Iskolai ünnepnap

Megint régen jelentkeztünk, de közben sok minden történt. Itt volt Nyanyó és Papó, Anya levizsgázott franciából és befejezte a fordítást stb.
De a legnagyobb esemény áprilisban mégiscsak az iskolai ünnepnap volt, amit kétévente rendeznek meg. Egy egész napos családi program az iskola és a szülők rendezésében.
Mi is kivettük a részünket belőle, ugyanis szerveztek Nemzetközi Büfét, ahova a különböző származású szülők az országukra jellemző ételeket készítették el. Volt ott amerikai, angol, spanyol, holland, afrikai, dél-amerikai, karib, olasz, ázsiai stb. Mi, más magyar család nem lévén (mármint aki részt vett volna) a kelet-európai asztalhoz kerültünk, lengyel és román családokkal együtt. Nagyon jó volt a hangulat, még pálinka nélkül is.
Sokat gondolkoztunk, hogy mit főzzünk, és bár a gulyás a legismertebb, ilyen mennyiségű hússal nem akartunk készülni, és leginkább egy jó kis bogrács kellett volna hozzá. Így Nyanyó és Apa hatalmas mennyiségű rakott krumplit raktak össze. Anya pedig beiglit sütött, életében másodszor. A képeken is látható, hogy meglepően jól sikerült.

A büféből más csak az üres edényeket hoztuk haza, nem maradt semmi az ételekből.
Közben majdnem minden osztályteremben és az udvaron is különböző programok és feladatok várták a gyerekeket, amiket a tanárok vezényeltek le egész nap.

Mesi banánokat rakott fel egy gumi-pálmafára, de volt arcfestés, tombola, futóbicikli-pálya, a fák közötti kötélpálya és ember méretű felfújható csocsó-játék, bár ez utóbbi már a 9 év felettieknek.
Mesi a legtöbb időt és pénzt az angol teremben rendezett tombolával töltötte, ahol minden jegy nyert valamit (ppersze Kingát is odavitte). Miután itt külön voltak a felnőtt és a gyerek ajándékok, Anya is szerencsét próbált és nyert egy üveg pezsgőt.
Kinga sokat játszott a halászós kis nyereményjátékban, de ő az egész délutánt (szó szerint) a felfújható ugrálóvárban töltötte. Alig lehetett hazahozni onnan.

Mindenesetre nagyon jó kis nap volt, a hideg szél és néhány zápor ellenére. Találkoztunk és beszélgettünk sok szülővel és tanárral is.

Búcsúzóul a kijáratnál még csináltunk egy vicces képet is magunkról.

Este mindenki csak bezuhant az ágyba.

A képeket itt lehet megnézni.

Húsvét Londonban

Ismét meglátogattuk volt otthonunkat, és az immár hagyományossá váló tojásvadászatot is végigcsináltuk a Ham House kertjében a viharos idő ellenére. Szerencsére mire odaértünk, éppen két viharfelhő között kifogtunk egy kis napos időt is.

Az első nap délutánját átkocsmáztuk baráttokkal. Mesinek ott voolt a barátnője, Scarlett, és egy másik barátunk kislánya, Maja egy nappal idősebb a Kingánál, és egész jól összebarátkoztak. Sok időt töltöttek kint az udvaron, ahol a nagyok elirányítgatták a kisebbeket.

A Hampton Court palota kertjében pedig új játszótér nyílt, igaz fizetős, de nagyon jól megtervezett és izgalmas hely a gyerekeknek. Itt találkoztunk Scarlettel is újból, ahol a lányok sokat játszottak együtt.

A Bushy Park természetesen most is központi helyünk volt. Itt találkoztunk Bendéékkel is, és Apa egy volt kollegájával, aki hozta a kutyáját is a gyerekek legnagyobb örömére.

Természetesen az utolsó estét Bendééknél töltöttük, mielőtt visszaindultunk volna a komphoz. És mivel szerencsésen érkeztünk, még volt egy kis időnt a hajó indulása előtt, így fölmehettünk a doveri fehér sziklák tetejére, amit annyiszor terveztünk már.

Képeket itt lehet megnézni.

Húsvét otthon

Már egy-két héttel húsvét előtt feldíszítettük az ünnepfát és festettünk pár dekorációt. Mivel locsolót nem vártunk és az időből is kifutottunk, a tojásfestés idén elmaradt.
A szokásos húsvéti házi programunk, a tojásvadászat viszont most sem maradhatott el. Az indulásunk előtti napon kapták a gyerekek a lehetőséget a kincsek felkutatására.
Mivel Mesi már nagyon gyors és rutinos versenyző, és segítőkészsége határtalan, ezért úgy gondoltuk, hogy jobb lesz két nyomon elindítani őket, így Kinga is kapott esélyt, hogy saját maga is felfedezze a rejtekhelyeket. Ez persze Anyának kétszer annyi rajzot és rejtekhelyet jelentett, de sebaj.

Mesi persze villámgyors volt most is, Kingával még félúton jártunk, mire ő már befejezte. Kinga az elején még nehezen értelmezte a rajzokat, de utána ügyesen rátalált a rejtekhelyekre.
A lelkesedésük pedig határtalan.