ELnézést a kimaradt időért, itthon csak visszaszoktunk a kerékvágásba, táborba jártunk, felkészültünk az iskolára (lelkiekben és gyakorlatban egyaránt), no meg el is kezdődött az iskola, és vele a társasági életünk. Így, miután a nyáron nem kellett írni, könnyen megfeledkeztem a blogról.
Nodehát, a hazaút:
A vezetés tényleg sok időt elvett az útból, és a lányok nem élvezik annyira, mert unalmas. Nekem nem annyira, de ezzel nem tudnak mit kezdeni. Így minden útszakasz elején és végén volt kb. egy óra, amit "velem töltöttek", a kettő között pedig tabletezhettek.
Első megállónk Passau volt. Már többször aludtunk itt, és jó kis város. Vasárnap lévén kicsit nehéz volt éttermet találni, és persze olasz étteremre szavaztak a lányok. Kinéztünk egyet, megtaláltuk, zárva volt. Éhenhalás, és egy kis nyivákolás után kerestünk egy másikat, ami a legjobb döntésnek bizonyult. Miután előkotortam minimélisra csökkent olasztudásomat, és a lányok is lelkesen gyakorolták az alapszavakat, így hamar a pincérek kedvencei lettünk. A déli olasz temperamentumának megfelelően hangos beszélgetés és vállveregetés járt nekünk. A vacsora során többször gyanús kutyaugatás ütötte meg a fülünket a konyha felől. És valóban, hát nem egy kölyök barna labrador unatkozott ott? Mintha a szegedi Bonbon lett volna fiatalabb kiadásban. Nyílván az este nagy részét a konyha padlóján töltöttük. Majd nagy nehezen elbúcsuztunk, de megjegyeztük a helyet a következő alkalomra...
A szállásra menet találtunk még egy folyóparti játszóteret, ahol kicsit lemozogtuk a vacsorát, de mindenki nagyon fáradt volt, így hamar hazamentünk.
Másnap reggeli után indultunk is tovább.
Következett Koblenz. A legkellemesebb kisváros. A belvárosa emberléptékű, és mindenből van, ami kell egy turistának: játszó, múzeum, erőd, drótkötél lift a hegyre és sok vásárlási lehetőség. Mindkét városban belvárosi szállást kerestem, hogy sétálva bejárhassuk, ami tök jó volt, csak a parkolási lehetőségek olyan szűkek voltak, hogy lehetett izzadva centizni és behajtani a visszapillantót...
Délután rögtön fel is fedeztük a folyópartot. Bár jött egy vihar, minket nem zavart, mert úgyis vizes játszóteret találtak a lányok, így így is, úgy is vizesek lettek. Felmértük a terepet a lifthez, és egy újabb olasz étteremben kajáltunk. Itt is kedvesek voltak, de nem közelítette meg a passau-i pincéreket.
Másnap fel a lifttel a folyó másik oldálán álló erődhöz. Maga az erőd és a történeti múzeum nem érdekelte a gyerekeket, de találtunk az egyik szárnyban egy "világhotel" kiállítást, ahol minden szoba másképp volt kialakítva, a benne lakó vendégre jellemző módon. Így a különböző szobákban a lányok láttál pl. Phileas Fogg vasúti kocsiját (80 nap alatt..), egy konténerszállító hajó kapitányának a kajütjét, Jane Goodall erdei kuckóját (az emberszabásúak kutatója), egy portréfotós műtermét, a konyhát és a recepciót stb. Na, itt elment az idő.
Még vettünk pár dolgot a városban, és indultunk haza.
Apa vacsorával várt minket otthon. Anya pedig az úton fogyasztott víz és kávé mellé kapott egy nagy adag gin-tonikot.
Képek itt.
