Zsúfolt hétvégék

Az ezt megelőző hétvége, a mostani is és a következő szintén tele van programokkal, szülinapokkal.
Most például Apa pókerezni ment szombat este. Miután a pókerparti egy lakásban volt, az apukák deportálták addig a családot hozzánk.
Így Vera, én és 5 lány aludt nálunk. Szerencsére hely van és jól kijön mindenki egymással.

Az esti fürdés így nézett ki:
(Altatás után a felnőttek kaptak egy gin tonikot)

Pótlás - Téli korcsolyázás

Minden télen a szünet ideje alatt üzemeltetnek kis ideiglenes koripályákat, és mi minden télen megyünk.
Mesinek már nagyon jól megy, Kinga eddig vagy a koriszékbe kapaszkodott, vagy belénk.
Anya egyedül is elvitte a lányokat korizni, de mivel egyedül volt és csak két keze van, így arról nem készült felvétel (és arról sem, hogy mekkorát esett - szerencsére).
A következő alkalommal Apa is eljött, aki a Mesihez hasonlóan vakmerően száguldozik a jégen.

Kinga viszont egyszer csak elengedte a kezem, és onnatól kezdve csak önállóan volt hajlandő totyogni a jégen. Mint mondta, amikor mind a négyen a fenyőfa körül fogócskáztunk: "Anya, téged nem foglak meg, te túl lassú vagy."

Sajnos, az a videó, amin önállóan megy, eltűnt, így ez maradt erről a kirándulásról.

Pótlás - Karácsony itthon

Hát igen, megint csak elmaradtunk a blog írásával.
És bár folyamatosan leköt minket a mindennapi élet, semmi olyan említésre méltó nem történt velünk az elmúlt hetekben, amiről írhattam volna.
Ez persze így nem teljesen igaz, de kevés fotó készült mostanában, így inkább pótolom a régieket.

Tehát a karácsony:
A nagy nehezen megszült puzzle alapú adventi naptár kissé elkallódott a decemberi rohanásban, és miután Anya azt mondta, hogy nincs karácsony, amíg az advent be nem fejeződik, így a gyerekek rohanvást pótolgatták a felgyülemlett hiányzó részeket.

Szerencsére elkészültek, így minden mehetett a forgatókönyv szerint. Vacsorára a gyerekek hús ettek, nekünk viszont sikerült egy meglepően finom erdei gombás-gesztenyés tortát elkészítenünk áfonyaszósszal.

A másnap reggel természetesen az ajándékbontással kezdődött. Majdnem lett egy kis malőr, ugyanis az ajándékok a gardróbszobában várakoztak arra, hogy a fa alá kerüljenek. Anya gondosan kulcsra zárta az ajtót. Miután a lányok szépen felöltöztek a vacsorához, Mesi (aki már beavatott) félve vallotta be, hogy kinyitotta az ajtót és Kinga is meglátta az ajándékokat. Nagyon csodálkoztunk, hiszen a zsebemben volt a kulcs. "Jaj, Anya - mondta erre Mesi - hát nem tudod, hogy a fürdőszoba ajtajának a kulcsa is nyitja azt a zárat?" Hát mi, felnőttek ezt nem tudtuk. Gyér és hebegős magyarázkodás volt a válasz az ajándékokkal kapcsolatos kérdésekre, aztán Kinga nem foglalkozott vele többet, bár valószínűleg bekavartunk neki ezzel a malőrrel.

Ennek ellenére reggel ez már senkit sem érdekelt, és egy ideig csak a csomagolópapírok tépkedése hallatszott.

Az ajándékokat viselve:

Az ajándékok és a romok betakarták az ebédlőasztalt, és ez év végéig így is maradt.

Az év újdonsága, hogy 3 itt eltöltött és után sikerült egy kéményseprővel kipucoltatni a kéményt, és ezután beüzemelhettük a kiskályhát, amit eddig csak képeslap-tartónak használtunk. Nagyon kis kellemes meleget áraszt.

Karácsonyi műsor az iskolában

A karácsonyi műsor idén is nagyon szép volt.
A szülők megküzdöttek a feladattal, hogy mindenkit kötelezően piros-fehérbe öltöztessenek.
A kistestvérek az oviban már előző nap láthatták a főpróbát, így ők az oviban maradtak mesét nézni, és ez nagy könnyebbséget jelentett a szülőknek.

Megint sok dal volt, énekeltek angolul és franciául, sőt, egy dal spanyolul volt.
Mesi nagyon jól helyezkedett a sorban, ugyanis az egyik oldalán a szerelme áll, a másikon pedig Alexandra, a legjobb barátnője (akivel persze sokat sugdolóztak a műsor alatt is).

Az angliai út

Karácsony és szilveszter között tötöttünk pár napot Angliában. A doveri fehér sziklák újra csak eufórikus érzéssel töltöttek el minket, még akkor is, amikor a partra érve hóvihar fogadott minket.
Az első pár nap nagyoon hideg és nedves időjárása után hirtelen 14 fokra melegedett az idő, ami nagyon jól jött az utolsó napon a tengerparton.
Nem mentünk el Londonban, inkább helyben maradtunk és felfedeztük Kent megyét magunknak.
Canterbury-ben töltöttünk egy napot, ahol találkoztunk a Norbiékkal (leautóztak találkozni velünk). A híres katedrálisban is eltöltöttünk pár órát. Lent a katakombáknál kis lapokon lehetett üzenetet hagyni, kiért-miért is kérsz imádságot, és ezeket a lapokat a másnapi misén az asztalra tették.
Emese is írt egyet teljesen önállóan és önként, ami nagyjából így szólt: Azokért az emberekét, akiknek nincs mit enniük és nincs családjuk. A hajléktalanokért és a szegényekért. Szeretettel - és rajzolt egy angyalkát.
Kingának segítettünk leírni, mit szeretne. Az övé így hangzott: légyszíves imádkozz a családomért. -  és egy szívecskét rajzolt.

A szállásunk egy olcsó hotel volt, de nagyon szép helyen. Csatorna partján, jókat lehetett sétálni, és a parkoló másik oldalán kezdődött a Kent Life nevő farm és mini skanzen. Itt szintén eltöltöttünk egy fél napot. A szállásunk reggelijénél a néni adott nekünk egy csomó kenyeret, hogy megetessük az állatokat, és megnéztük, hogyan éltek egy-kétszáz évvel ezelőtt az emberek.

Még egy buddhista nagy találkozóra is sikerült bejutnunk, ami Apának volt a legfontosabb, de a lányok is nagyon jól érezték magukat. Egy újabb fél nap.

Mielőtt a hajóhoz mentünk vissza, az utolsó napon, már szinte hagyományból, lementünk a kedvenc tengerpart részünkre Folkstone-ban, le a cikkcakk ösvényen egészen a vízig. Természetesen volt a lányokon gumicsizma, és természetesen ez mit sem számított. Emese combközépig volt vizes, Kingát pedig fellökte egy nagyobb hullám, úgyhogy nyakig ült a vízben. Természetesen volt váltóruhánk, és visszacuppogtunk az autóhoz átöltözni. Kinga azt mondta, hogy egy kavics nyomja a lábát a csizmában. Amikor levettük róla a csizmát, a két liter tengervízzel együtt kb 50 kavics esett ki belőle. Ezt mutatja büszkén a képen (már átöltözve). A száraz ruhában még egy órát játszottak a tengerparti sétány játszóterén, és ezzel hivatalosan is lekéstük a kompunkat, de ezen már a szemünk sem rebbent.

A következő hajóval áthajóztunk és éjfélre már otthon is voltunk.

És a képek...