Így az őszi szünetben pótoltuk ezt a hiányosságot (nálunk mindenki hiányként éli meg).
Jó kis hideg, őszi idő volt, de ez nem rettentett el minket. A kompon süvített az északi szél, amint ez a képen is látható.
Sikerült barátokkal is találkoznunk ebben a körben, és újfent olyan sok program adódott, hogy jól elfáradtunk a végére.
Röviden - és időrendben - így nézett ki az utunk:
Indulásnál és visszajövetelkor természetesen lekéstük az általunk foglalt kompot, de a következőt is csak éppenhogy elértük.
Odafele szinte azonnal megálltunk Dover mellett, mert olyan szép naplemente volt, egy kis alagút vitt le a parti természetvédelmi kis területhez, amit egyébként a Csalagút építése során kiemelt földből hoztak létre mesterségesen.
Aztán már mentünk is Kingstonba, ahol végigjártuk az ismerős helyeket, találkoztunk barátokkal, megnéztük a szarvasokat a Bushy Parkban (köszönik, jól vannak, csak megy a szarvasbőgés, és kicsit hepciásabbak), sétáltunk a Temze parton, és még színházba is eljutottunk, ahol Kinga egyik kedvenc mesekönyvét adták elő.
Utána már barátainknak hála, London belvárosában kaptunk szállást. A szállásunk a London Bridge és a Tower Bridge között volt, és pont előttünk állt a HMR Belfast, egy régi hadihajó, ami ma már látogatni lehet. És bár ott volt előttünk, oda nem jutottunk el (ez a nagy szürke a Temzén, a díszes fekete hajó a kék vízben, az valóban csak egy dísz egy medencében).
Ellátogattunk egy újonnan felújított Mithras templomba a belvárosban, amit igyekeztek hangokkal-fényekkel feldobni, és a feltárt műtárgyak falát interaktív tablet-tájékoztatóval lehetett megtekinteni.
Hazafelé pedig a Tate Modern Museum pont útba esett.
A Science Museum természettudományi kiállítása gyakorlatilag egy egész napra beszippantotta a gyerekeket, gyakorlatilag estére értünk haza. (Anya azért közben meglógott egy kicsit vásárolni).
Még egy ebéd a barátokkal, és Sir Francis Drake eredeti hajójának megtekinése után (ezzel hajózta körbe a Földet), már mentünk is a tengerpartra.
A hideg, esős idő miatt, és mert kellett is, vettünk télikabátot mindenkinek. Gondoltuk, jól jön a szeles tengerparton. Eastbourne-ban aludtunk, és mellette a Beechy Head nevű partrészt fedeztük fel, ami gyönyörű. Nem lent a tenger mellett, hanem fent, a fehér sziklák tetején (akárcsak Dover).
Egy csepp szél nem fújt, sőt, hétágra sütött a nap, így miután megjártunk néhány hullámzó dombhátat, hát ledobtuk a télikabátokat, de még a pulóvereket is!
Útban Dover fele azért még megálltunk az igazi tengerparton is, Cumbersand-nél, hogy tapicskoljunk egy kicsit a vízben, és gyűjtsünk néhány kagylót (Emese pedig ráklábakat).
Ennyi volt, későn értünk haza, jól elfáradtunk, és bár egy csomó mindent csináltunk, nagyon sok megint kimaradt. Na, majd legközelebb...
Képeket itt lehet megtekinteni
