltik, és így lesz három elsős osztály jövőre.
Nagy-nagy titok övezi ezt a szervezést, még a tanárok sem tudnak semmit, hogy ne kelljen a mindig elégedetlenkedő vagy mást akaró szülőkkel bíbelődni (teljesen érthető).
Kinga egy-két barátnőt veszített, de megmaradt néhány közeli, és ő amúgy sem drámázik ilyeneken.
Reménykedtünk benne, hogy a Mesi elsős tanárnénije lesz az övé is, de nem így alakult.
Mindenki meglepetésére Mesi mostani tanárnénije tanítja jövőre Kingát, tehát most a negyedik után egy elsős osztálya lesz.
Ennek szellemében a negyedikes búcsúdélutánra bevittem a Kingát is, hadd ismerkedjenek össze (már eddig is többször találkoztak a Mesi folytán amúgy).
Kinga olyan félénk volt, hogy alig mert bemenni a terembe a nagy gyerekek közé, pedig sokakkal jóban van a Mesi barátai közül, többen aludtak is már nálunk, és szaladtak oda hozzá rögtön.
Az elején szorosan mellettem álldogállt és nem mert egyedül odamenni a büféasztalhoz sem, én pedig nem kísérgettem, mert úgyis ez lesz az osztályterme.
És ekkor odajött hozzá Gwendoline, a tanár néni, és mondta, hogy hallotta, hogy jövőre együtt lesznek, és kézen fogta és elvitte a büféhez, hogy válasszanak valami finomat.
Így Kinga is feloldódott végre, és kicsit bátrabb lett.
Kértünk is egy fotót a Mesi volt és a Kinga leendő tanárnénijével...
