Thursday, 18 October 2018

Walibi

Walibi a neve a közelünkben lévő vidámparknak.
Apa munkahelye oda szervezett egy családi napot múlt vasárnap, így (miután évek óta a közelében lakunk, de még sosem jutottunk el oda) már nem volt más kifogás...

Mesit természetesen nem kellett félteni, hogy unatkozni fog. Már előre tájékozódott a jártasabb barátaitól, hogy mire érdemes felülni, és nyitásra oda is mentünk, hogy legyen elég időnk.
Mivel hűvösebb volt az idő, a vizes dolgokat (amik fröcskölnek, csobbannak) kihagytuk, de még így is maradt elég, amit kipróbálhattak.

Kipróbálhattak ők, merthogy Apa és Mesi az összes hullámvasutat kipróbálták, gyorsat, bucskázót, láblógatóst...

Kinga viszont egyrészt méretben is kicsi volt pár dologra, meg ő inkább a biztonságosabb dolgokat élvezi. Legalábbis az elején... Így Anya felült a mini-vasútra, a kisautóra, és végigácsorogta a mű-lovaglós pályát is (nyolcszor)... Közben Anya próbálta levideózni, ahogy Apa és Mesi elsuhannak felettük egy hullámvasúton - bár nem látszik, de ők ülnek azokban a kocsikban a fejünk felett.

Apa ugyan felajánlotta, hogy cseréljünk, de Anya sem a bátrabbak közül való...

A mini körhintára először felült Kingával, de utána Kinga már egyedül ment rajta (ötször), így Anya tovább ácsorgott...

Szerencsére találkoztunk barátokkal, és Nóri csak egy évvel idősebb Kingánál, így nagyon jól érezték magukat együtt, és ketten ültek fel a polipra meg a mini körhintára is. A polip lett Kinga nagy kedvence. Ez már délután volt, délelőtt nem mert még felülni rá, délutánra azonban Mesit és Apát is felcipelte oda.

Láttunk még 4D-s filmet is, aztán még kifele egy klasszikus körhinta-kör, és indultunk is haza, hogy még legyen idő előkészülni a másnapi iskolára.

Képeket és videókat itt lehet megtekinteni.


Kinga úszik

Tavaly még nem volt hajlandó a fejét beletenni a vízbe, vagy úszószemüveget hordani, de mostanra már egész kis vizicsibe lett belőle.
Kinga egyre magabiztosabb a vízben, és egész jól mozog. A tanárnénit is nagyon szereti, aki sokat magyaráz és nagyon kedves a gyerekekkel.

Mesi általában a medence széléről drukkol, és közben nagyon irigykedik, dehát sajnos ez egy tanuszoda, nem pedig strand...






Thursday, 11 October 2018

Anya szekrénykéje

Van egy kis komódunk, ami már régóta a pincében lapult használatlanul.
Elég csúnya is volt, egykor még kívülről lemázolták meg dekopázsolni próbálták, de nagyon hanyag munkát végeztek rajta,

Így szeptemberben ez volt a terápiás projektem a két könyv között, és nagyon élveztem.

Íme néhány lépésben az átváltozás.
Egyelőre a hálóban kapott helyet és varrós cuccokat fogok benne tárolni, de ez még nem végleges.








És ha már kézműveskedés, a lányok kaptak egy-egy kis újrahasznosítható tasakot, amiben a snack-et vihetik az iskolába... mert ugye itt is megy a zéró szemét program...


A zene, amit mindenki szeret

Mesi egyik nap megmutatta, milyen dalt tanulnak éppen a karácsonyi koncertre, mert nagyon tetszik neki. Valóban egy nagyon szép kánon, és jól is tudja énekelni.

Alább a Youtube linken meg lehet hallgatni az eredetit, ez egyébként egy francia film zenéje, ami egy a világháború alatti árvaházban játszódik.

Mesi itthon sokszor meghallgatta, énekelgette, és a végén lepötyögte hallás után a zongorán.

Addigra már mi is mindannyian kívülről fújtuk, így végül még Kingának is megtanította, aki szintén lelkesen gyakorolta, és most már az egész kis dallamot le tudja (többé-kevésbé) játszani.


Youtube videó

És az itthoni kezdeti próbálkozások: